SZÉPIRODALOM

Ferike az ifjú titán álmokkal küzd régen,

övé lesz majd minden, mi szép, földön és az égen.

Meghódítja ő a Hannát, a szépséges leányt,

viszkit isznak ha megnőnek, s nem az undormányos teát.

Harmadik általánosban járnak mind a ketten,

a leánykánál senkise

az ismert nyílegyenes síneken hoz
a szürkülő idő kéretlen ékszerdobozába
alabástrom-szilárd mozduló emlékezettel
délelőttök borongva elmosodódott
bárányfelhői kísérnek a városba
mezei virágok illatozása a lélekben
mikor felköszönt az állomáson
váratl