Reszketve hallgatom
Arany égen fekszem
Mámoromba vesztem.
Szikrázó tükörbe
Szerelmes mederbe
Remegve zuhanok
Egyetlen dallamok!
Magasztosan rendes
Vibrálóan csendes
Sötétség vagy bennem
Csak érted jó lennem.
Kigyulladt mélység
Olykor nézem az eget és az visszanéz,
Isten tenyerében minden rész, egész.
*
Talán csak álmodom,
s a valóság fekete,
talán sosem láttam
a ragyogást, mégis
betakaróztam vele.
*
Néha távoli a táj, néha elhiszem:
Isten tenyerében ott vagyok egészen.
Az újságírás egyik fő követelménye, a történések, események, objektív bemutatása, mely mentes az író szubjektív egyéni látószögétől, személyes hozzáállásától! Tehát tudósítása igaz és valós, az 'igaz' és 'valós' hétköznapi értelmében, amit ugyebár Ei
· Ahogy FankaDeli nagy mondása közli:" Az igazság szavakban mindig hazugság!" Na igen, mondom ezt. A valódi tudás, megvalósított tökéletesedést kéne hogy jelentsen! · Papolni mindíg könnyű! Én már csak tudom. Bizonyára hallottuk már az egyre népszerű
· Most ugyanott ülök, pihenek, sütkérezek, ahol nemrég a fagy nem hagyott. És ahol nemsokára a perzselő hőség nem hagy ott ülni. · De most valami más. Furcsa és csodás. Ismeretlen ismerős éghinta, ahogy a szemhéjakkal játszik a könnyű, ifjú lomb fén
· Mindőjük sejti, hogy merre kéne, és hogy sokkal jobban kéne sejteniük. Csak hogy azt is jól sejtik, hogy a valódi fejlődés, önnön negatív, még nem igazi arcunkkal, más néven az elmével vívott szakadatlan és kemény harc! És ez nincs ínyünkre. Vagy n