Kiléptem az egyetem hatalmas, kétszárnyú ajtaján, és megcsapott a januári hideg szél. A hajamba kapott, és barna, hosszú fürtjeim tekergőzni kezdtek a fejemen, hasonlóan Medusa kígyóihoz. Fázósan összehúztam magamon a kabátomat, és épp a kesztyűmért
Novella (157)
Ahogy előbújtam kotorékomból, a kora tavaszi, enyhén fújó hideg szél belekapott vörös tömött bundámba. Mintha apró ujjak túrtak volna a sűrű szőrszálak közé, ám a fagyos levegő érintése nem érte el bőrömet. Vörhenyes bundám megvédett a hideg leve
A táj puha csendjét kettő alak zúzta szét. Egy fiú és egy lány lépkedett egymás mellett, miközben lábaik a fehér hó dunyháján nyomokat hagytak.
.
Mindenki gondolt már az öngyilkosságra, nem? Azt is mondhatnám, hogy aki legalább egyszer nem gon
Lassan sétáltam a délutáni hóesésben.
Az óváros szűk utcácskáin keresztülvágva közelítettem kedvenc helyem felé. A hópelyhek lassan táncolva hullottak az utcai lámpák és üzletek fényeiben. A világításban egy-egy pillanatra megcsillant a hópihék apr
– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre.
– Biztosan. – jelentettem ki magabiztosan. – Hiszen jók voltunk. – És cinkosan rákacsintottam.
Széles mosolyra húzódott a s
Pali 15 éves volt. Ballagására készült.
Tisztította cipőjét, nyakkendőket próbálgatott. Szürke öltöny mellé kék nyakkendőt választott.
A ballagás varázslatos és szép volt. A gyerekek kórusban énekeltek egymás vállát fogva. A szülők sorfalat álltak
Kövér izzadtságcseppek gördültek le a homlokomról, hátamon a vászonruha csuromvizes volt, miközben a városi dugóban várakoztam.
Pokoli meleg volt.
Sohasem fog zöldre váltani a lámpa!
Piros kis suzukim ventillátora heroikus küzdelmet folytatott a k
A felkelő nap első sugarai áttörték az égbolt sötétjét. A csillagok még pislákoló fényei erőlködve próbáltak tündökölni, de az egyre feljebb kúszó nap kíméletlenül elbánt velük.
Három macskakölyök bandukolt a közeli erdő irányából a házat körülölel
Lassan lépdeltem felfelé a lankás, sziklás domboldalon. Kisebb facsoportok szabdalták a tájat, lábaim mellett ismerősen kanyargott a Rókás patak. Szemem egyre a nyári napsütésben fürdő, magaslaton zöldellő rekettyést fürkészte. A sűrű bozótosból tor
Zihálva kapkodtam a levegőt, miközben a hideg várfal köveihez lapulva vártam, hogy az idegen zsoldosok eltűnjenek a keresztfolyosó sötétjében. A bal karomhoz nyúltam, kezeim ragacsosak lettek a vértől. Letépett ingujjamból rögtönzött kötést készíte
Minden hétköznapom ugyanolyan.
Munka, vásárlás, alvás. Munka, megbeszélés, alvás. Munka találkozók, alvás. Aztán a hétvége, majd az egész kezdődik elölről...
Ritkán álmodom, akkor is csak zagyvaságokról, mint például repülő tehenekről, vagy vérengző
Sorompóként egy bambusz zárta le az utat, és megállásra kényszerített. Nyugtalan vagyok persze, pedig tudom, hogy nem banditák állítottak meg – csak majdnem.
Időnként ajánlatosabb valódi rablókkal találkozni, mert ők legalább tudják, hogy törvényen
– Doktor úr, sürgősen jöjjön! Nagy a baj! – ziháltam a készülékbe.
– Ember, mi történt? – kérdezte az ügyeletes IT-s szakember.
– A telefonom! A telefonom... beteg!
Néhány perc múlva már ott is állt a küszöbömön, laptop a hónalj alatt, vállán USB
Csengery Attila – napi gondjain elmélázva – eladásra váró házuk félé autózott. Vissza kellett kapcsolnia a gázvezeték nyomásszabályzóját, közeledett ugyanis a hideg idő, és legutóbbi látogatásakor nem tudta beindítani a kazánt. Mivel Attila látott má
- Az eszem áll meg. Ez már mégiscsak tűrhetetlen. Épp’ hogy pirkad, és ez a korlátolt kappanhangú, Jákob máris felveri az egész környéket. Az istenverte a fülsiketítő kukurikújával a semmibe ordítja mérhetetlennek hitt bánatát, mivel a baromfiud
Január 19-e csendes vasárnap. Medvegúzék ebben az éveben még nem is mentek „fatornyos falujukban” bevásárolni. Az idén csupán akkor vettek néhány fontos élelmiszert, amikor a karácsonykor elmaradt pesti és fehérvári temetői látogatásukat pótolták
Belló és Cilike sokadjára ülte végig minden érdem nélkül a Pitvar irodalmi kör késő estébe nyúló felolvasódélutánját. Most is ugyanúgy jártak, mint már többször, az ő műveik előadására nem maradt idő, mivel lehúzta a rolót a vendéglátóipari egység,
Csengery Attila első osztályos gépész tanulóként még nem volt tisztában a belsőégésű motor működésével. Nagyjából annyi sejtése volt róla, mint huszonhárom évvel később a feleségének, aki akkutöltés után váltig dicsérgette aprócska, benzines autóját
A harmadikos középiskolás Csengeri Attila a szüleinél töltött téli szünetben felkereste gyerekkori cimboráját. Bocskor Pistáék nádfedeles vityillójához hosszú szőlőskerten keresztül, nagyjából ötperces gyalogút vezetett. Karácsonykor nagy hó ese
A szombámban az ablak elött állok és az eget nézem. Egy fehér vonalat húzó picike repülőgépet látok a végtelenségben. Vagy száz utas ül ott fent a gépben és én itt vagyok egyedül. A távolság. Ha ott lehetnék én is. Egy pillanat alatt. Egy álom. Egy
