– Mindjárt itt van Halloween, csináljunk valami különlegeset! – lelkendezett Linda barátnőm a telefonban.
– Kicsit félek a különleges ötleteidtől – próbáltam óvatosan fogalmazni, nehogy megsértődjön.
– Ugyan, ne légy ünneprontó, Mina! Mary egyből i
Novella (157)
Nagyanyám fájdalma
Furcsa szerzet az emberi emlékezet.
Régen, amikor az öregek azt mondogatták a családban: – Nézd már, ami tegnap történt, arra nem emlékszem, bezzeg ami harminc évvel ezelőtt esett meg, még most is tisztán előttem van –, én ezt nem ér
Némelyik tök nagyot reccsent, amikor megadta magát egy éles kés alatt. A hasadás már-már hangos volt, azonban a társaságok vidám csevegése, nevetése és a háttérben szóló zene miatt szinte hallani sem lehetett a tökök faragását.
Régen volt ilyen esem
– Látok egy dalt, a tengert és egy gyűrűt – osztotta meg látomását a férfi az előtte álló, kezét tördelő fiatal nővel.
A lány örömében felsikoltott.
– Akkor végre megkéri a kezem a nyaralásunkon! – ujjongott, majd egy összegyűrt bankjegyet a jós lá
Ütemesen nyikorgott a bicikli a gyerek alatt, amikor szélsebesen tekert, hogy mihamarabb a dombhoz érjen. Nem tudta, hogy a szeretett kis járműve azért ad ki éles, furcsa hangokat, mert valami elromlott, vagy azért, mert már kinőtte, és túl nehéz ahh
Ajtómon kilépve a kora reggeli szellő lágyan érinti meggyötört arcomat. Üdvözöl, és bíztatni próbál. Mélyen magamba szívom, az egész város emlékével együtt, miközben visszatérek azokba az időkbe.
– Jó reggelt, Walt! – szomszédom kávéját kortyolja ter
A Tél apránként összecsomagolta didergető, fagyos holmiját, majd még mielőtt odébb állt volna, pár szót váltott az őt leváltó Tavasszal, hogy mégis mire számítson majd. Miután a kimerítő beszélgetésük végére értek, búcsúzóul ígéretet tett, hogy talál
Csodálatos tavaszi reggelre ébredt a világ. A kellemes, meleg levegő hírnöke volt a közeledő nyári forróságnak. A madarak csicseregtek, a távolban a nap felfelé igyekezett, jó reggelt kívánva mindenkinek. Az autópályán a mikrobusz százharminccal r
– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát.
– Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal leszámoltam a munkadíjat a férfi széles tenyerébe némi borravalóval megtoldva.
– Ha a jö
Keveseknek beszéltem róla, hogy kislányként, képzelt dobozkát őriztem, amibe egyetlen vágyamat rejtettem. Azonkívül nem is volt másom (a szüleim korán meghaltak), csak az esténkénti sírásom. Attól megnyugodtam, és elaludtam. Álmaimban mindenütt, a vá
Lokomotívon utaztak. Ketten ültek a kabinban, vagy ahogy a vonatokon mondják, a fülkében. Egymással szemközt, közvetlenül a résnyire lenyitott ablak mellett, aláhúzott lábakkal. A férfi váltakozó mélységben szemlélte a tájat. Szemei sarkaiból többsz
Számos Antal azon a napon különös, de kétes értékű népszerűségnek örvendett. A pályakezdő tanár eddigi fogadóóráit csak néhány szülő látogatta, most azonban gyökeresen megváltozott a helyzet.
Alig tette ki lábát a tanári szobából, máris mellette te
