(Ez a "hőskoszakunkban" Földimnek írt sutkám napokon belül felnőtté válik. Ebből az apropóból és Tokio-sensei közelgő 68. szülinapjának előzeteseként osztom meg veletek.)
 
Ötven éves lettél – szóljon a vivát,
 megiszunk ma minden szeszmentes piát,
 cirógassa lelked ez a pár strófa;
 ötvennek lenni nem nagy katasztrófa.
Ötven éves lettél – ami nem semmi!
 Ha jól számolom, pont ötvenszer annyi,
 mint mikor épphogy elindultál talán,
 és egyetlen gyertya égett a tortán.
Ötven éves lettél – ez tény, nem érdem,
 ezért nem is jár fényes érdemérem,
 pedig harcod naponta vívod bőszen,
 száz sebből vérzel, ordót nem kapsz mégsem.
Ötven éves lettél – s meglepve kérded,
 amint a tükörben magadat nézed:
 ki ez a fazon, ott a túloldalon?
 a ráncaid számolva bávatagon.
Ötven éves lettél – s már néha érzed,
 a negyedik után remeg a térded –
 mégis felmégy az ötödikre gyalog,
 nézzenek csak az öntelt fiatalok!
Ötven éves lettél – egy fél évszázad,
 kényszer-mosolyra mégse húzd a szádat,
 legyints rá lazán: nem egy súlyos eset,
 ez másokkal is gond nélkül megesett.
Ötven éves lettél – neked szól dalom, 
 maradj lélekben mindig fiatalon,
 legyen boldog a következő ötven,
 a századikon is éltessen Isten!
 
 
  Pestszentlőrinc, 2007. 08.20. 
Hozzászólások
Akkoriban még könnyűszerrel fogtál rímfaragásba kedves Földim, mégis megleptek humorral megspékelt születésnapi strófáid, és meghatott melegszívű jókívánságod. A Groteszk c. opusomban persze magam is a "száz felé félúton" opciót ízlelgetem, noha a mondás szerint "Ember tervez, isten végez". Most már persze számomra annak is nagy jelentősége lenne, ha szerencsésen átléphetnék a hatvannyolcadikba.
Meghökkentet, amikor nagymamám 85 évesen azt mondta: "Bár még egyszer 70 éves lehetnék, akkor milyen jól éreztem magam!" Nos, én ilyesmit a 67. életévemről igazán nem mondhatok el valamikori unokámnak.
Igazi felüdülés viszont visszagondolni az elmúlt 18 évre. Szép dolgokat álmodtunk meg együtt és vittünk véghez következetesen és csorbítatlanul.
Gratula + cuppacsi!
Elképesztő, amilyen gyorsan múlik az idő. Emlékszem rá, hogyan vígasztalták akkoriban Lacit és mennyire bizonygatták, hogy az ötvenedik évvel nem jár együtt a világvége. Azóta viszont - mint nyugdíjasra - már senki sem figyel igazán. Szinte észrevétlenül telnek-múlnak a napok, a hónapok és az évek. Töltsétek tartalmasan és nyugalmasan az időtöket, azzal foglalkozzatok, amihez kedvetek van.
Versed anno igen kellemes meglepetés lehetett az ünnepeltnek. Bár a hatvannyolc nem kerek szám, ennek ellenére nem gondoltál rá, hogy egy újabb "sutkával" ismét felvidítsd kedves Földidet? Patinás darabodhoz elismeréssel gratulálok.
Kedves Mira!
Kösözönm jöttödet!
Valóban gyorsan elszállt ez a "néhány" év, hol könnyebben, hol nehezebben.
A verselő énem valahogy eltemetődött, talán majd egyszer újra előkerül :). Ha most a 68-adikra nem is, de talán a szép kerek 70-re ismét összehozok egy meglepkét :)