SZERKESZTŐ

Őszi szél

 

Felkapja szoknyáját a szél,
bolondul szalad, csak szalad,
rendetlen asszonyként seper
bokor alá száraz avart.

Felhő-spongyával eget mos,
vizét nyakunkba csavarja,
bágyadtan mosolygó napját,
hol be-, hol kitakargatja.

Loboncát kacagva rázza,
ezüst hajszála szerteszáll,
fennakad a kerítésen,
pókok méláznak fonalán.





 
 
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
SZERKESZTŐ

Kamaszkori próbálkozásaim után, az új évezred elején engedtem szabadjára versíró késztetésemet. Több irodalmi portálon is megfordultam, több antológiában és egyéb kiadványokban jelentek meg műveim. Nem mondanám azonban magamról, hogy költővé formálódtam. Maradtam az, aki voltam: építész, belsőépítész, enteriőrtervező, újabban pedig nyugdíjas pepecselő, kertszépítő. A fotózás és rejtvényfejtés mellett szívesen olvasgatok. Remélem, hogy a vállalkozói terhek alól felszabadultan, előbb-utóbb a verselés ízére is újra ráérzek!

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Gyönyörű őszi kép, az ősi nyolcasokban.
    Gratulálok, barátném!
  • ALAPÍTÓ
    Hinnye Földim! Ez a rendetlen szellő jól felkapta most a könnyű rokolyát, még a golyóálló mellénye is kivillant a csinoskának. :DD Változatlanul jól hangzik ez az évszaknak megfelelő, kellemetes darab. Igazi hangulat-képvers... Talán még a pókok is csodálkoznak rajta két hálóstoppolás között. Gratula + cuppacsi! Kapsz hozzá egy viharos tapsifülest. :))

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum