Ezt a cikket ketten írjuk. Ő meg Én. Miért? Mert ilyet még nem csináltunk sosem. Ő rajzol, szobrászkodik, Én elmélkedem és írok. MOST MI ÍRUNK.
Ada vagyok. Anya. "Ő" a lányom. Mindig is különleges kapcsolat volt köztünk. Azt hiszem, ahány életünk volt
Itt ténfereg egyedül ebben a hatalmas lakásban, és rendre azon kapja magát, nem tudja miért ment be abba a helyiségbe, ahol éppen most tartózkodik. Jó ideje visszavonult a saját szobájába, s csak abba jár ezen kívül, amelyre igazán szüksége van. Kon
Ifjú volt, és lázas hittel
Lenni akart, az-az Egy!
Ki megmutatja, megváltja
Igazságra megtanítja,
Kitalálja, feltalálja,
Mert egyedül csak Ő tudja,
Mi az igazi egyszeregy.
Nézz hát énrám tucatember!
Lásd, Én vagyok AZ-az EGY!
A megismételhetetlen, az egyed
Találkozni szeretnék Veled,
Hogy a két szememmel lássam,
Híven őriztem-e, az emlékedet.
Mert láttam, hogy ki voltál.
Hunyorgó, távoli pulzár.
Egy a milliárdból, csillagfény.
Táncoltál egy fekete lyuk peremén.
Nézem ki lettél általam.
Lángoló szuper nova,
Mostanában bármit teszek, akármivel foglakozom, különböző korú, nemű és bőrszínű gyerekek lebegnek előttem filmszerűen. Csak a felső testüket látom, mert egymást takarják. Itt lebeg előttem apró alakjuk. Rengetegen vannak, de elém ezeknek a gyereke
