A teraszon ülve megcsillan arcomon a nap fénye. Szemem behunyom. Élvezem a sugarak meleg érintését s a szellő simogatását. Jó érzés… Hagyom, hogy elmerüljek ebben a végtelennek hitt csodában. Különös zenét játszik a szél, a fák susogása szíven simogat. A fűszálak táncolnak közben, még az elszáradt, lehullott levelek is kergetőznek a földön. Vidám a pillanat… Ősz van. Csodaszép ősz. Színeset fest az Isten… Minden elhalkult most bennem, mögöttem néhány fáradt nappal, jó itt kinn ülni, s érezni, hogy csend van… hogy megpihent minden idebent… Lelkemben egyre békésebb a világ. Még akkor is, ha kint nem az. Mekkora kegyelem… Mekkora szeretet ez a békesség… S mégis mennyire fájó, ha figyelmem leveszem egy pillanatra is Róla… Ne zökkents ki ebből, élet! Zúg a világ… És lassan térdre ereszkedik bennem a lélek… Összekulcsolt ujjaim között most erős a hit, nem csúszik ki egyetlen imám sem. Neki szól minden. Belesimult pillanatom a végtelen szeretetbe…
(2020.09.25.)
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (445)
- vers (233)
- tokio170 (73)
- próza (73)
- novella (62)
- versek (57)
- líra (53)
- szépirodalom (32)
- olvasnivaló (31)
- czinege lászló író (29)
Havi archívum
2024
- szeptember (6)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Csend, megnyugvás, béke, csodás őszi környezet... Mi kellene még az átlényegüléshez? Ilyen hangulatban borzongatóan járhat át bennünket a szeretet.
Igazán átélhetőek a soraid. Kalapemeléssel gratulálok!
Nagyon örülök, hogy hatott... :)
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Igen, vannak és kellenek az ilyen pillanatok. Amikor az ember csak úgy hagyja, hogy a körülötte levő világ szép, békés képei eláradjanak benne és megnyugvást hozzanak a léleknek.
Ahogy László említette, valóban hasonló kissé az én régi versem is. Szerettem, és most is szeretek olykor kiülni a teraszra, és csak úgy nézni a kertem és hagyni áramlani a gondolatokat, érzéseket. Nagyon át tudom érezni és értem mindazt, amit leírtál.
Szeretettel
Gabi
Kedves Gabriella!
A terasz egy jó hely... :) főleg, ha békességet áraszt, segít elmerülni a tájban, a gondolatokban.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Kata
Kedves Földim egyik versét juttatták eszembe soraid. Ő is a teraszon ülve gyűjtött erőt a végső elhatározáshoz, mielőtt összekötöttük volna az életünket. Remélem a te áldott pillanatod is feledhetetlen érzéssé vált, és azóta is lelket önt beléd, amikor szükséges.
Tökéletesen átérezhető, boldogító, felhőtlen, idilli állapotot megfestő gondolatok. Gratula + ötös pacsi.
Kedves László, az ilyen áldott pillanatok sokat emelnek az életen... Fontosak és kellenek.
Nagyon köszönöm, hogy olvastál! :)
Szeretettel: Kata
Ez a sensus divinitatis. Isten jelenlétét érezzük a természet hatására, függetlenül attól, hogy hiszünk vagy sem. Isten ültette belénk, hogy könnyebben jussunk el hozzá. (Kálvin)
Kedves Géza!
Nagyon jó érzés belemerülni, beleolvadni egy-egy ilyen pillanatba.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Kata