Kolbászból kerítést, aranyból serlegetígér a győztes: püspökujjas kezében cukorkagőze peng, mint orkabűzös rettenetterít, és arrafelé terelget, hol mézes csuporbalógatván kezét, unottan szórakozhat:itt sarjadó hipokraták, mint csillaggúlák szuszognak
Olvasnivaló (13)
Sorrend
Pöttyös az égbolt,képrejtvény fekete papíron,a legfényesebbtől indulvalassan kirajzolódik a lant.És idelent? Emberképek?Folyton változó konstellációk?Talán életutak, események,vagy helybentopogás.Mi ketten mit alkotunk?Van, ami összeköt minket?Vagy i
Furcsa. - Hallgasd !a hangokat elfeledtemés nem találok harmóniátdisszonáns rekedt hangok feszítikhangszálaim rekedt húrját.Fülem nem fogad beszárnyaló Verditizomborzoló Paul Mc Cartney-tszobámban 100 decibel dönögSaint Saéns haláltáncát járjabenne e
Hortobágyi azon elképzelése, hogy a bíró a fegyverrel és erőszakkal elkövetett magánlaksértés miatt küldte volna el az ügyészségnek a peranyagot, nem igazolódott be.
A bíróság a súlyos testi sértés vádjának felmerülése okán kereste meg a nyomozó ügy
Vágtató ménesként szaladt szét a láva,
felnyihogtak szökött, veszett vadlovak,
lúgos iszapba halt a fák ragyogása,
lelkek holnap-vágya gyásznappá apadt.
Kiszivárgott titkok úsznak csúf kupacban,
kimarják a falvak vöröslő sebét,
a bűn behunyt szemmel
Három folyó zihál fülembe,rejtett szentély a meder.Kiürült a régi fészek,nem kívánt vendég vagyok,jussom hiába követel.Arrabona lopódzik hozzám,megnő a múlt homloka,kirekesztett párbeszédtérdel a semmi csendjén,homályba dől a püspöki palota.Talán nem
Bújj mellém,
hogy elmeséljem,
az Éden messze van,
de akkor egy percig
nem volt távol tőlünk…
Gondolj a telt búzaszálra,
mi csiklandozta bőrünk,
lásd a búzamezőt,
ahol ránk dőlt a szél…
ott kalásszá nőttünk,
ahogy hengergőztünk
a föld és a nyár ölén
A megriadt madár
vezetéknek repül, –
egy mámorból ébredt
csöves kábán felül.
Autó sodródik,
sivítva kanyarog,
fuldokló neon-lét
utolsókat dadog.
Visszacsordogál nyűtt
mederébe az éj,
szikkad a sötétség,
sóhaja tűnő kéj.
Szellemszellő csörtet
sörös dobozt hord
Iszonyat a mélység felett
(nem tudja, ki nem élte meg):
kezem görcsöl, lábam remeg,
ha lenézek, énem tömeg.
Csodálom a bátrak bátrát –
olvasgat a város felett
lazán lóbálgatva lábát,
s alatta még száz emelet.
Volt, hogy tizediken laktam –
megrette
fogságban
elmét túr az őrök szava
abroncs szorítja a fejem
levenném - de az a kezem
szíváshegyek
esik eső halkan csöpög
levettem a hengerfejet
vízzel telik minden köcsög
merednek rám tengerszemek
esik eső búsan csöpög
