SZÉPIRODALOM

Január
Petárdahamutól megbolydulva indul el újra az év,
hangtalan lassúsággal vánszorog a sűrű nap - a halak
megfagytak, s a bogármúmiák Oresztészt hegedülnék
az ablak alatt,
ha a fúriák hagynák: a kisasztalon karácsonyról megmaradt
gyertyaleves ég.

Fölvont szemöldök magasából szürkébb
a horizont. Ideje enyhíteni
dogmák szigorán. Szaporázd inkább, ropd,
mintsem hogy ősz hajszálakat szaporíts.

Álnok a késztetés, mely vékony jégre
visz. Hasznos, ha iránytűd agresszívabb
nálad. A psziché intimebb

Tíz összekulcsolt ujj kupolája alá,

az énvagyokság katedrálisába

nem költözik,

ne reménykedj,

de ha ---

(ezt meg itt fejezd be okosan,

mielőtt letelik az életed),

megköszöni.

A kislány, aki ott álldogált a hatalmas kertben s a kerítéshez lapult, sovány, vékony kis teremtés, rettegve nézett az apjára. Öt éves körüli gyenge, beteges kis lény. Apja most készült megverni. Tudta, érezte, hogy meg is tes

• Kardos Tiborc (1956-2001) barátom és hajdani diáktársam, meg a közös fellépéseink emlékére.

Posztolsz-e ott? … Csibészhunyor.

Így ezt a szót nem ismeri.

– A posztos rendőr hol guggol? –

Jó replika. Intek neki.

Javítgatok, kattintgatok,

egy ve

Melyikőjük tartott inkább a másiktól?

Ki érzékenysége gyanította – már

a kezdetektől – vonzással elfedett

veszélyek túlságos kockázatát?

Az ösztön vagy az elme hárított-e

kapásból, idejekorán végleges

döntést provokálva? Ennyi év múltán

mi késztet

            Ő a harmad szülöttem. Amikor a nevét kapta, a magyar utónév szótárban még nem volt helye. Ezzel együtt az apjának az volt a kívánsága, legalább a harmadik viselje az ő nevét. Miután lánynak méltóztat

Életem során már minden lehetséges szerepet eljátszhattam Mikulás érkezésére várva.

Voltam áhítatos szívvel cipőt pucoló copfos kislány, … majd lettem krampusz, mások örömére. Anyukaként pedig, – ahogy csonka családban szokás – szakállasan Mikulásko

Az
ember olyan, mint az ion, mert hiányos és magányos,
hozzá illő társat keres, 'ki aranyos és arányos,
idővel a pár megindul, egy másik párhoz csapódik,
alakul a molekula, s ahogy tovább folytatódik,
a csoportból csapat lesz majd, a csapatból pedig

Ismeretlenségében ismerszik fel
a már megismert is.
Feltárni, hogy feltárhatatlan,
ezzel mutatva fel lényegét.
Ápolni a létezésünkkel ütött
sebet a léten — nem: elrejteni!
Ép-íteni ami nem ép, ha lehet.
S ha már ártani kell:
szinte ártatlanul,
talá

Elébb a tornyot a szélből emeltet
valamennyi tisztázatlan termed
a pókhálót a bolthajtások sarkaiba
sosem gyúlt mécs füstjét a falakra
hiányzó fegyverek derengő helyét
a csikorduló vaspántos ajtót
a padlóreccsenést lépteidnek
a kidőlt napszakokat tr

– Jó estét kedves! Elnézést, hogy idejövök magához, megmondaná, melyik irányba van az Üllői út negyvenöt?
Oda kell mennem majd holnap reggel. Van ott egy olyan hivatal, ahol bejelentést tehetek, valami épületfelújítási csoport. Megnézném most. Tudno

Amikor majd a nagy közösségi oldalon

ismerősként visszajelöl engem az Isten,

akkor, igen, akkor fogom

megérteni, hogy éltem egyáltalán,

addig valamelyikünk – vagy ő, vagy én –

csak kamureg, de ha visszajelöl,

Istenem, bár visszajelölne,

akkor majd már mind

Vendégére vár

lelkem Betleheme… Jőjj!

… Ajtómon sincs zár…

Illusztráció: free fotó a netről

Volna egy perced ?
Kérdi szorongva,
S a tétova tekintet
Könnyesen kér.

Szakad a sóhaj,
Rebben a kéz,
Egy elvesztett világ,
A szemembe néz.

Tudja, hogy tudom,
De mégiscsak mondja.
Mennyire nehéz,
Sanyarú sorsa.

Dermedten állok,
Lelkemet védőn.
Csak nézek rá,
Oly eg

Íme, neked is fényesedik az idő
(noha a nappali világ mind rövidebb):
túlhordott viselet szégyenkező tükrét
idegen szemmel bámulod. Pedig volt, hogy
már hetekkel korábban kiakasztottad
hangolódni az alkalomra, amikor
felöltheted, s közben magad