SZÉPIRODALOM

Miféle ígér
et? Én ilyet
soha!  Szem
enszedett és
ostoba — na jó,
valaha magamnak
(ha egyál-) talán, m
ég az idők hajnalán, ám
e kor már nem a csodák k
ora.  Szóval,  hiú  és vak, d
e  táplálja  csak,  ha nincs j
obb  dolga,  míg  bele nem k
ékül

Néha megállok egy utcasarkon.
Elmerengek lelkem furcsaságain.
Gyarló, pusztuló anyagba zártan,
Jerikó álmot áhító vágyain.

Vergődve lázad a múló idő ellen.
Az ifjúság könnyen tovalebben.
Látván a társak eltávozását,
Hinni szeretné halhatatlanságát.




Megjegyz

1.
Falevél álma:
gyökér ölelésében
múlni el egykor…

2.
Falevél hullik…
Utazása halálos.
… Szédítő gyönyör.

3.
Kegyes telet vár
minden fázó falevél.
… Csak a vég biztos…

4.
Rőt falevél, ág
végén pihen. Még nyár van.
… De kezem eres…

5.
Bánatszél d

Úgy megyek eléd,
mintha előkelő vendég
érkezését várnám;

szellőztetem párnáidat,
friss ágyneműt húzok,

a fejre állított székeket
 az asztalra teszem,
kiporszívózom a szőnyeget,
 
megfőzöm kedvenc ételed,
a féltve őrzött
hollóházi porcelánt
is

Rabláncra sohasem fűztelek
Téged, kit alkotott a képzelet,
ki agyam titkos zugiból feltárt
sosem volt vágyakból készített leltárt.

Egy szemvillanás mi elmaradt
legelső szerelmem végén,
egy fénysugár mi megcsillant
kamaszkorom legszebb gyöngyén,
egy s

In memoriam

K.I. (1923. október 28. – 1977. október 6.), K.L. (1912. szeptember 5. – 1985. július 30.), Z.Z. (1906. december 18. – 1981. április 23.)

Parcellaszám, szakasz, sor, sír,

felírni már fölösleges,

nem alhat el se ott, se itt,

kit egymás

Tétován botorkálsz a sívó homokban;
kedélyed aligha lehetne szárazabb.
Búvópatakjaid is rég elapadtak,
amikor rácsodálkozol: megeredtél.

Előbb csak szemerkélsz, szitálsz, majd bőséges
zápor cseppjeivé duzzadsz. Meglepődni
sincs idő aszályod gyors mú

Ághegyén üldögél
érzi már, jön a tél.
Vihar tépte fészkét,
szerény menedékét
siratja csendesen.

Szeles nyári éjen,
- pont, mint rossz mesékben –
letört a fa ága.
Madárka kis háza
elveszett egészen.


Vele négy kis lélek,
- tojáshéjtól védett -
é

Illetlenül ne feszegesd. Rendhagyó
helyzetekben udvariatlan minden
kérdés. Kötözni való, aki nem érti:
nincs olyan állapot, amelyben ne lenne

valami szabálytalan. Dermesztő ez
az együttérzés; magamban járnék
eltörni a kútra, ha megengeded.
Azt sem állhat

Free fotó a netről

 Már alkonyodott, mikor a parkolóban helyet találtam. Fázósan öleltem magamra a kabátomat és siettem a fénylő, meleget ígérő épület felé. Lucskos, semmire sem jó idő volt, cseppet sem illett az érkező ünnephez.
Csapzott, sov

Az emberek  – mint a sakkban – sémákat másolnak, mivel nem érnek rá gondolkodni. Így aztán nem is láthatnak tisztán. A szem csupán befogadja az ingereket, a kép az agyban válik valóra, ott történik az ideghártyán kialakult, kicsinyített, fordított

„Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.”

Továbbgondolt bölcsességek, Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak… című verse kapcsán.

Már jó ideje foglalkoztat a „Ki minek gondol” kérdése.
Nem hiúságból

                                         "S jönnek hívatlan is mind a hűségesek"
                                           Ratkó József: Déva

           Szavaid igazolni eljöttek
           mind, a holtukban is hűségesek.
           Emelkednek már Dév

(Amit a férfi kérdez)

Hervadhatatlan ki tarthat virágot kezében?
Ki őrizheti meg a pillanatot, múlhatatlan?
Tenyerében a tenger hullámzását, ki?
Égrelobogást a gyertyalángban is, ki?
Léptek neszére várakozást legbensőbb termeiben, ki?
És tisztának a ti