1.
Bűnöket falazol képzeleted
celláiba,
s hiszed, csak a jó
marad benned.
2.
Nem vagy alávaló,
nem vagy rosszabb, mint
az állat.
3.
Nincs tilalom, ha átlépsz
a küszöbön, nincs mocsok,
csak a fehérre mosott éjszaka.
Olvasnivaló (1409)
Sorrend
Ahol nagyapám rongyos térképe a hajtogatás mentén kikopott,
s ahol inkább némán kihunynak, semhogy az újratervezést
felkínálnák a navigációs szoftverek,
Myworld’s End közigazgatási határán kívül,
az olajfoltos, régi dokkokon túl, ahol a félsziget
még hos
Gyönyörű ma ez az ébredezés! Csupa derű, és nyugalom. A napfény beárad az ablakon, az érzések és gondolatok még nem érnek el az ember tudatáig. Ez az a néhány pillanat, mely az élet legszebb ajándéka
Szántó Teri vagyok. Dani, Te emlékszel? Csak úgy kapásból? De örülök! Ez több, mint gyönyörű! És, még én féltem, hogy zavarok. Hogy én milyen boldog vagyok Tőled, annak, hogy hogy rád találtam! Évtizedek óta kereslek, mindenkit kérdeztem, aki akkorib
Továbbgondolt bölcsességek, Buddhát idézve.
Jellemformáló próbák és akadályok nehezítik életünket.
Nem elég a szó, nem elég a testbeszéd, az, aki fogást keres rajtunk, tudni akarja, mit rejtegetünk a szívünkben, látni akarja lehunyt szemünk titkait,
Magam vagyok.
Az Ég csak úgy ragyog
Mégsem látom- szemeim vakok...
Megrajzolom magamnak az álmaimat,
s lelkem mappájába gyűjtöm e rajzokat.
Az éj csöndjén át beszökik hozzám szavaid halk zenéje...
Egy dallamot hegedül a fülembe.
Magam vagyok.
S mintha mi
Átszűrni előbb, higgadtan. Ahogyan
jégre lépve tennéd, oly óvatosan,
mielőtt engednéd nyelved hegyéről
csatasorba állni
replikád. Ne siess lecsapni nyomban
minden ziccert; azt keresd inkább, hol van
a neked vetett tőr. Várja: belédőlj.
Csapda lehet b
"Így éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan."
( József Attila: Íme, hát megleltem hazámat)
Még nézheted a végtelennek látszó
haboktól fehér vén Dunát,
mintha tied lenne a kavicsot
„hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Korinthus 2:10)
Hajnalban keltem, sorra vettem,
kinek mit kell ma megbocsátanom,
s ahogy rajzolta árnyékát a rom,
ég volt alattam, föld felettem.
Fiam, nálad lesz jobb kezekben:
e fölfordult világot átadom,
kereszt
Örökösök/3
A férfiak, miután kihunyt bennük a remény, hogy még viszont láthatják szeretteiket, olyan túlélő asszonyokhoz kötötték sorsukat, akik Jutkának még lány korából voltak ismerősei. Így lettek rokonai olyanok, akikről korábban elképzelni sem me
Örömóda
Miután nem volt tovább alkalmazottja a család ékszerüzletének, nem kellett tovább rejtőzködniük. Most következett el az a pillanat, amikor a férfi megismételte a hó
No, ne olyan nagyon!
Úgy fészkelte be magát a kis fekete urna a díszes fehér csipketerítő alá, mint egy betegen gubbasztó madár. Aprón, törékenyen, szívszorítóan magányosan, a koporsókhoz méretezett, gyászlepellel bo
A felső szomszédom egy pók.
Azt hazudtam mindenkinek,
a szúnyogok miatt tartom,
de csak lusta voltam kiűzni.
Folyton lestem a háló-szobáját,
na nem kukucskálni akartam,
féltem, hogy egy nap megismer
egy szőrös, nyolc lábú lányt,
aki olyan szerelmes lesz,
hogy
Csak apró kő, mi
egyre kisebb, míg lassan
porrá hullik szét.
... Ám, a porszemek
őrzik a hajdani hegy
minden ígéretét.
járt utakat ajánlasz egyre. Tudomást
sem véve pillérekről, máris fitymálod
az el sem kezdett ívet. Elfogulatlan
szemmel bízvást meglátnád a lehetségest
a meglévőben. Előre megfontoltan,
különös kegyetlenséggel nyilvá
Eltűnt a ház! Az én házam! Lebontották.
A ház, amelyben nevelkedtem, felnőttem, nincs többé. Áll a helyén egy másik, egy igazán szép, ízléses, igényesen megépített korszerű épület, és aljasság lenne részemről, ha rosszat mondanék rá, de mégis ő a
Ne csöndbe fagyva érd meg éjszakád,
Szikrázzon, izzon élted alkonya,
Toporzékolj, ha húnyna már a láng.
A bölcs belát sötétséget, halált,
S kinek sosem volt tűzvillám szava,
Nem csöndbe fagyva ér meg éjszakát.
A jó ember, kit hullámzás dobált,
Elv
Szomorkodik két lovacska,
unatkoznak télen,
árválkodik kinn a hintó,
s ők csak nézik tétlen.
Istállójuk ablakán át
csudálják – mi potyog? –
majd hallják, hogy István gazda
csizmasarka kopog.
Nyitja nekik a karámot,
csattan a nagy lakat,
Úgy néztelek akkor,
akárha először;
néztelek, s mert a vágy
oly erővel tört föl,
csakis csukott szemmel
láthattalak volna,
tán csukott szemmel sem
láthattalak volna.
Néztelek, és te csak
azt a nézést láttad,
rád szegezett szempárt,
tágult pupilláka
csak álmodta mielőtt elindult
hogy a nevét mondták háromszor is az ő nevét
derengett rémlett sosem volt egyértelmű
hogy elképzelte leírta vagy tényleg megtörtént vele
belefért-e életébe ahogyan utat tört magának
szabadkozva a zsibongó tömegben
és fellépet
