Nem ezektől a gereznás palástoktól
keresztbefektetett pallosoktól glancolt
vasbordáktól émelyítő füstölőktől
láthatatlan csuklyáktól nem ezektől a
kulcslyuk formájú szemektől koponyához
simuló fülektől bodorított apród-
frizuráktól készséges csör
ego te absolvo a pecatis tui
mégis az a parancs hogy földbe kell bújni
kinek bánatára kinek szégyenére
csukódik göröngyök varangyok zenéje
nevemen a bélyeg arcomon a lábnyom
egész életemet meg kellene bánnom
lassan jöjjön Atyám azzal a kereszttel
föl fogo
Háborús történet
Budapest ostromát 1944-45-ben a pesti rokonoknál éltük át. Kétéves sem voltam még, mindazt, amit leírok, anyám elbeszéléséből tudom. Az utcai harcok idején nagybátyám egyik ismerősénél húztuk meg magunkat, a belvárosi EMKE-sarok hatal
Dürer monológja társaiért
Uram, te hanyag eleganciával nézed,
mint adsz alkalmat anyag és kéz
találkozásának odalent.
A feneketlen sötétben fejedre
húzod a párnát, s nem látod,
hogy az arcokon csak a
bányászlámpa fény-csápja
Reggel
Kora hajnal kél.
Asztalomon, mint mindig
Kávé, papíros.
Szeptember
Diólevél hull
Kis kerti asztalomra.
Nyárvéget jelez.
Őszi reggel
Harmatcsepp csillog
Egy pókhálón kertemben,
hát, kikerülöm.
Október
Köd ül a kerten.
Bokrai közt a múlt nyár
emléke bolyon
Medvegúz legalább háromszor futotta végig az ingyenes linkajánló katalógus kultúra rovatát, de ismét szomorúan kellett konstatálnia, annak ellenére, hogy nagybetűkkel kibiggyesztették: „Visszamutató link használata során, minden esetben elfogadjuk a
Születésem óta útra készen
hol negatív, hol pozitív térben
öltözésre, vetkőzésre várva
mögöttem van hatvan autópálya,
retinámba égett képek
terápiára járnak –feleslegesen –
azzal vagyok együtt,
aki nincs jelen.
Nem alszol jól, gyakran mondod, hetelnek nálad a
harcos gondok, ülsz és fegyvered tisztítva gondolod,
megint csal a homokórád, gonoszul gyorsan
forgatja homokod.
A nap az ablakban talál míg párával hinted a
színeket rajzoló üveget, mintha látnád a felhő
Itt éltél hát, ember, költő, szerelmes ifjú,
mint sovány sorsjegy egy nagy kalapban,
korona neked nem készült soha, csak hiány-jel
jutott homlokodra.
Te, a szappanfőző fia a gőztől illatos, gerinced
egyenes ostor, apád görnyedt életén cipelt
anyátlan
Szuszogásféle.
Olyan kis halk periódusokban ismétlődő háromszori szusszanat, amit az ótvar levegőindikátor kifúj magából minden egyes alkalommal az altatókabin nyílásakor. A rendszer beindul, a dehibernáló panelek felizzanak, minden a helyén. Három p
Nem kerüli pillantásod. Látnod kell,
tudja, mily botrányosan eszköztelen,
amikor saját arcodba vág. Színlelt
közönnyel figyeli, hogyan rendülsz meg
a szembesüléstől. Nem halasztható
tovább; d
Amikor elege lesz holnapból, mából,
Menekülne csak a világtól,
Kedves épp szivárvány ívén táncol,
Felejtődnek esős-esernyős gondok,
Verebekhez ülnek majd a galambok,
Édes bokája derengve fénylik,
Csak bújnak, szállnak egész az égig,
Kopogtatnak a menn
Franciska és Dénes fél éves házasok voltak. A fiatalasszony szülei úgy döntöttek, hogy felújítják a régi házat, átépítik a lakást.
– Ha tudtok gyertek, segítsetek! – írták a szülők.
Augusztusban, a munkálatok időpontjára tehát kivették első közös s
(Szilágyi Domokossal)
Meddig kell várnom még itt ébren?
Mappákba gyűjtve minden vétkem,
szavak zuhognak, hiszen bőven
termett belőlük téridőmben,
s azon is elgondolkozom,
hogy van vagy nincs a Higgs-bozon,
melyből az Isten lényegére
következtetni tudna vég
A másolás napjaink elemi rendje,
használja doktor, diák és filmbarát,
amíg ez marad a világ trendje,
blazírt képpel vizsgáljuk létünk,
akár egy Salvador Dali kópiát.
Mostanság egyre gyanúsabb a jóság,
a meghitt barátság grandot sem ér,
márkás term
A címben foglalt igazság csak ideig-óráig, és csak részben igaz.
… Viszont, igen szellemes!
Az idegen tollak használatának rossz szokása, különösen az írástudók körében harapódzott el széles körben.
Míg, a képzőművészetben inkább a hírességek nevét
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” Jézus (Jn 13,18)
Júdás ébredj! Hallgat még a kakas, most még meggondolhatod, hogy a teli erszényt, vagy Őt választod!
Csak annyi kell, hogy tudj nemet mondani, és átírhatjuk a történelm
Halálok halála
Amikor a fiak közül mindenik megközelített engem akit magommal én ültettem az asszony hasába, tudtam, nem kell már várnom a sámán jöttét, ideér a dobjával hamarosan, azután már semmi más nem jő a nyomában, mint a halál. A halál, aki
A középiskolában ismertem meg. A beiratkozás során rögtön kiderült, nem csak hogy osztálytársak, de szobatársak is leszünk. Addigra természetesen már visszafordíthatatlanul rendetlenné vált. Habár a kollégium fiatalos ambíciókkal hajzselézett, újdons
(Sz. É. halálára)
Elvette az Isten
vágyaidat végre,
cserébe ráncokat
és annyi pénzt adott,
hogy kifizethessék
a temetést,
virágot,
s papot.
