Kint már varjak kárognak a város felett
és a csendfüggönyt tépik éhesen,
a rongyidő szakadt széleibe hámlott,
öröknek hitt szerelmes perceket.
A képzelet véges pillanatokat temet,
pedig milyen jó lenne még simulni arctalan.
Felfedni drága kincseit a rög
„…Caius idealista, ezt mindenki tudja. Ami azt jelenti, hogy még tudatlan. Én már nem vagyok az, ezért nem foglalkozom semmivel…
…Ennek a világnak nincs többé semmilyen fontossága, és aki ezt felismeri, megszerezte szabadságát.”
Albert Camus - Caligu
Sorsok 2
Maja és Erzsi minden reggel együtt költik el kávéjukat Maja elegáns konyhájában. Amíg lefő a kávé, Maja kinyitja hetvenhét zárral felszerelt vasrácsát, mellyel azok ellen védekezik, akik minden zárat kinyitnak, amelyet igazán akarnak. Aztá
Képtelenség. Annyira határozottan
állítod, mintha tényleg volnának el nem
képzelhető képek. Nem bírom megállni,
hogy azonnal próbát ne tegyek. Komolyan
igyekszem elgondolni egyet. Hiába.
Végül is megnyugtató: ha akarnánk, se
tudnánk csak úgy, a
Nem másztunk fel a Bolond Gerőre…
Abban az időben több egymás utáni évben is a Magas Tátrában pihentünk családostól, mintegy 8-10 napot nyaranta. A pihenést persze nem kell szó szerint érteni, hiszen időnk jó részét minden alkalommal a Tátra más-más r
Éjszakázás Krasznahorka várában
Régi történet, amit most mesélek, de olyan élményről szól, amit rajtam és társaimon kívül nemigen élt meg más utazó, legalább is szlovák földön. Ezért hát bizonyára érdekes lesz az olvasónak. Diák voltam még, a múlt szá
a fényt a szemérmes sötét
s a kocsmapulton hangtalan
poháralátét lesz a Nap.
Maszatos pecsétként
fut szét az alkonyat.
A sarokban félkarú rabló csattog,
miközben kereket old a remény.
Kezek matatnak üres zsebekben.
A fejekbe a
„ … Az ellátási területen kívüli lakcímmel rendelkező gyermekek átmeneti, vagy tartós nevelésbe vételére egy esetben sem került sor. Lakcímváltozásra a gyermek gondozása-nevelése alatt került sor, az anya lakóhely változtatása következtében. Ezt a p
'77 augusztusa, három hetes katonai kiképzés Bukarestben. Csak mi lányok vagyunk bent, a fiúk vakációznak, a Petőfi Ház üres, az őszi szesszió még messze van. Por, meleg és dög unalom.
Nagyjából így kezdődik minden valamire való mese. Hát ezért kezd
Tarts egyensúlyt a penge élén, másként
esélytelen leszel. Részes vagy benne;
panaszod blöff. Aki belegányolt, nem
hivatkozhat többé a jótállásra.
Pontosan tudod, önmagadon ejtesz
csorbát, ám még sincs merszed kimaradni
a sorból. Hiába igaz, hogy más
Egy illúzióval kevesebb (Róma 2008)
Az év tavaszán kanadai barátaim hívására – akik egy Földközi tengeri hajóúton vettek részt, és szerették volna Rómát is megnézni – az Örök Városba utaztam. Mutatnám meg nekik – mondtá
Az elfelejtett palota (Róma)
A Rómában járó látogatók, turisták szinte mindegyike elzarándokol a S. Pietro in Vincoli templomba, hogy megnézze Michelangelo csodálatos remekét, a Mózest. A Via Cavour felől közelítve a templom terét, áthaladnak egy bolt
Randevúzom Mózessel (Róma)
Minden napom egy szép ígéret. Jókedvűen ébredek, hiszen ez a nap is új csodákat tartogat. Noha minden látnivalót ismerek már könyvekből, albumokból, a több tíz kilónyi gyűjtött prospektu
Az ember bölcsen gondolt egyet,
földre álmodta az eget,
közel legyen a szívéhez,
élte kiszámolt ívéhez.
Kertjének lett féltett kincse,
kékje szinte mennybe vitte,
amit nem ért el kezével,
- angyalt fessen ecsetjével -.
Tavaszhidat ácsolt
Mostanában bármit teszek, akármivel foglakozom, különböző korú, nemű és bőrszínű gyerekek lebegnek előttem filmszerűen. Csak a felső testüket látom, mert egymást takarják. Itt lebeg előttem apró alakjuk. Rengetegen vannak, de elém ezeknek a gyereke
Nem vagyok és nem leszek teremtő,
bölcsek köve sem fényezi bensőm,
most valami szépet adnék mégis,
hadd táguljon a ránk szabott ég is.
Költők sora dalolt Mindenséget,
mesebelit, idillikus szépet,
tőlem ne várj egy újabb világot,
Csömörösen is testet öltök meg
persze nyelvet, le sem sajnálva hősi
pózt. Visszatekintve milyen röhejes
a sok sallangos vitézi torna. Mint-
ha kárpótolna keszkenős kezekből
elnyert aranyalma fény
Beethowen: Mondschein szonátájára
Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később
Te szép tavasz, halványkék ragyogása.
Bennem: bús Dunai emlék.
Érzem didergő hideg hullámaid,
riasztó képet festenek szűkölő elmék.
Árvult lelkem kutatja mindhiába,
elmúlt ragyogás helye üres emlék.
Fosztogatta mind, ki megkapta,
nem találod többé, örökr
Ilyen a vidéki ősz utolsó sugaraiban a fürdőzés. Ilyen egy vidéki kert, ami burjánzik, bár rágja az idő vasfoga. Ilyen egy vidéki őszi mosoly, ami alig...! Nem könnyű és nem nehezebb itt az élet. Búcsúzni az évtől, éveinktől alig fáj és nem is öröm.
