SZÉPIRODALOM

Egy kisvárosban éltem, Kiskőrösön. Annak is a szélén, szemben a Kurta Kocsmával. Az ablak előtt, a radiátorra támaszkodva figyeltem az Odakintet: a kiüresedett utcákat, a fagyott földet, a parkoló kocsik deres szélvédőjét. Azt kellett volna gondolnom

Ha azt kérdeznék tőlem, hogy érzem magam most, nem tudom, mit válaszolhatnék. Hogy lehet az, aki nincs? Hiszen nem is vagyok! Nem is létezem! Test nélküli érzések, és gondolatok egyvelege a létem. Ezen belül főleg kellemes és kevésbé kellemes érzés

Kár a nyárért,

napsütéses

hosszú őszért,

fáról hulló

falevélért…

Kopár kertben

varjú károg,

elege van

már a mából.

Szél tépázza,

eső veri,

mérges gazda

elkergeti…

Panasz szava

messze száll:

- Kár a nyárért,

napsütéses

hosszú őszért,

fáró

a hazányi rezervátumot. helyben
megépítenék (lenne rá uniós
forrás apadó kasszából is bőven)
rodostót, az intranzigens véneknek
turint, érzékeny lelkületűeknek
all inclusive döblint, és igény szerint
kufsteinben is otthon – még pontosabban:
itthon

Valaki kidobta,
nincs párja, otthona,
testét körbenőtte
plüss kárpitú moha,

fűzője kibomlott,
vászna kettéhasadt,
korhadó farönkön
örökre ott maradt,

azt hitte, mit megélt
mind elvesztett idő,
nem lesz belőle más
csak zöldmohás cipő,

s elérkezett a nap,

Elképesztő, hányféle változatban
futtatják – egymással versengve – végig
tévedhetetlen programok a teljes
összeomlás biztos szcenárióit.

Az ütközés sebességét és szögét
olyan szenvtelenül modellezik, mint
kozmikus baleset évmilliárdok
távlatában becs

rossz néven veszik hogy mostanában
mind ritkábban tolulnak nyelvemre
löknének maguk előtt ezerrel
a helyzettel durván visszaélve
hisz akár viszolyogva is értük
noha nem helyettük vagy nevükben
jól tudják én azoktól még inkább
sokan vannak így nem szo

Hógyöngy száll
a télkoronás fákról,
fakeresztem fészkét
belepte a dér,
seregélyek, varjak
menekülnek tőlem,
borzongó magányom
kísértetfehér,

lemetszett ágként fáj,
sínylődik a lelkem,
rikító színeim
kiszívta a nap,
játékszere lettem
fagynak

Reggel, ahogy felszáll a köd,

állsz a terasz korlátjánál, kezedben a kávésbögrével,

s a kert közepén egy mozdonyt találsz.

Soktonnás monstrum a meggyfák között,

dér lepi ugyanúgy, mint a növényeket.

Sínpár hozzá nem vezet, körbejáratod tekinteted

a keríté

ha nem lennél mi is volna
szőrén–szálán Európa
biztat fából vasszigorra
ki szüntelenül aggódva
a nevedben háborog ma
minden fórumon minket óvna
váltig csak azt jajongja
hogy igazítson jóra
a minden lében Európa
ultima ratiója
hajánál fogva Európa
me

Ó, drágám, ismét egy újabb karácsony! Látod, mindjárt húsz éve, hogy megéltük az utolsó, a legnehezebb karácsonyunkat együtt. A mai napig megszenvedem ezeket, az ünnep előtti napokat! Nem mondom a gyerekeknek, mert vágyják is az ünnepet, meg gyerekei

Érdekes összefüggésre figyeltem fel ma délelőtt.
Az ónos eső jobbá és beszédesebbé teszi az embereket!

Már lassan egy évtizede, hogy itt lakunk Zugló szélén egy társasházban, és pontosan ennyi ideje, hogy be-betérek vásárolni az itt lévő boltokba.
Kö

Uram
nem ragaszkodom víg esztendőhöz
csak éppen tartsad őt távol
a megvont határtól
tedd hogy még ne érje el
ama szeretve féltett védett kört
önnön tükörképe láttán megfusson gyáván
hátat fordítson legalább egy évnyi
időre s hogy azután mennyi

Magányos küldetésben sem kevésbé
serény, mint a születést megjelentők
élén volt. A szolgálat fegyelmén túl
köti hagyomány, szokás, illedelem.

Kötelesség szólítja, és gyermeki
várakozás: fényesedni vágyók és
piros betűs napok benső csendjének
nyugalm

magára árvul magadra ébredésed
lóg a széken átizzadt ujjasod
kisuvikszolod fénytelen szemeid
bekötöd kardod fölsebzett markolatját
csillagokkal varrod ki palástod
horpadt koronádat egyengeted térdeden

magára árvult szemed mögé bújva
rubinló seb két

Ki-
nyitom
a szemem reggel,
virgonc vagyok,
tele tervvel. Különleges
napunk lesz ma, készülődünk
Karácsonyra!
Körülnézek
itthon, hátha
akad valami a fára.
Örülünk most mindenféle
vacaknak meg kacatnak,
főképpen a természetes anyagnak.
Kigondolju

Mitől más, mint a hétköznapok? Miért várjuk, hogyan készülünk rá?
Kérdések motoszkálnak bennem, emlékekkel kergetőzve.

Törvény szabályozza, hogy mikor ünnepelhet az ország népe. Ilyenkor zászlódíszbe öltözik határtól határig minden közintézmény, híd