SZÉPIRODALOM

                                    Randevúzom Mózessel (Róma)

Minden napom egy szép ígéret. Jókedvűen ébredek, hiszen ez a nap is új csodákat tartogat. Noha minden látnivalót ismerek már könyvekből, albumokból, a több tíz kilónyi gyűjtött prospektu

Az ember bölcsen gondolt egyet,
földre álmodta az eget,
közel legyen a szívéhez,
élte kiszámolt ívéhez.
Kertjének lett féltett kincse,
kékje szinte mennybe vitte,
amit nem ért el kezével,
- angyalt fessen ecsetjével -.
Tavaszhidat ácsolt

Mostanában bármit teszek, akármivel foglakozom, különböző korú, nemű és bőrszínű gyerekek lebegnek előttem filmszerűen. Csak a felső testüket látom, mert egymást takarják. Itt lebeg előttem apró alakjuk. Rengetegen vannak, de elém ezeknek a gyereke

http://youtu.be/46clpEgLA5E

Nem vagyok és nem leszek teremtő,
bölcsek köve sem fényezi bensőm,
most valami szépet adnék mégis,
hadd táguljon a ránk szabott ég is.
Költők sora dalolt Mindenséget,
mesebelit, idillikus szépet,
tőlem ne várj egy újabb világot,

         Csömörösen is testet öltök meg
         persze nyelvet, le sem sajnálva hősi
         pózt. Visszatekintve milyen röhejes
         a sok sallangos vitézi torna. Mint-
         ha kárpótolna keszkenős kezekből
         elnyert aranyalma fény

Beethowen: Mondschein szonátájára  

Te szép tavasz, halványkék ragyogása.

Bennem: bús Dunai emlék.

Érzem didergő hideg hullámaid,

riasztó képet festenek szűkölő elmék.

Árvult lelkem kutatja mindhiába,

elmúlt ragyogás helye üres emlék.

Fosztogatta mind, ki megkapta,

nem találod többé, örökr

Ilyen a vidéki ősz utolsó sugaraiban a fürdőzés. Ilyen egy vidéki kert, ami burjánzik, bár rágja az idő vasfoga. Ilyen egy vidéki őszi mosoly, ami alig...! Nem könnyű és nem nehezebb itt az élet. Búcsúzni az évtől, éveinktől alig fáj és nem is öröm.

Megsérült füllel a csendre rogyok,
elfogad talán, a burkába vesz,
sok zörgő felleg, mi esőt zokog,
és ellenem bőszen viharba kezd.

Hosszút lép csendem és belém karol,
viszi a súlyomat gyepszőnyegen,
minden villámban a földig hajol,
ők visszazörögnek fagy

Igaz mesék Velencéről

4. Az Accademia képtárban

Érdekes és emlékezetes volt az Accademiában tett látogatásom. Érdekes, mert meglepő módon nem a képtár hírességei - amelyek albumokból ismertek voltak már számomra - tetszettek leginkább, hanem az amolyan

Igaz mesék Velencéről

2.Utcák, hidak, terek, emberek

Van tehát szállásom a Scalzi-templom melletti kis utcában, a pályaudvartól öt percnyire. A tulajdonos két hetven év körüli hölgy, ikrek. Mint két tojás, de csak egyikük beszél franciául. Ezért minden

Igaz mesék Velencéről

1. Megérkezés

Velencéről már nagyon sokan írtak, s így merészségnek tűnhet, hogy magam is ezzel próbálkozom. Ami mégis mentségemre szolgálhat az az, hogy elolvasván a városról szóló tengernyi irodalom egy cseppjét, meglepve tapasz

Igaz mesék Velencéről

3. … és a gondolák

Ahogy említettem, a csend talán a legmeglepőbb ebben a városban. Már ha függetleníteni tudja magát az ember a turisták tömegétől, az álldogáló, sétálgató, fényképező, kirakatokat nézegetők áradatától. Igazából n

Mai világ

Ha Jézus jönne

le a világra, újra

megfeszítenék!

Július eleje volt, Palkó az utolsó vizsgájára készült. Addig mindegyik sikerült, és nem is gyenge jegyekkel, egészen jól teljesített, de ettől a vizsgától rettenetesen félt.

Úgy egyeztünk, hogy nála alszom, nehogy elaludjon és elkésse, mert reggel ny

Kicsi és törékeny

-       Szerinted mi a különbség a kétfejes, és a négyfejes videó között? – kérdeztem barátomtól. (Éppen video készülék vásárlása előtt álltam. Bár ez nem tartozik ide.)

Barátom elgondolkozott. Láthatóan pontos, kielégítő, mindenre ki

                                A csibe és a szappan

Rossz napom van. Bármihez kezdek, semmi nem akar sikerülni. Minden kiesik a kezemből, mindent felborítok. Úgy érzem, ma olyan üres vagyok, mint egy átvilágított tojás.

Gyermekkorom emléke, hogy a

Nem ezektől a gereznás palástoktól
keresztbefektetett pallosoktól glancolt
vasbordáktól émelyítő füstölőktől
láthatatlan csuklyáktól nem ezektől a
kulcslyuk formájú szemektől koponyához
simuló fülektől bodorított apród-
frizuráktól készséges csör

ego te absolvo a pecatis tui

mégis az a parancs hogy földbe kell bújni

kinek bánatára kinek szégyenére

csukódik göröngyök varangyok zenéje

nevemen a bélyeg arcomon a lábnyom

egész életemet meg kellene bánnom

lassan jöjjön Atyám azzal a kereszttel

föl fogo