Olvasnivaló (1255)
I.
Nem merek odamenni,
megüzenem gondolattal,
hogy közeledjen.
Nem mer idejönni,
megüzeni gondolattal,
hogy közeledjek.
Nem történik semmi.
II.
Ha nem megyek oda hozzá,
mondják a barátaim,
nincs esélyem.
Odamegyek hozzá,
mondja a lány,
nincs esélyem.
Ma is
Abbagano 20. századi olasz, pozitivista filozófus volt
Zárt ajtókon zörgetsz,
nem tudsz semmit. Az ösztön
illatába dugod fejed.
Túllépsz a hatalom keretein,
s már nincs helyed a kalandban.
Meggyújtott libidód katlanjában
Freudról vallod, hogy nagymestere
Hallod? Ez a rémület
belső lármája.
Lapoz benned a félelem.
Szeretnéd követni
saját hangod sorokba
terelt nyomait, s már látod,
saját tévedésed áldozata vagy.
Orrvadászként lapulsz
saját erdőd sűrűjében,
titkon magadra lősz,
s élvezed saját véred ízét.
Muzsikáló hangok között,
táncot jár az őszi szél,
ringatózó felhők fölött,
suttogja, hogy jön a tél.
Dér lehelte faágakra
hó-léptekben mese száll,
a didergő fűszálakra,
felkerül a sapka, sál.
Vár a szánkó, játszani hív,
csizmát húz a napsugár,
a szívedre szá
Ha álomköd ült szemén,
Akkor is szerettem én
Mert szavai simogattak, vagy ha,
Mint éles pengék
Hasítottak is belém,
Igazat szóltak.
Könnyes szemében a kék
Tükörként verte
Rám vissza a fényt,
Vagy az éj sötétjét.
Záporokkal álmodott nyáron,
Futott át a világon,
S
Milyen a hó alatt
megsüllyedt világ?
Szökött titkok őrzik
elmúlt villanások
fekete dobozát.
Szürke háló foglya
a törekvés üzenete,
cseppekbe dermedt dal
jégvirágos csókja
tapad a kéregre.
Meztelen pásztor a szél,
kiürül a zsibongás.
Rügyekbe rejtett csoda
dider
Hortobágyi Béla élete visszatért a régi, megszokott ritmusába a rendőrségi és bírósági tortúrák, megpróbáltatások után. Úgy gondolta, mivel az elsőfokú bíróság nagysokára jogerős ítéletet hozott, valószínűleg nem fellebbeztek az ítélet ellen egy
1
Én bosszantalak, te bosszantasz… hogy honnan nézzük a kérdést ez a lényeg. Az állami hatóság vagy a szegény polgár szemszögéből.
A hatóság, – egy rongyos ingbe burkolt rendőr, fején egy kékre festett, a
Mert egyszerűen csak jó lenne… nagyon kéne már utaznia, elutaznia végre, szeretett mindig utazni régebben is, fiatalkorába’ utazott is sokat, de most kicsit másképp akar kicsit-nagyon másképp, amúgy öregesen (de jó volt fiatalkorába akkor is, „úgyis”
Rossz napom van. Bármihez kezdek, semmi nem akar sikerülni. Minden kiesik a kezemből, mindent felborítok. Úgy érzem, ma olyan üres vagyok, mint egy átvilágított tojás.
Gyermekkorom emléke, hogy a kotló alatt melegedő tojásoka
Hazafelé igyekszem valahonnét, lefelé a hegyről. Ismeretlen környék, valahogy mégis ismerős. Megkönnyebbülök, álmomban már sokszor jártam erre. Akkor hát nem lesz semmi baj. (Épp úgy, mint álmomban már annyiszor nem lett.) Nyugtatom magam: „Nem lesz
Úgy szeretnélek átölelni, akár a szél,
Lenge fátyollal körbevenni, mikor az éj mesél.
Úgy szeretném elmondani néked, mennyire szeretlek,
De nincsenek szavak, mivel utolérnélek.
Szeretnélek még egyszer csókolni hevesen,
Lágyan átkarolva ringani sze
Sírok rívok Magyar vagyok,
hangom színe varázslatom
Éneklek én messzi múltat,
ős kegyelmet, teljes utat.
Álmodom ősi percet,
világ évet szerelmével.
Álmodom én éhet, napot,
hideg világot, régmúlt papot.
Színeimnek hangot adok,
népeimnek mindenhatót.
Élek földe