Nem szűnik a varázs
nem múlnak az álmok, szelíd
határsértők, szememből szemedre
áthajolnak napvilágnál inni
csillagok fényét, tüzet gyújtani
pázsitodon, majd kioltva meg-
rabolni rejtekeidet, nem fogyó
rejtel
Olvasnivaló (7)
Sorrend
„Az erkölcse egy porszívóé, lelke egy tikettautomatáé, alakja pompás, arca gyönyörű, gonosz….”
Ernest Hemingway- Szigetek az áramlatban
Kitapogatja az órát a kezén és lenyomja a gombot. Ahogy a csipogó hang megszűnik, ráeszmél, hogy mi is van. Reggel
Büszke bizonyosság. Minden
szavad. Értik. Így hát nem marad
semmi rejtve. Most már. Innen
csak előre. Bár a part szakad.
Szavak nélkül hidat. Nem kell
több. Ami mégis, régen adott.
Csa
Ha színjelessel végzed a harmadik osztályt, jövő nyáron megkapod a rég áhított biciklit – ígérte apám a szeptemberi tanévkezdéskor. Ennél hatásosabb varázsigét akkor se találhatott volna ki, ha magánál Dandaló mesternél sajátította volna el a kuruzsl
Kis előszó.
A cél nem mindig az, hogy elgondolkoztassunk embereket ellentmondásokról, hanem a nevetés a mosoly, melynek mostanság olyan ritkán vagyunk részesei.
Ebben a kérdésben bizony sokszor szeretem az abszurdumokat a poénok kiforgatását. Semmi sem
Őrült egy körhinta repített az éjjel,
S jutottam fel újra, Bacchusnak csúcsára,
Borgőzös szemekkel, támasztom az asztalt,
S mártom a pennám a hullámzó tintába,
Petárdák vad hangja, pezsgő édes csókja.
Ébreszt reá arra, egy ajtón átléptem,
Őszintén örülök
Eső szemel. Ködben a táj.
Fákon gubbasztó madarak.
Ünneptemető: csúcsra jár.
Elsápadsz. Nem volna szabad.
A köd azért majd felszakad.
Jól teszi, aki most kivár.
Napfényben szikrázó havat
Hoz kárpótlásul febru
