Nakonxipánban ma hullt a hó,
úgy hiszem, megfagyott a szívem,
a kezem a szememnek rajzoló
megakadt egy végtelen íven,
már nem vonzanak titkos színek,
még a sötétkék csendje zavar,
társaim mindnyájan szelídek,
most sétálunk, ropog az avar.
Csak a sz
online (7)
Az első gyertya
Ádám és Éva – mint akiknek elsőként
ígérte meg Isten a megváltást (hit)
Bátortalanul lobban most fel,
Az első gyertya kicsiny lángja.
Fénye lassan telik meg erővel.
Mintha még egy kicsit fázna.
Hinni kell egy szebb világban,
Ám k
Ezt a kis szösszenet Szilágyi Anikó segítségével született meg.
Szeretem. Még mindig. A vonat zakatol. Hazafelé robog, át a pusztaságon, az otthonom felé, amelyben soha nem laktunk együtt, vissza Apához, aki csendben vár. Szerelmi fészk
"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."*
Csak a hiányt tudom versembe ölelni,
magamba rejteni becéző szavakkal,
szívem szegletébe örökre bezárni,
(57. születésnapomra)
Kínos meghatódás, fura döbbenet,
ötvenhét villanás, égre írt jelek
mintáján matat a nagyra nőtt gyerek,
s lemondó mosollyal magára mered.
Ha a múlt hullámán felbillen a kedély,
a leghízelgőbb toposz is üres csanak,
bár kon
Lusta forró nyár volt,
A folyó partjától,
Két lépésnyire álltam,
Néztem, mi folydogál,
Lenn a mederben, az árban,
A megnyilvánuló világban.
A történet ott folyt előttem,
S én magamtól
Megkülönböztettem,
Amit láttam, ami lent úszott
Örvénylett hibátlan,
Az idő t
Őrült egy körhinta repített az éjjel,
S jutottam fel újra, Bacchusnak csúcsára,
Borgőzös szemekkel, támasztom az asztalt,
S mártom a pennám a hullámzó tintába,
Petárdák vad hangja, pezsgő édes csókja.
Ébreszt reá arra, egy ajtón átléptem,
Őszintén örülök
