Olvasnivaló (13)

Sorrend
ALKOTÓ

Rigó vagyok

Sas vagyok

Erős és messze szálló

És rigó vagyok

Gyenge de szabad

Néha emberek kényének játéka

Néha magam ura

Sas vagyok

Magányos és éles látó

De tükör nélkül

Magamat nem ismerő

És rigó vagyok

Eldobott szemeket felcsipkedő

Többet éhező és többet szenvedő

Mint álma

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Zsongás



Állok a fényben gyanútlanul

A felhők ölébe ködpermet búj

Árnyak tolulnak a kert alatt

Alkonyat kúszik csönd szakad

Nézem a bomló rügyeket

Lelkem illatot gyűjtöget

Lennék a szirmok közt suhogás

Bokrok tövében leborulás

Fogy a fény gyűlik az árnyék

Estére

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Mintha kézenfekvő lenne

10843598685?profile=original      
       
        Ismerős, ahogy kaptatok
        lépcsők végeláthatatlan
        során. Azt a pillanatot
        is számtalan változatban

        megéltem – és jó előre –,
        amikor majd felismerem.
        Már bárki közeledőre
        simán

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Lett volna esély

10843598283?profile=original

Bölcs asszonyok megértő türelmével
kezel első találkozásunk óta.
Szemrehányásokkal soha nem illet.
Igaz, tulajdonképpen nincs is nehéz

dolga velem. Kezdettől érezheti:
hatalma korlátlan fölöttem. Vele
élek, vele hálok, és ha rajtam áll
majd, ott lesz ő is

Olvass tovább…
ALKOTÓ

A negyedik fal


„Egy színész a színpadon akkor »töri át« a negyedik falat, mikor játékában, mint a darab szereplője, valamilyen formában a nézőközönség tudtára adja, hogy tisztában van vele, hogy azok figyelik őt.”

(Forrás: Wikipédia)

 

A nézőtér üres volt, a színpadon

Olvass tovább…
ALKOTÓ

A nadrág

Ahogy vége lett a műszaknak, Pali elindult a tusoló felé. Vidáman énekelt, ahogy a tusfürdőt végigkente a vizes testén. Alig várta, hogy otthon legyen, és magához ölelje édes kis feleségét. A gyerekek fél ötig iskolában vannak — gondolta és még hango

Olvass tovább…
Megtekintések: 52
Hozzászólások 0
ALKOTÓ

In vino veritas



Már más idők járnak, s az erkölcs lett görbe,
Talajt veszt a szellem, ritkán akad tőre,
Palackból kinézve, megfakult az érték,
Üvegkalitkában, mind kisebb a lépték.

Tán szál lett rövidebb, veszt fonalt’ az orsó,
S reped imitt-amott a mézzel teli korsó,
Elc

Olvass tovább…
Megtekintések: 38
Hozzászólások 0
ALKOTÓ

365

              Mikor szembesültem a ténnyel, hogy haldoklom ledöbbentem. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire közömbösen tudják, ezt az ember szemébe mondani. Egy világ omlott össze bennem, míg kintről az élet szokványos neszei beszűrődtek. Nem volt

Olvass tovább…
Megtekintések: 54
Hozzászólások 1
ALKOTÓ

Az A B C betűire

 

A szó hallgat,

Ásít az unalom,

Bekiált a közöny,

Cirógat a vágy,

Csókol a magány,

Diktál az élet,

Előre nézek,

Én itt vagyok,

Fiatalon,

Gazdagon,

Gyógyír nekem

Hangod.

Indulnék…

Írnom kell,

Jegyezni a múltat,

Kívánni a jövőt,

Látni a jelent.

Most,

Nem holnap.

Nyílik a

Olvass tovább…
Megtekintések: 63
Hozzászólások 0
ALKOTÓ

Tovatűnő apró csodák

Egy délelőtt apró lelkük ideszállt a földre

Testük testemben növekedett hónapokon át

Egy újabb délelőtt a nyári nap előhívta őket

Azóta velünk élnek, így lettünk egy család

 

Eljöttek e világra törékeny kicsi lényként

Akkor még fél karomban elfért mindkét

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Kevély-völgy meséje

Tudom, megígértem, nem írok ilyen stílusban, de felejtsétek el a stilisztikát és figyeljétek csak a mesét.

I

 

Súgnak az emberek, ma is gyakran össze,

Ha telik törköllyel a repedezett bögre,

És ha e történet, hangzik cserép alatt,

Az is oly csendesen, akár

Olvass tovább…
Megtekintések: 39
Hozzászólások 0
ALKOTÓ

A fa panasza

A tavasz első napsugara

duzzasztotta rügyeim,

a forró nyár nevelte,

zöldbe boruló leveleim,

ősz festette szivárvány

színűvé, koronám ékeit,

beköszönt a fagyos tél,

elbocsátom gyermekeim.

Féreg rágja beteg törzsem,

hozzám simítja kérgem az idő,

nem tudom, de ér

Olvass tovább…
Megtekintések: 46
Hozzászólások 2

Témák címkék szerint

Havi archívum