Parancsszavakkal hátam mögött
s borban oldott rossz nyelvek ízén,
csúszva-mászva áspisok között
és ragacsos varangyok vizén
mosom tisztára fáradt arcom,
mielőtt örökre elalszom.
Mert megmérgezte szemem fényét
a korai bűn makacssága
és hiába reméltem békét,
akit elárulnak, az árva.
S a szégyen tüze bármily forró,
sohasem csitul a háborgó.
Vágyam teljesületlen, hideg,
kiröhögött rég egy koldusszáj.
S bár szegényen nem lehet hited -
mondják, szeretni mégis muszáj.
Kincseimet szanaszét szórtam,
térden csak az Úr előtt voltam.
Kegyelmet akkor könyörögtem,
mikor apámat földbe tettük.
Óh, vitt volna magával ölben
mint kutyát, ha piacon vesszük!
Ám panaszra sosem volt okom,
a költészet csókolt homlokon.
Testem fonnyad, lassan elenyész,
prédámból a jövő lakmároz’.
Sápadt-húsú, vértelen merész
verseimet veszi magához.
Megborzong tőle mind, ki ifjú,
vagy konok, dalos, virágszirmú.
Nyüszítse tovább soraimat,
szavalja fejből a fél világ.
Törjön utat buzgó áhítat,
ahogy kéregből a báb kirág.
De rájuk szárnyat ne adjatok,
nem mások azok, csak bordalok.
Gyújtsatok törött gyertyát értem,
míg szátokon nem ül meg ima.
Tükörben világosul vétkem,
ahogy napcsodában Fátima.
Hozsannámból akad száz akó,
talán rátalál az olvasó.
Töprengjen el a gyerek azon,
mi magyarnak lenni hasztalan?
Vagy írja fel az égre vakon,
e fajnak mily’ csodás hangja van!
…Részeg nemzetek vad ölében,
Kárpátok fénye ég sötéten.
Suttogásomat szél viszi szét,
s tőlem áfium-mákonyálmot.
Megszentelt átriumok vizét
locsolom verseimből rátok.
Kegyelemből, ha mindez elég,
nem haszontalan szó, a beszéd.
Mint selyemszál a levegőben
mi fennakad a tüskés ágon,
belőle vígan röpköd bőven
s hagyjátok, hogy szabadon szálljon,
úgy illeszkedik rá a bőrre,
s lesztek e santung viselője.
Az én pókhálóm, néhány szonett.
Ezekbe nyelvem akad bele.
S bár vágja életlen bajonett,
a költőnek ez, a végzete.
Mantrázva sem több, csak nyers burett.
Nyakamon kötél az amulett.
Ha nem tetszik, húzzatok fára.
Lógjak ott „Muspilli-szégyenül”.
Hadd essek más előtt pofára,
hogy strófám elhal itt, legbelül.
Mert ítéletnek is van bére:
földre csöppen Éliás vére.
Csípőre tett kézzel pörölök,
ahogy suhancot szidja anyja.
Pikulám tanítása örök,
mégis van olyan, ki nem hallja.
És őszi felöltőm is condra,
Biztosan lesz, ki tovább hordja.
Káplán forgatja üres zsebem,
hadd őrizze, mint Szent Mártonét.
Árkádok alatt a félelem
textusán keres egy új Noét.
Epessze mámor e tengeren,
az ég vizében nyugvó Mennyen.
Ahogy őt, úgy engem is szólít,
én bátor vagyok és hallgatag.
Ha itt az idő, sosem lódít,
lelkem tisztán ragyog, mint a Nap.
Kezem nyomán égett sok glossza,
most mégis Ő az, aki mondja:
- Vissza se nézz! Ahová most mész,
átviszlek téged a tű fokán.
Szádban legyen egy obolosz-pénz,
cipőd új legyen és kordován.
Mert beléd égett ím’ a stigma:
Tentanda via incognita.
prayer
FÁTUM című vershez magyarázat
FÁTUM = Végzet (Elkerülhetetlen sorcsapás; előre megszabott, minden körülmények között beteljesedő szomorú, tragikus végzet.)
ÁSPIS = Vipera, mérges kígyó
FÁTIMA = Portugál város. Ennek közelében három pásztorgyereknek megjelent a Szűzanya. Szám szerint hat jelenésről van szó. A hatodik jelenés, a napcsoda:
(Az utolsó jelenéskor, 1917. október 13-án az egyes becslésektől függően 30-70 000 ember volt jelen. A megjelenő hölgy azt mondta, ő a Rózsafüzér királynője, és ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, majd úgy tűnt, mintha a földre zuhanna.
A napcsoda(wd) után a fátimai jelenések Portugáliában az általános érdeklődés és figyelem középpontjába kerültek.
Az első hosszabb beszámolót Formigao atya közölte 1921-ben. Kezdetben ő maga sem hitt a történetek hitelességében, de az 1917. október 13-i jelenés meggyőzte őt, és utána már nem voltak kétségei.
A római katolikus egyház 13 év múlva adott ki hivatalos állásfoglalást az ügyről, anélkül, hogy kitért volna minden részletre.)
Több pápa is ellátogatott a jelenések helyére. 1967. május 13-án, az ötvenedik évfordulón VI. Pál pápa ment Fátimába a világ békéjéért és az egyház egységéért könyörögni, 1977. július 10-én Luciani bíboros (a későbbi I. János Pál pápa) zarándokolt a szent helyre, 1982. május 12–13-án pedig II. János Pál pápa kereste fel Fátimát, hálából, amiért életben maradt, miután az előző évben merényletet kíséreltek meg ellene a Szent Péter téren. II. János Pál felajánlotta az emberiséget Máriának. 1991. május 12–13-án, a merénylet 10. évfordulóján ismét ellátogatott Fátimába. (Forrás: Wikipedia)
ÁTRIUM = Oszlopfolyosókkal körülvett négyszögű, udvari térség, ahol többnyire a szenteltvíz tartót, vagy kutat állították. Épp úgy, ahogyan a templomokban betérve rögtön találkozunk vele. Néhány templomban átriumnak hívják a szenteltvíz tartóját is.
De aztán, mint építészethez visszatérek az ÁRKÁD szó használatával, ami oszlopokon nyugvó boltívet jelent, így adva egy keretet a gondolatomnak.
SANTUNG = Csomós, vagy vastag felületű egyenetlen selyemszövet.
A selyemfonás hulladékát ábrázoltam több lépésben, vagyis, a több fajta felhasználását a tiszta selyem maradékának. Ezzel is jelezvén, hogy én csak „lator” vagyok, mert nekem nem jár a vegytisztaság sem az életben, sem a költészetben, pláne annak megértetésében.
Ezt megelőzően, vagy talán ebből kiindulva a hasonlat: „…Törjön utat buzgó áhítat,
ahogy kéregből a báb kirág…”
BURETT = Nyersselyem fonál. Selyemhulladékból készült fonál, vagy kelme.
Mivel a pók is selymet sző, ezért a hasonlat a magam alkotásaival, azaz, a szonettel.
CONDRA = Piszkos, rongyos, elnyűtt ruhanemű, nemezszerű posztóból készült felsőkabát. Durva posztó, nyers, érdes szövet.
(Biztosan lesz valaki, aki megérti a verseimet, ezért tovább fogja azokat terjeszteni. De bolondnak kell lennie a hitében bízva abban, hogy ez sikerül neki.)
Az „életlen bajonett” hasonlatom arra mutat, hogy sokan nem fordítanak időt a tudásukra, ezért nem értik sem az én verseimet, sem magát az életet, csak úgy vannak, többnyire gondolkodás és tanulás nélkül.
MUSPILLI = Ófelnémet nyelvű költemény, melynek jelentése világégés.
(A világégésről szóló költemény az első részben az ember sorsát tárgyalja a halál után, a másodikban Illés (Éliás) próféta küzdelméről számol be az Antikrisztussal és bemutatja az ítéletnapot. Kizárólag az ófelnémet nyelv tekintetében a muspilli szó hapax legomenon, azaz egy, csak egyetlenegyszer előforduló szó. Az értékelés ezért nehéz, de a legtöbb kutató abból indul ki, hogy a szó jelentése összefüggésbe hozható az északi mitológia Ragnarök-mondájával.)
Tartalma:
(Az angyalok és ördögök harcolnak a halottak lelkeiért (7). Hogy hová kerül a lélek a halál után, a pokol és a mennyország részletesebb leírása. (1–30. sor)
Éliás próféta és az antikrisztus küzdelme után eljön a világ vége (31–72). Mindenkinek meg kell jelenni, (36) és megkezdődik az Istenítélet. Éliás Isten oldalán küzd, az antikrisztus a sátánén. Ha Éliás vére a földre csöppen, megkezdődik a világ vége (50). Ezt követi egy fajta összegzés a helyes életről, különösen a megvesztegetések tekintetében (64–72).
Az utolsó ítéletre megjelenik Jézus (73–103). Az égi sereg kivétel nélkül élőket és holtakat az ítéletszék elé visz (84), ahol senki nem rejtegethet semmit. (96). Akinek nincs bűne, vagy megbánta azt és vezeklett, nincs félnivalója (99). Krisztus keresztjét felmutatják.) (Forrás: Wikipedia)
KÁPLÁN = Vallási rang, a plébános segédje. Az elnevezés eredetileg Szent Márton köpönyegének őrzőit illette.
GLOSSZA = Valamilyen szöveghez fűzött magyarázat, rosszmájú, vagy ironikus, rövid, csípős hangú megjegyzés.
TEXTUS = Több jelentése is van. Én, a szentírási szövegre, a szent leckére utalok, de mivel nyomdával kapcsolatos is, illeszkedik a vers konklúziójához. Amolyan kis premissza félének gondolom.
(A Noé hasonlat azért jött a versbe, mert, mint úttörő vagyok a verseimmel a mai leredukált irodalomhoz, amolyan útmutató, hogy a költő igenis legyen bátor, őszinte, de nem szabados, hanem tiszta és gondolkodó, aki a magyar nyelv és irodalom szabályait szem előtt tartva emeli fel az olvasót a szleng világából a „Mennyországba”, ha kell.)
OBOLOSZ = A görögök a halottak szájába obolos, vagy oboloszt tettek, ez egy pénznem, azon jelentéssel, hogy az, Charon révésznek szól, ki a halottakat a Stys folyón átszállítja.
A TŰ FOKA = A reménytelenségben reményt kell adni, új elitet nevelni, és Krisztus, a nagy örök átadja a fény ajándékát azzal, hogy átviszi az országot a tű fokán. (Ez, lehetetlennek tűnő feladat, de Krisztus egyedüliként képes rá.)
KORDOVÁN = Régies szó, finom kecske, vagy juhbőr, ami lábbeli készítésére alkalmas.
STIGMA = Testi jel, vagy bűnösre rásütött bélyeg.
TENDANTA VIA INCOGNITA = Latin kifejezés, jelentése: Próbáld ki az ismeretlen utat