Egy kora nyári reggel, Károly, a vörös tollas kakas a kerítés deszkáján egyensúlyozva, harsány kukorékolással köszöntötte a felkelő napot, ezzel jelezve a baromfiudvar lakóinak, hogy új nap virradt fel. Miután befejezte a kötelező reggeli ébresztő
Olvasnivaló (7)
Sorrend
Bernáth Aurél képe alá
részvétlenség s részvét holt arcai szűnnek
ellopott szemfedők már-nem-rejtette
elillant Janus-i sugarakkal egyazon érme
két oldalán lassulón lopakodó rozsda
komor hűvös ünnepe eldobott homlokok
maszatolódott kevély szívek még a Styxe
Bortnyik Sándor képe alá
ahol egy kicsit egykor volt macskaköves út lejt
bólints szürkéskék emlékeimre mit az Idő fölszed
s fekete kandeláberek szökő félhomálya övez
idegen gázláng szikáran idegen de szívnek ismerős
álma még nem világol csak a ro
Nemes Lampérth József képe alá
mert beleáll konokul a szívben vöröslőn forgó ittlét
a zöldekbe zordul őrzik ráomlanának felavatott egek
kékjei hűsen de szelíden alatta lombtalan fák mutatva
az izzó erők belső koronáit ahogy világol az árva jelenlét
é
Csontváry Kosztka Tivadar képe alá
a roppant türelem lassuló csendben
nyújtózó élő hagyatéka titáni fények
s árnyékai megkövült arca a konok
emlékezésnek vág kopár itt hagyott
kegyelmet zordon tűnődő felhők
takarásában álmom mi égszínkéken
Ajtómon kilépve a kora reggeli szellő lágyan érinti meggyötört arcomat. Üdvözöl, és bíztatni próbál. Mélyen magamba szívom, az egész város emlékével együtt, miközben visszatérek azokba az időkbe.
– Jó reggelt, Walt! – szomszédom kávéját kortyolja ter
