SZÉPIRODALOM

Szorongásaimból kábán ébredek,    

Izzadságszagú nehéz reggelek

Lopóznak lomhán, kimérten tova.

Veled? - Veled nem lehet!

Eltolod sápadt, szomorú lelkemet.

Szeretlek! - mondanám - eretnek

Tétován, dadogó szavakkal.

Eressz el! - sikoltod - és akkor

Rám zuhan

Jó volt akkor a kertben. Nyugalom, biztonság, szeretet. A ház mögött olyan „gazdasági, hasznos” épületek fogták körbe a baromfiudvart: kamra, alatta pince, következett a másik kamra, régebben istállóként funkcionált, Hóka, Csillag, Manci, kedves lova

Ma van az év utolsó napja,
Hangosan kiabál a város
Apraja – nagyja,
Álljon le a hangos szó,
Halkan mondjunk köszönetet,
Édes Istenem,
Jövőre legalább annyit adj,
Mint idén én nekem!

Nem kérek én sokat,
Csak, hogy tudjak szeretni és
Legyen, aki engem is, viszon

Szerettem abban a kedves, régi nyári kertben! Mert ugyan ismétlődtek a napok, váltották egymást sorra csak, olyan kedves-szüntelen-de-egyáltalában-nem-szürke-egyhangúsággal, valahogy mégse unatkoztam, sose unatkoztam; jó dolgom volt, meg aztán bizton

Kikapcsoltam a tévét. Arcomon elmaszatolom a lefolyt könnyeim, szememből kitörlöm az ott maradt kósza cseppeket. Leoltom a villanyt és a hálószoba felé indulok. Útközben a fürdőben engedek magamnak egy pohár vizet. A hatalmas tükörben szembenézek ön

2. felvonás

(A helyszín továbbra is az ivó, de a konyhaajtó mellett a sarokban egy asztal még. Pató és Orbán a kocsma közepén állva, egy cigánnyal akarja elhúzatni a nótát.)

ORBÁN: - Idefigyelj, te gádzsó!

CIGÁNY (csodálkozva): - Hát hogy lennék én g

Szereplők: Petőfi verseiből lépnek elő.

Pató Pál (kb. negyvenöt éves)

Orbán (kb. ötven éves)

Szemérmetes Erzsók ((„ A helység kalapácsa" c. versből,  kortalan)

Fejenagy ((„ A helység kalapácsa" c. versből, negyven év körüli)

Márta és a kántor (házaspár

Tizenegy éves volt akkor. Most mindjárt ötven. Nem értette miért halt meg az apukája. Miért kell neki és két testvérének apa nélkül felnőnie. Ő volt a legöregebb és egyedüli férfi a családban. Látta, amint édesanyja ül a kályha mellett és sír. Nem s

Mottó:
"Kígyónak lábsót, madaraknak fogsort.
Diktál a beteg, írja a doktor.
Beszél majd az utókor, kiről?
Hahahaha Doktor Bubóról."

Fekszem az ágyamon. Elvégeztem többször minden gyakorlatot, amit a gyógytornász reggel bemutatott, és szorgalmi fe

undort öklendezett a seszínű ég
szánalmas lépteid elvesztek
a néma csendben
*
hajnalcsillagra borult a rumos flaska
foszladozni kezdett a szeretés
tükröződött bizonytalanságban
a víz nem mozdul
*
nem törődöm arckifejezéssel
tehetetlenséget zümmög a n

Óvatlanul túl messze merészkedtél.
Nem gondoltad végig, hogy van olyan
pont, ahol nem lehet befejezni, csak
abbahagyni. Innen bűnök rutinos
összjétéka nélkül visszafelé sem
vezet út. Mennyire ügyeltél, kínos
helyzetbe ne kerülj — hogy teremthetnél

Apai nagyapám önkéntesként harcolta az első világháborút. Fiatal volt nagyon. Mesélte, a ”feltöltött személyi állományú” gyalogos zászlóalj menetelt felfelé, aztán foglalt állást valahol a Kárpátokban. (A történészek az oroszok áttöréséről írnak. Sze

Mottó (idézet barátom leveléből):  "Most  meg azt kérdezzük magunktól:  miért van az, hogy
- a  gyerekeknek nincs lelkiismeretük,
-  miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,
- és  miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár osztálytársaikat,

Hontalan szavak
végtelen térben
Csatolt FÁJ(da)Lom töredÉK
Isten szemében
*
már nem tudok életül
töredékes összefüggések
arcvonalaiban
csontra vetkőzik az idő
reggeli félregombolások
áttűnéseiben
elnémított kő zokog
a felismerés
összetört pillanatában
hozzád indu

Fej: Gombold helyére

azt a mellényt, ha tényleg közös! Kezdetnek
az is megteszi, hogy empátia helyett
nem értetlenkedsz szánt szándékkal. Nyomd
már le a kilincset, másként nem kerülhetsz beljebb.

Kívülről beszólni soha nem szül jó vért.
Színt vall