Olvasnivaló (1255)
Sorrend
A bevetési szakasz az egyik legnehezebb ezen a területen. Már számtalanszor átvergődtem rajta, volt, hogy sikerrel, volt, hogy nem annyira.
Hogy miért nem mentem még ki előtte. Márpedig nem bírom tovább, muszáj vizelnem, különben regge
Magam vagyok.
Az Ég csak úgy ragyog
Mégsem látom- szemeim vakok...
Megrajzolom magamnak az álmaimat,
s lelkem mappájába gyűjtöm e rajzokat.
Az éj csöndjén át beszökik hozzám szavaid halk zenéje...
Egy dallamot hegedül a fülembe.
Magam vagyok.
S mintha mi
Reggel
Kora hajnal kél.
Asztalomon, mint mindig
Kávé, papíros.
Szeptember
Diólevél hull
Kis kerti asztalomra.
Nyárvéget jelez.
Őszi reggel
Harmatcsepp csillog
Egy pókhálón kertemben,
hát, kikerülöm.
Október
Köd ül a kerten.
Bokrai közt a múlt nyár
emléke bolyon
Már csak csepereg,
- bár reccsen néha még, -
szép nap lesz talán.
*
Nap a szerelme,
- buja felhő örvénylik, -
olvad a fényben.
*
Cinke ül a fán,
- bár még haragvó a szél, -
az csak ringatja.
*
Fájón nézi már,
- honnan verte le a vész, -
az árva levél.
*
Honnan jöt
Elképzelt egy szép világot,
biztos jövőképet látott,
mégis eldőlt teste, sorsa,
úgy nevezték: Fekvő Borcsa.
Belőle csak hasznot húztak,
érte arcokat bezúztak,
előkerült néha bokszer,
mikor spórolt egy-két… tökfej.
Estefelé hercegnő volt,
ám
Szuszogásféle.
Olyan kis halk periódusokban ismétlődő háromszori szusszanat, amit az ótvar levegőindikátor kifúj magából minden egyes alkalommal az altatókabin nyílásakor. A rendszer beindul, a dehibernáló panelek felizzanak, minden a helyén. Három p
Edina másnap reggel hányingerrel ébredt. A fürdőszobába érve, kikerülve a tükröt, a zuhany alá állt. Volt ideje bőven csurgatni magára a forró vizet, hiszen korán kelt. Valami szúrást érzett a szíve tájékán. Megcsalt valakit. Valakiket. Úgy érezte, a
A Főnök irodája nagyon érdekes. Minden csupa fehér és világoskék színű. A hatalmas körablakokon át is mindenütt ezeket a színeket látom. Gyönyörű és titokzatos az egész. Emlékszem, amikor először álltam itt, azt hittem, megbolondultam. Zavartan nevet
Csámcsognak rajtam könnyűvérű szájak,
mert igém kitoltam, s kapum bezártam.
A csendes ébredés gitárhúr pattanásai,
a lét pitvarában,
ritka szellő meleg sugara borzolja lelkem.
A tévutak felismert gödrei, idővel hágcsót nyújtanak,
s a meredek oldalak
