Olvasnivaló (41)

Sorrend
ALKOTÓ

Deres lovam

Visszafelé forgat a gép,
s a vaskerék fogai
csattogva idézik fel a gyermeket,
göndören, szőkén nézi a jövőt.
Rám nevet...mindig nevet.
Dundi, szabályos arc,
zöld, tiszta, gombszemek,
suta kis madárláb-ujjak markolnak
felnőtt kezet.
Az apáét, és ő f
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Szárnyak nélkül

10843583269?profile=original

Kondenzcsíkok barázdálják
vidámra a szürke eget.
Repülő hangja hívogat,
messzire visz a képzelet.
Vele szállnék, ha tehetném!
… De röghöz köt a fizika…
Törpeségem – szárnyak nélkül -,
csak groteszk vágyparódia.

 

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Olvass tovább…
ALAPÍTÓ

Álomfejtés

10843583853?profile=original


Hintákat álmodtam, kifolyt piros tintát –

rég elmúlt szerelmek romantikus titkát.

Az őszi erdő mélyén gyógyforrás fakadt,

egy parányi tisztáson ragyogott a nap.

Ismeretlen házban tágra nyitott ajtó,

apró bádogokat visz a végrehajtó.

Ba

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Tartozom a szóval is...


Számon kértél. Számot vetek.
Csak magammal alkuszom,
ezzel telik éjem, és hajnalom is már,
mikor a szódat soronként számolom.

Elriasztottál, cseppet sem szelíden.
Elriasztottál, húgodat,
s csak nézem a baljós, keserves kéket,
de kívánom leld benne
Olvass tovább…
ALAPÍTÓ

Frissítés: 2011. 09. 15.  / 20:13

Sajnálattal közlöm, hogy szerkesztőnk váratlanul, minden jelzés, vagy előzmény nélkül kilépett. Összeborított a portálon maga mögött mindent. Távozása okait érintő rövid levele ugyanazokat a kapukat zárja lakatra, mi

Olvass tovább…
ALKOTÓ

...csak... ha...

 

Percek tánca, szédítő varázs.
Csak ne múlna a pillanat,
ha arcom simítja a szél.

Eltűnt napok, szunnyadó parázs.
Csak ölelne a virradat,
ha őrülten sikolt az éj.

Üres peron, hideg állomás.
Csak hallanám a hangodat,
ha felém intenél: ne félj.

Régen tett, tét

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Nem ismerlek...

 

szemedből

könnyzuhatag

zúdul rám

cseppenként

koppan

szívemen

egyenként

fúródik befelé

egyre beljebb

majd hirtelen

mint a kés

megállnak bennem

kimondatlan

szavaid

egyedül vagyok!

egyedül vagy!

hiába kereslek

el sosem érhetlek

távolból

nézek rád

anyunak nevezlek

nézel

nem

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Én a világban - haiku módra

 

Ajtó-panasz

 

Kopogás nélkül

betörtél és becsaptál.

Ki(li)ncsem törted.

 

S.O.S.

 

Kínok markolják

tollam, betűk kiáltnak

tintába zárva.

 

Harag-definíció

 

Kiéheztetett

mosoly-rács mögött tartott

gyilkos fenevad.

 

LétKérdés 1.

 

Lehetséges az,

hogy olyankor is szeress

Olvass tovább…
Megtekintések: 64
Hozzászólások 2
ALKOTÓ

Vagyok

 

Vagyok

Kabát, mit ha fázol,

leemelsz a szögről…

Sál, mi rajtad csüng

úgy érzed, öröktől…

Cipő, mi szorítja

lábad a körömtől…

Láb, ami elindul,

s lép csövörbe vödörből…

Zokni, mi fullad és

bűzlik a cipőtől…

Kéz, ami simogat, majd

lelkeden dörömböl…

 

Vagyok

Rab, ki

Olvass tovább…
Megtekintések: 48
Hozzászólások 1
ALKOTÓ

Őrület


 

I.

 

Riadó!

bomlik az elme!

Őkegyelme megelégelte

a hiábavaló valóságot

egyszerre zeng pokol

és mennyország

Hazugság! - hazudják

már senki sem érti

már senki se méri

nincs ki számon kéri

rajtuk rajtad rajtam

valójában mit akartam

mit akartál mit akartak

mégis itt

Olvass tovább…
Megtekintések: 44
Hozzászólások 1
ALKOTÓ

Délután


 

Erre délután fölkelt Faulkner, a bolond postás, hogy azonnal

menjek hozzájuk át a szalonba egy meg két újságot hallani: megy

már a bolondozás a vén fószerek közt – gondolom, s mintegy

hozzájárulásként egy üveg vodkával felszerelkezve én

leszek a követke

Olvass tovább…
Megtekintések: 48
Hozzászólások 2
ALKOTÓ

Hangulat


 

 

Napsugaras délután,

minden-minden hét után,

Estélyi ruha, flitterek

ünnepi ruhás emberek.

Fények, csillogás mindenütt,

Pezsgős vacsorák,

Illatos violák,

Bódító éjszakák,

úszómedencés csobbanás,

fotó, optika, villanás!

Tükörkép.

Képek tükre.

Sokaság.

Zenés bódul

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Műtőasztalon

Gödröt ásott bennem

a remény, s most félve

merül behunyt

szemem szentélyébe.

 

Lazul a testből

kikönyöklő fájdalom,

a világ kiürül.

 

Csövekre kötözött torzó

vagyok, torkomban lakat.

rám zuhan a távolság.

 

Testem lenyomatát

árnyéknak érzem,

ketrecből szabadult

embe

Olvass tovább…
Megtekintések: 55
Hozzászólások 3
ALKOTÓ

A félelem, meg a bére 5. rész

Edina mezítláb ült a konyha padlóján. Már nem érezte, hogy fázik. Reszketett, de ez nem a hidegtől volt. Teljesen elveszítette az időérzékét. Körülnézett, bár az agya már rég eltárolta a képet. Mégis, talán ezredszer nézett maga köré. Éjszaka volt, a

Olvass tovább…
Megtekintések: 40
Hozzászólások 3
ALKOTÓ

Érzékenység


Szemünk összeér,

mint pókhálóhíd  

íve túlsó parttal,

tekintetünk halk,

filigrán gondolat;

 

szitakötő vagy pilleszárny

törékeny ennyire,

sóhajként lebeg,

ha megérinted,

lehullik hímpora,

 

s örökre bőrödbe

ivódik nyoma.

 

Olvass tovább…
Megtekintések: 100
Hozzászólások 11
ALKOTÓ

A félelem, meg a bére 4. rész

Esős reggel volt. Az ősz már-már télbe hajlott. A gyönyörű kertben a munkások  befedték a medencét, összegyűjtötték a lehullott faleveleket. Edina lehajolt egy elejtett sárga levélért, és forgatni kezdte ujjai közt. Nem morzsolódott szét, mert magába

Olvass tovább…
Megtekintések: 38
Hozzászólások 1
ALKOTÓ

Az Úr dicsérete

Köszönetként küldöm Sági Erzsébetnek (a legtündöklőbb Lótusznak, akit ismerek:-)

 

1.

Uram, szirének hangját add nekem,
kapun, falon hatoljon át a dal,
de tán a szélzúgás is én legyek,
levélen, ágon gyújtva meg magam.
Uram, dicsérni Téged vidd szavam
a ké

Olvass tovább…
Megtekintések: 89
Hozzászólások 5

Témák címkék szerint

Havi archívum