SZÉPIRODALOM

Egy őszi este kezdődött minden, a Hendaye-i állomás előtt. Spanyolba a vonat csak éjfél felé indult. Sok ideje volt.
Nehéz felhők jöttek át a Pireneusokon a tengerpartot ostromolva. Már kora délután elsötétült az ég, és a szitáló esőtől minden baráts

A nyugdíjasok kedvelt találkahelye volt a hall. Minden reggel pontosan tízkor ott várták Rossi urat a házfelügyelőt, kiosztani a postát.
Bouber, Cazenave, Noradin és Marceau majdnem egy időben érkeztek mindíg. Beaulieu asszonyság utolsó volt, jó öt

Madárfüttyös kis falumban
istenadta vasárnap van.
Nem szól duda, nem jár futár,
csupán a harkály kalapál.

Rigócska a hírét cifrázza:
nyitott az utcai cukrászda!
Versenyt trillázik, fújja dalom:
pihen a flex, nem visít vason.

Nyurgul a g

Olyan természetes, oly magától értetődő, hogy soha senki egyetlen pillanatig sem kérdőjelezi meg a tényt, hogy rajta múlik az élet. Mindenki tisztában van vele egészen apró korától, hogy testünk motorja egy takaros kis izomköteg, melynek neve szí

Hartmann utált az emberek magánéletében turkálni. Imádta nyomozói munkáját, keresni a bűnözőket, de nem szeretett senki személyes holmija között turkálni és intimitásukat megerőszakolni.
Rendben tartott lakásban voltak. Napfény és melege áradt be a h

A „Mapendano” club minden szombaton zsúfolt volt a bennszülöttek szerint szép Kinshasa városában, de hétközben szomorúan üres. Cobrin a bárpult előtti egyik magas bárszéken üldögélt, mint a három másik fehér, és whisky-kólával telt pohara fenekét n

Egy pillanatnyi nemlétezés, mielőtt elveszíti öntudatát, s egy végtelen sötétségbe zuhan. Egy fekete lyukba. A nemlétezés pillanatai. Emlékek nélkül.
Idő nincs. Magyarázat sincs. Semmi.

Felébredése olyan gyors, mint az elsüppedés a puha sötétségb

Cseresznyevirág-esőben állunk,
hajunkba szitál sok szirom, s a Nap.
A szűrt fényben összeér a vállunk,
fölöttünk méhek serege halad.

Illattá szelídül minden mozgás:
a levélkék közötti zümmögés,
potyogva homlokon csókol folyvást,
mint a lélekkel teli

Holdarany-harmat a holnap kenyerén,
az éji fényben csillagezüst siet.
Elalszom lassan az Isten tenyerén,
idelenn nem ismernek az égiek.

Búzára guggol a malomkőkerék,
lisztes melle-bőrén porköd szendereg.
A munkagyár édes, szuszogó mesék
igazságos bir

 – Ismeri a bacilusok szentimentális életét?
A biológus Ben Molnar kérdése félelemmel töltötte el Jack Stilwellt, a nyári vakációban ismert barátját. Váratlanul toppant Ben laboratóriumába. Nézte a lombikokat, mikroszkópokat és a számítógép képernyőj

Ez a darab hűen dokumentálja a valóságot. Ha valamely részletében attól mégis eltérne, az csakis a véletlennek tudható be.

Narrátor:
Hortobágyi Béla, a taxis már több, mint egy éve betegeskedett, ám nem bízott orvosaiban – mivel azok általában cs

– Jó estét kedves! Elnézést, hogy idejövök magához, megmondaná, melyik irányba van az Üllői út negyvenöt?
Oda kell mennem majd holnap reggel. Van ott egy olyan hivatal, ahol bejelentést tehetek, valami épületfelújítási csoport. Megnézném most. Tudno

Sötét hajamban fehér szálak.
Megfakult színe már a nyárnak;
lassan anyámhoz békülök.

Harsogó hangú apám csendje
visszhangzik bennem éjjelente,
amíg álomba révülök.

Elmentek rég. Döbbenten állok.
Gúzsba kötnek ezüst pókhálók.
Őszi szél jár az utakon

November másodikán vagy harmadikán adta ki a diri az ukázt nekünk, fiatal mérnököknek:
- Tizedikén kell jelentsük a terv teljesítését, tizenkettedikén nagygyűlés, jönnek a minisztériumból is. Rendbe kell szedni a kimutatásokat, és meg kell írni addig

tétován fordulsz felém,
arcomra téved kezed -
derengő éned egén
pilledő pára lebeg,
madarak könnye szitál,
álmodó kérdés remeg -
hozzám feszülve riszál,
mellemen elszendereg.

- Jó reggelt. Végre felébredt.
- Már itt is van? Mikor érkezett?
- Egy ideje már itt ülök az ágya szélén.
- Tudtam, hogy jönni fog..
- Most mégis fél.
- Nem! Neem... csak még... nem is tudom.
- Tudom, hogy fél. Mindenki fél, ne haragudjon emiatt magára.
-

Kellemes, napos időt jósoltak mára, nem is kell csalódnom. Előbb érkeztem, van még idő, kicsit sétálgatok. Nem jár erre senki, csak az én lépteim alatt zizeg az avar. Gyönyörű ruhába öltöztek a fák, ezek a színek mindig elkápráztatnak, és ez az illat