Lassan sétáltam a délutáni hóesésben.
Az óváros szűk utcácskáin keresztülvágva közelítettem kedvenc helyem felé. A hópelyhek lassan táncolva hullottak az utcai lámpák és üzletek fényeiben. A világításban egy-egy pillanatra megcsillant a hópihék apr
Olvasnivaló (5)
Sorrend
– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre.
– Biztosan. – jelentettem ki magabiztosan. – Hiszen jók voltunk. – És cinkosan rákacsintottam.
Széles mosolyra húzódott a s
Másnap éjjel kétségek között jelentem meg.
A láthatatlanság leplét öltöttem magamra, így biztosítva, hogy ne ismétlődjön meg a korábbi eset.
Zaklatott álmai ugyanoda tértek vissza újra és újra.
Szerelmes Lucia.
Boldog nászút.
Lucia a halálos ágyán.
Szorosan egymás mellett álló testünk körül megjelent egy hullámzó arany-kék fényfonál. Egyre gyorsabb ütemben pulzált, miközben összepréselt minket, mint egy hordó deszkáit az abroncsa.
– Csukd be a szemed és végy egy mély levegőt! – tanácsoltam.
R
Az első éjszaka után minden éjjel meglátogattam.
Beléptem az álmaiba, hogy háborgó, feldúlt lelkének megnyugvást adjak.
Egyre inkább azt éreztem, hogy egy mély kötelék fűz hozzá.
Vesztesége hátborzongatóan emlékeztetett saját fájó múltamra.
Egyik éj
