Gulácsy Lajos: A halál sziklája
Halálhangot hord a szél,
<–Feltámadunk! –nyögi el.
Olvasnivaló (1443)
Sorrend
cseng a szólam,
mit lelkemmel eldaloltam
néked.
Titkom súgom
mindent rólam,
szerelemmel átkaroltam
lényed.
Csókolj lágyan
érints fájón,
tépd csak vadul fehér testem
zilálj.
Szenteld ágyam
nézz rám vágyón,
forró testbe beleveszve
kiálts.
Még hogy én bolond?
Ki mondja? - Dohog,
s már fújja is a szelet,
és vizet áraszt mérgibe.
Aztán rád vigyorog,
még a kabátot is ledobod,
majd nyakon önt
fürge záporral,
s kacagva elszalad.
Legyintek: Á-prilis!
Nem bolond,
csak hamis.
Bolyhos barka bársonyos,
Orgonákkal illatos,
Langyos esőt szemelő,
Olykor felhőt terelő,
Napsugárral mosolygó,
Duzzadó rügy boncoló,
Álomból felébresztő,
Pillangókat libbentő,
Rózsaszínbe öltöző,
Illatárban fürde
Orgonákkal illatos,
Langyos esőt szemelő,
Olykor felhőt terelő,
Napsugárral mosolygó,
Duzzadó rügy boncoló,
Álomból felébresztő,
Pillangókat libbentő,
Rózsaszínbe öltöző,
Illatárban fürde
Kezem és arcom kékrefagyott.Fázom.Most az éhséget sem érzem.Jóllaknék egy csepp fénnyel ésegy kis meleggel.A cipőm talpa már időtlen idők óta lyukas,akárcsak akabátom.Mozgásban kell maradnom,akkor talán enyhül a testemet
s már nem hempergünk a sárban, mint egy kúrva.
Nem áruljuk testünk, kelletlen uraknak,
s az ostobák mételye éled, rád ragadt mocsok megmérgez.
A romlott fertőtől bágyadt világ kesereg,
kilépni gödréből képtelen,
zöld leplet dobtak rá a fák.
Hol van már a rideg tél?
Zord zajából kiestél,
mint kosárból a földieper,
mit piacról hazateper
édes nejed - egy életed -,
ki királyként bánik veled.
Lengeti a havi számlát,
pazar, link életed árát.
Hol van már a rideg tél?
Zord zajából kiestél,
mint kosárból a földieper,
mit piacról hazateper
édes nejed - egy életed -,
ki királyként bánik veled.
Lengeti a havi számlát,
pazar, link életed árát.
Április, te április!
Szeszélyes vagy és dilis.
Kora reggel süt a nap,
fénytől véd a kiskalap,
délután meg kesergő,
jól jön a nagy esernyő.
Este hullni kezd a hó,
egy kapucni volna jó.
Az éjszaka változó,
óv a meleg takaró,
h
Foghíjas hiénáknak baldachinos zigótájavagyok, most még csak képzelnek a bitófára-van, aki kipróbálta az életet, aztán csak szipog,hátha kevésvártatva összemennek a méretek.Gyapjasan hördül a félretett harag - fabálnákbaágyazott sarkantyús reménysuga
Hangosvers formátum: https://soundcloud.com/4-dim/becs-lj-akkor
Bársonyt tapogató szatócs éjjeleken,
amikor a lélek szemtükrödben pihen,
amikor a homály elfújja gyertyáit,
amikor az álom logikája csábít.
Táncolj, csókolj, remegj!
Óvatosan l
Puszták, terek,
szabad valóság tükreit tartom eléd,
s a tükröződés szélein is magadat éled.
Ősapáink hittel teli tudása ránk köszön,
múlt s régmúlt tüzei, kasként élednek,
éltető tüzek ragyogó fényei között.
Szikrák találkozása az égi fények,
valós hiteit g
táguló mellkasán fehér gyolcs ing libben.
Száz meg száz, ezer és ezer, dobbanásba vész a gonosz hang,
mely altatná Nemzetünk.
Éled, kihajt a szabadság virága, zöldje már ránk kacsint,
hívja a Napot táncba.
V
Lajtorja, a gólyaherceg,
a leghosszabb lábbal henceg,
kényeskedve, büszkén lépked,
mohón lesi az ebédet.
Lapulevél zöld tenyerén
napozik egy békalegény,
meglátja őt gólyaherceg,
kelepeli - Majd' megeszlek!
Breki tüstént tóba ugrik,
tündérró
nem vagyok se itt se ott
lebegtetett állapot
két otthonnal hontalan
itt már nem ott még nincsen
kezem rajt a kilincsen
magam mögött előttem
átlépek a küszöbön
a múlt fogja könyököm
kezét nyújtja a jövő
lebegtetett állapot
két otthonnal hontalan
itt már nem ott még nincsen
kezem rajt a kilincsen
magam mögött előttem
átlépek a küszöbön
a múlt fogja könyököm
kezét nyújtja a jövő
a nappal mérges füstködét
szűri az éj derengő szövetén
a lámpafények karcos udvarukban
sárgán imbolyognak mint van gogh
hamis napraforgói* a recézett levegőben
sárgán imbolyognak mint van gogh
hamis napraforgói* a recézett levegőben
por ül rá a sötétre és földre nyomja
a benne éledő koldus világosságot
remegve
hátadon
kényszerórák rőzsehalma
ameddig látsz
muszáj-napok birodalma
mögötted
elparázsló fásult évek
kísértenek
hamuba tiport remények
*
hátadon
kényszerórák rőzsehalma
ameddig látsz
muszáj-napok birodalma
mögötted
elparázsló fásult évek
sarjadzn
Az ember magányos-józanul
nem mer aljas lenni,
inkább szervezetten csal,
csorda-részegen veszteget,
munkahelyen lop, csúsztat;
kitervelten gyomrot émelyít.
Törvény, szabályzat, iránymutatás,
jelkép vagy pártlogó mögé bújva
éli ki pénzsóvár, meg
Schéner Mihály: Huszárvágta (1994)
Megmutatom Vitéz Jani,
mi is az az origami.
Hajtogassunk huszárcsákót,
lengessük ma magyar zászlót!
Csákóhoz kell sok katona,
a seregnek nagy lakoma.
Piros, fehér, zöld kokárda,
masíroz a papírgárda.
E
