Megdermedtem,
félek – rosszul világított
sikátorba érek,
férgek, meztelen csigák,
papírmasé patkányok közé,
hol a halál masniját hajamba kötik,
és ott polgárőrség már nem őrködik.
Félek – sötét keserűség
almáját eszem,
penészes lekvárral
kenik ma
(pszichózis)
Még dúl a harc, és vág a vita;
csak tanakodik a taktika.
Sző a csel, bősz kínt fúrva farag
a felgyülemlett ok és harag.
Talmi tettre, megbántó beszéd,
ma köszönés nincs, holnap ebéd.
A vacsora: rég elmúlt divat -
süsd meg magad a ho
gondoltam ha egyszer én
A negyvenkettedik hét után,
túllépve kiszabott időn,
ultrahangon,
pozitív teszten,
házi praktikán,
eltervezett napon,
azon az oxigénhiányos,
fojtó éjszakán,
agyongyötörten,
fáradtan, lilán,
megszülettél végre,
hogy magad-veszélynek kitéve,
túlhor
Elszürkült a vágy, álmokból alkotott képe.
Kihunyt a tűz, parázs sem maradt belőle.
Nem jajdul már dallam, hogy elérjen Téged,
Gyűrt párnámról eltűnt mára már a képed.
Nem keresem már görcsös akarattal,
A helyeket, hol vártalak színes áhítattal.
Elh
(Blue in green)
Ebben az évben korán köszöntött be az ősz New Yorkba, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, előkerültek az esernyők és a ballonkabátok, az emberek is mintha jobban siettek volna. A sárga taxik foglalt jelzésre váltottak, ezért nehezeb
Kellemes, napos időt jósoltak mára, nem is kell csalódnom. Előbb érkeztem, van még idő, kicsit sétálgatok. Nem jár erre senki, csak az én lépteim alatt zizeg az avar. Gyönyörű ruhába öltöztek a fák, ezek a színek mindig elkápráztatnak, és ez az illat
Minden kezdetben ott van a vég is,
de újra kezdünk mindent mégis.
