Április, te április!

Szeszélyes vagy és dilis.

Kora reggel süt a nap,

fénytől véd a kiskalap,

délután meg kesergő,

jól jön a nagy esernyő.

Este hullni kezd a hó,

egy kapucni volna jó.

Az éjszaka változó,

óv a meleg takaró,

h

Puszták, terek,

szabad valóság tükreit tartom eléd,

s a tükröződés szélein is magadat éled.

Ősapáink hittel teli tudása ránk köszön,

múlt s régmúlt tüzei, kasként élednek,

éltető tüzek ragyogó fényei között.

Szikrák találkozása az égi fények,

valós hiteit g

Lajtorja, a gólyaherceg,
a leghosszabb lábbal henceg,
kényeskedve, büszkén lépked,
mohón lesi az ebédet.

Lapulevél zöld tenyerén
napozik egy békalegény,
meglátja őt gólyaherceg,
kelepeli - Majd' megeszlek!

Breki tüstént tóba ugrik,
tündérró

a nappal mérges füstködét
szűri az éj derengő szövetén

por ül rá a sötétre és földre nyomja
a benne éledő koldus világosságot

Megmutatom Vitéz Jani,

mi is az az origami.

Hajtogassunk huszárcsákót,

lengessük ma magyar zászlót!

Csákóhoz kell sok katona,

a seregnek nagy lakoma.

Piros, fehér, zöld kokárda,

masíroz a papírgárda.

E

Hallom, ahogy halad

az idő. Felsebzi a lábam

az elfáradt cipő.

Futok. Hervadt hajam

fodrozza a szél. Röpül, s megelőz

egy száraz falevél.

Rohanok. Csüng rajtam

a bánat. A vadóc vadhajtások

szaggatják ruhámat.

Ezüst harmat hullik,

a

Gondolatom – álmatag,
agyamban a part szakad,
bontja bánat-hullámverés,
tengerárnyi emlékezés.
Múlik elmém s életem,
napjaim mind jégverem.