Olvasnivaló (1471)
Sorrend
Sci-fi novella
Sírok rívok Magyar vagyok,
hangom színe varázslatom
Éneklek én messzi múltat,
ős kegyelmet, teljes utat.
Álmodom ősi percet,
világ évet szerelmével.
Álmodom én éhet, napot,
hideg világot, régmúlt papot.
Színeimnek hangot adok,
népeimnek mindenhatót.
Élek földe
Végre itt a tavaszillat,
a tócsák színe is tinis,
amíg a szél vizet áraszt,
pattanása nő az ágnak,
virágruhát ölt a rét,
a gólyapár visszatért.
Áprilisi fény melenget,
a nők karcsú kristálykelyhek,
kivillan ékszerköldökünk,
kontyunkba szivárványt kötünk.
(Nagy Lászlóért)
Felhőjáró szép teliholdam
Gyémánt-könnyű gyöngysarlóm
Tűz pattanjon
Tenger forrjon
Villám csapjon
Föld induljon
Virágmiriádok illata szálljon
Sarki fény függönyöd széjjel váljon:
Démon döglik
Csont kormozódik
Denevér ernyő összecsukódik
Mocsár k
Rád ragadt kételyek pecsétje folyton mételyez,
mögé nem néző tekintetek besorolnak számok mezejébe.
Igád rád teszi, ostorával indít utadra,
s a fordulók csengettyűinél hűsítheted napjaid.
Bélyegek, a beléd égett múltad románca,
keskeny szádon szórod imád,
Kísért a múlt – üzen –, megremeg egy mobil
szellemként ijesztget bennünket Csernobil.
Agyamban rémület villant fel képeket –
elment egy jóbarát, bár meg sem érkezett.
Huszonkét éve még friss május volt – fiatal,
míg sorban álltunk sörért,
Gulácsy Lajos: A halál sziklája
Halálhangot hord a szél,
<–Feltámadunk! –nyögi el.
cseng a szólam,
mit lelkemmel eldaloltam
néked.
Titkom súgom
mindent rólam,
szerelemmel átkaroltam
lényed.
Csókolj lágyan
érints fájón,
tépd csak vadul fehér testem
zilálj.
Szenteld ágyam
nézz rám vágyón,
forró testbe beleveszve
kiálts.
Még hogy én bolond?
Ki mondja? - Dohog,
s már fújja is a szelet,
és vizet áraszt mérgibe.
Aztán rád vigyorog,
még a kabátot is ledobod,
majd nyakon önt
fürge záporral,
s kacagva elszalad.
Legyintek: Á-prilis!
Nem bolond,
csak hamis.
Bolyhos barka bársonyos,
Orgonákkal illatos,
Langyos esőt szemelő,
Olykor felhőt terelő,
Napsugárral mosolygó,
Duzzadó rügy boncoló,
Álomból felébresztő,
Pillangókat libbentő,
Rózsaszínbe öltöző,
Illatárban fürde
Orgonákkal illatos,
Langyos esőt szemelő,
Olykor felhőt terelő,
Napsugárral mosolygó,
Duzzadó rügy boncoló,
Álomból felébresztő,
Pillangókat libbentő,
Rózsaszínbe öltöző,
Illatárban fürde
Kezem és arcom kékrefagyott.Fázom.Most az éhséget sem érzem.Jóllaknék egy csepp fénnyel ésegy kis meleggel.A cipőm talpa már időtlen idők óta lyukas,akárcsak akabátom.Mozgásban kell maradnom,akkor talán enyhül a testemet
s már nem hempergünk a sárban, mint egy kúrva.
Nem áruljuk testünk, kelletlen uraknak,
s az ostobák mételye éled, rád ragadt mocsok megmérgez.
A romlott fertőtől bágyadt világ kesereg,
kilépni gödréből képtelen,
zöld leplet dobtak rá a fák.
Hol van már a rideg tél?
Zord zajából kiestél,
mint kosárból a földieper,
mit piacról hazateper
édes nejed - egy életed -,
ki királyként bánik veled.
Lengeti a havi számlát,
pazar, link életed árát.
Hol van már a rideg tél?
Zord zajából kiestél,
mint kosárból a földieper,
mit piacról hazateper
édes nejed - egy életed -,
ki királyként bánik veled.
Lengeti a havi számlát,
pazar, link életed árát.
Április, te április!
Szeszélyes vagy és dilis.
Kora reggel süt a nap,
fénytől véd a kiskalap,
délután meg kesergő,
jól jön a nagy esernyő.
Este hullni kezd a hó,
egy kapucni volna jó.
Az éjszaka változó,
óv a meleg takaró,
h
Foghíjas hiénáknak baldachinos zigótájavagyok, most még csak képzelnek a bitófára-van, aki kipróbálta az életet, aztán csak szipog,hátha kevésvártatva összemennek a méretek.Gyapjasan hördül a félretett harag - fabálnákbaágyazott sarkantyús reménysuga
Hangosvers formátum: https://soundcloud.com/4-dim/becs-lj-akkor
Bársonyt tapogató szatócs éjjeleken,
amikor a lélek szemtükrödben pihen,
amikor a homály elfújja gyertyáit,
amikor az álom logikája csábít.
Táncolj, csókolj, remegj!
Óvatosan l
