Olvasnivaló (1443)
Sorrend
Nem hitted pedig mondtam,
hogy eljön az a holnap
mikor felállok és elmegyek.
Az ajtót se zárom,
míg utánam dobálod
az összes kínkeservedet.
A szó nem jön velem,
fülemben a neved
még sokáig bennem reked.
De nem kell a pánik,
nem hagyom sokáig
szenvedni a lelkeme
A Széltoló Kecses cipőben jár a szél,
csöpp lába nem ér földet,
friss, tarka táncot lejt a szél,
halk dalt magasra röptet.
Háztól hazáig lép a szél,
de Széltoló elfújja,
s bár benne bízott rég a szél,
nem tért még bűnös útra.
Kemény karmester lett a
Visszatérő álmom: málló templomtorony
ócska órájaként önmagam álmodom
augusztusi fényben. Ötven szúró ékkel
testem tengelyében – delet ütök éppen.
Izzadt ruhám zsibbadó testemre tapad,
sivatagvárosban ellenségem a Nap.
Múló időm perc-porába
Johnny Depp, a Bolond Kalapos szerepében - az Alice Csodaországban c. filmben
Kopott kabátot hord a szél,
az orkán átfut rajta,
egy bolond lyukból fúj a szél,
a port szemünkbe csapja.
Lyukas esernyőt tart a szél,
mi bőrig ázunk újra,
fél pár
Hangulatfoszlányok kúsztak át a szobán,
fénytörések rondója kísérte,
kint az éledő hajnalparázs az éjszakát
kócos hajkoronájával megigézte.
Az eltitkolt vágyak álomcsipkéit
asztalára rendezte a múlt idő,
a párnáról szelíden hagyta elsodorni
felsejlő emléke
A lelketlen ember tulajdonképp állat,
élni, szolgálni, uralkodni, enni, inni,
utódokat nevelni egy macska is tud,
de sírni, vigadni, ünnepeken táncolni,
templomban gyónni, bűnöket megbánni,
csatába indulva keresztet vetni, csókolni,
fémes sárga ragy
Hűvös csendben, illő bájjal
játszó fényben lengedező
gyöngyöket fűzött fák ágára
könnyeiből a tavaszi eső.
Ázik-fázik ember, állat
sártengerré vált a mező,
de gyöngyöket fűzött fák ágára
könnyeiből a tavaszi eső.
Csalhat kedves, bánthat balsors
Csábítgathat
Sci-fi novella
Sírok rívok Magyar vagyok,
hangom színe varázslatom
Éneklek én messzi múltat,
ős kegyelmet, teljes utat.
Álmodom ősi percet,
világ évet szerelmével.
Álmodom én éhet, napot,
hideg világot, régmúlt papot.
Színeimnek hangot adok,
népeimnek mindenhatót.
Élek földe
Végre itt a tavaszillat,
a tócsák színe is tinis,
amíg a szél vizet áraszt,
pattanása nő az ágnak,
virágruhát ölt a rét,
a gólyapár visszatért.
Áprilisi fény melenget,
a nők karcsú kristálykelyhek,
kivillan ékszerköldökünk,
kontyunkba szivárványt kötünk.
(Nagy Lászlóért)
Felhőjáró szép teliholdam
Gyémánt-könnyű gyöngysarlóm
Tűz pattanjon
Tenger forrjon
Villám csapjon
Föld induljon
Virágmiriádok illata szálljon
Sarki fény függönyöd széjjel váljon:
Démon döglik
Csont kormozódik
Denevér ernyő összecsukódik
Mocsár k
Rád ragadt kételyek pecsétje folyton mételyez,
mögé nem néző tekintetek besorolnak számok mezejébe.
Igád rád teszi, ostorával indít utadra,
s a fordulók csengettyűinél hűsítheted napjaid.
Bélyegek, a beléd égett múltad románca,
keskeny szádon szórod imád,
Kísért a múlt – üzen –, megremeg egy mobil
szellemként ijesztget bennünket Csernobil.
Agyamban rémület villant fel képeket –
elment egy jóbarát, bár meg sem érkezett.
Huszonkét éve még friss május volt – fiatal,
míg sorban álltunk sörért,
