Új nap oson felém új remények hitek
hamvukból lobbannak méla pásztortüzek
gondolat-emlékek üszkén a szél zenél
töprengő ráncos tél zsenge tavaszt regél.
Őszintén
Köztünk már ősz rohan
lobog kabátszárnya
kalapját mérgesen hóna alá vágja
c
tétován fordulsz felém,
arcomra téved kezed -
derengő éned egén
pilledő pára lebeg,
madarak könnye szitál,
álmodó kérdés remeg -
hozzám feszülve riszál,
mellemen elszendereg.
November másodikán vagy harmadikán adta ki a diri az ukázt nekünk, fiatal mérnököknek:
- Tizedikén kell jelentsük a terv teljesítését, tizenkettedikén nagygyűlés, jönnek a minisztériumból is. Rendbe kell szedni a kimutatásokat, és meg kell írni addig
Négyszáz percnyi
boldogságra vágyva
repülő szárnyára ültem
virrasztani felhők felett,
letérdeltem a bioszférára,
széttéptem a fellegeket.
Bolyongó fényeket kerestem
a csillagokhoz közel,
nem riasztott fagyhalál,
sem oxigén hiánya,
reménykedtem, h
Tavasszal született
Bendegúz, a medve.
Lassan itt van a tél,
s enni nincsen kedve.
Olyan sovány szegény,
a szél majd elfújja,
a medverokonság
egész nap szapulja.
– Aludnod kell télen,
enned kell eleget,
a barlang mélyében
éhhalál fenyeget!
– Visznek