Sötét az éj,
(már milyen is lenne,
ilyen neki a természetje,
hacsak nem ott fenn lennénk északon,
fehér éjszakán mélázva a fjordokon)
felhők közt botladozik a Hold,
mint kövér kobold,
(mintha lenne neki lába,
mivel botolhatna párába,
és ha léteznének koboldok, sőt
mi több, túlsúllyal küszködők)
háztetőre könyököl,
lecsúszik a cserépen,
hintázik az ereszszélen,
(no ez meg mindennek a teteje
nincsen is a Holdnak könyöke
feneke sincs, amin csúszna
hintázni meg hogy is tudna?)
bekukucskál ablakodon,
halkan hátad mögé oson,
(mondtam már, hogy nincsen lába
osonkodva min is járna?
Szeme sincsen, hogyan lesne
balgaság ezt írni versbe.)
bekúszik a paplan alá,
csiklandozza talpadat,
álmodban is ott marad,
festve ezüst vágyakat.
(nocsak ez a Hold-kobold
dunna alá bujdokolt?
Álomlakó festőművész –
vicces – a vers, s a verselemzés.)
(Itt kérek elnézést :) régebbi játékom volt, most leletem rá :) ))
