SZÉPIRODALOM

Újra Pest,

a szélesvásznú emlék,

felújított film,

 s én – későn jött vendég

kapuk, hidak,

fák, tornyok alatt, 

képzeletben ismét téged

láttalak;

a vár feletti

furcsa fellegen

felismertem arcod,

itt voltál velem,

galaktika szülte

új alakodat,

de a vad harangzaj

e

Sok-sok éve, egy napsütéses februári délelőttön láttam meg a napvilágot. Nagynénémet küldték a bábáért, tőle tudom, hogy míg szaladt a segítségért, álmélkodva észlelte, hogy úgy szikrázott azon a téli délelőttön a Nap, mintha a családommal örült vol

Oh Uram, hogy gyűlöllek téged!

Mert képedre teremtettél,

s rám mint tükörbe nézve,

elűzted magadtól – magadat.

Oh Uram, hogy gyűlöllek téged!

Mert nézve, hogy fejlődsz ki bennem,

megundorodván magadtól

folyton büntetsz Engem.

Oh Uram, hogy gyűlöllek téged

Feltűntél bennem

mint csillag

a végtelen égben.

Titkos fényekkel

rejtett csillogása

két szemed tüzének

egy pillantás alatt

- megigézett.

Kerestem, hogy miért

öröm látni téged,

mért vibrálnak bennem

lázas tüzű fények.

A végtelenből jöttél,

s bennem,

végtelenné le

Kint szeptemberi bágyadt napsütés, néhány krákogó varjú déli dala, és haldokló levelek illata utolsó üzenetként arról, hogy az élet szép.

Bent jómagam, az álmosító meleget élvezve a monitor előtt üldögélek tétlenül, a bőség zavarával küzdve.

Míg kat

Drága ifjak és ti vének
szóljon hozzátok ez ének.
Odette vagyok édes szajha
nyughatatlan,virgonc kanca.
Szerelmemet bőven mérem
fényes arany fizetségem.
Van szeretőm nem is három
kiknek kecses lábam tárom.
Gondolatim testek rabja
mocskos,mint a Szajna habja.
A

A szabadság elázott kürtőkalapján át süllyed az ország,

tovább vonulnak lám győztesen kastélyuk felé a farkascsordák:

felkoncolt birkák cefréznek be, s várják a szép tavaszt.

A város főterén övön aluli szökőkút áll, mint bálvány,

az aranyjárdán kartács

Láttalak kólikázni articsókás kedvedben,

megannyi barackzsámolyon verkliző Barbie babával:

Vegyél magadnak nikkelrúdon betliző vaginapárbajt,

patakokban folyó merev másállapot nedvekben

.

Lihegj át végtelen gyantamezőkön, permetezz

perverzfalú, kócos ábrá

Alszik a párnán a kedves.

Szeme körül álompillangó kerget

szivárványtüzű árnyékvilágot,

most talán eléri amire vágyott.

Haja mint hullámzó tenger szétterül,

s mint megannyi huncut, csillogó patak

futnak ki tincsei a párna redői közül,

hogy végül a félhomál

Amikor ezt hallom, mindig töröm a fejemet, hogy milyen anya lehet, aki nem érti a gyerekét.

Az én anyám még a gondolataimat is kitalálja. Tudja, mit ennék, tudja, mikor kell egy kis szeretgető dédelgetés, mikor vágyom magányra, és mikor lesz elegem

Vitasd el tőlem aszott karminőgyelgésemet

csupornyi életem szalmadicsőséges karimáján,

Virtuóz vértörmelékek tetteid fénymustáros barikádján:

Alattuk tolonc szatírölelés hegyek.

Takard el gyémántszilánkos gyökércsarnokod,

Mit egy dézsányi hiéna kattanty

Tudod, amikor azt mondtad, ki tudja hányadszor, hogy megmondod az igazat, én már nem tudtam hinni neked. Annyiszor megjártam már az iszonyat, fájdalom, és a magány mérhetetlen mély bugyrait, hogy hitegető szavaidra érzéketlenné váltam. Nem láttam a s

Az a nyár olyan volt,
mint soha még.
Színesebb volt a szivárvány
és kékebb volt az ég.
Volt e az útnak pora?
Lábam felette járt!
Lelkem tánca bársonyon siklott
tudtam, hogy eljön az ezerszer várt.
Simulva jött.
Éreztem a bőrét.
A mennybe ájultam, vagy ez a

Ócska, ében imitátor, kergettelek álmomban:

Maghasadt bajszok alatt édenfröccsös sznobparádé,

Mészáros tekintetek tövén otthonosan folyt a sármlé,

S lord bordává változtam.

Puttonyos pírek töltötték víg kelyhekből a royal tejet:

Passzióból passzírozott

Duzzogd fel belém mérhetetlen golyvaorgiád,

Dörgölőzz istenhez a szájkosaras tükörben-

Dölyfös bíborüstököddel fend a jövőt: ide különben

Is csak roskadozni jársz.

Szignálj szivarszirmos bömböléssel csöppetegnyi hatalmat:

Vérpanírba mártott, szilikát b

Ezt a cikket ketten írjuk. Ő meg Én. Miért? Mert ilyet még nem csináltunk sosem. Ő rajzol, szobrászkodik, Én elmélkedem és írok. MOST MI ÍRUNK.

Ada vagyok. Anya. "Ő" a lányom. Mindig is különleges kapcsolat volt köztünk. Azt hiszem, ahány életünk volt

Dilemma a rácsok mibenlétéről.

Mióta az ember feltalálta a rácsokat, azóta létezik az, az örök és mindmáig megválaszolatlan kérdés is, hogy: - Ki van mögötte?

A másság, mint megkülönböztető jelzése az emberek bizonyos csoportjának, már kezdetektől

Zabálj fel kócos kender,

Marj belém és korcolj össze-

Világok sara, ázalag pitypanghadak lössze

kapargászik bennem - hetven ólmos reggel

Teljen petrencényi zsíromban:

Fröcsögő napraforgótengerek meg keszeglé,

Csucsog a muskátlimájas, és nem tudni ezeknél