SZÉPIRODALOM

Nyomasztón transzparens ív
fut horizonttól horizontig
beléd vetett kételyt nem tűrő bizalom
ígér mégis hathatós védelmet
– váratlan rád már nem szakadhat! –
bizonyságként túlzó gesztussal mutat
a fénycsóvában úszva aládúcolatlan
is hibátlanul egy

(V. Mihálynak)

Hazádnak rendület --- :

e mondat zsákfalu,

ha ismételgeted,

nem jutsz a dögkútnál tovább.

Ha volt is, elveszett,

nevét se tudhatod,

a nagyvilágon e

kívül se tágasabb.

Nincs több dimenzió,

összpontosítottan

emel ki bárhonnan

bérgyilkos osztaguk

Még mindig futok. Még mindig loholok. Nem azért mert kergetnek, nem is cél és értelem nélkül, hanem mert megszoktam szorgosabb éveimben. És mert tudok! Pedig már lassítani kéne. De képes vagyok rá! Igaz

Valami vörös szövetből készült ruha volt rajta - már nem emlékszem pontosan milyen, mert a lépcső tetején az alulról feltüremkedő sötétség teljesen elborított és szinte csak az arcát láttam. De az a mindenre elszánt tekintet erőteljesen belém ivódott

             tű fokában felejtett
             foszló fonalvég
             felismerhetetlen színe
             nem ígérhet feloldozást
             legyen bár hitünk hónál fehérebb
             hajnali kertek ködéből elődereng
             sebekig ér a

„Petőfi él! Lánglelke fennvirraszt.
Vénség, halál sohasem érik azt.”

(Reviczky Gyula: Petőfi él)

Első találkozásunkkor én voltam a fiatalabb… A másodiktól kezdve, Ő.
Amikor először hajthattam fejet a kozákok kardjától elesettek emlékére készített emlé

                                             Hét lakat lehullni
                                             Hét kapu tárulni
                                             Mégsem szabadulni
                                                  Mégsem sz

Tavaszodott. Reggel volt.  Csodálkozva nézte, mintha először látta volna, ahogy fény áztatja a reggelt, mintha életében legelőször látta volna, bámulta kitartóan, olyan nagy-nagy rácsodálkozással, sose unta meg, pedig annyiszor látta már, annyi év e

Tudván:
elkerülhetetlen
megannyi esendő végvár eleste,
immár minden helytállás
eleve megkésett utóvédharc —
veszve.

Nem hiábavaló mégsem,
nem pusztán harsány
magakellető virtus.

Híján korához illő
tartásnak–tartózkodásnak,
őszülő tincsekkel
az e

Lebontott épület csupasz telkén állok,
lekésett ölelés szelleme kísért,
vétek kihagyni egy pilleérintést is,
ami elől szemünk s tenyerünk kitért.

Parázna szavakat álmodoztam szádból,
féliggondolt bűnök fulladtak belém,
pucérra vetkőzött igéim pirul

Ahol nagyapám rongyos térképe a hajtogatás mentén kikopott,

s ahol inkább némán kihunynak, semhogy az újratervezést

felkínálnák a navigációs szoftverek,

Myworld’s End közigazgatási határán kívül,

az olajfoltos, régi dokkokon túl, ahol a félsziget

még hos

Gyönyörű ma ez az ébredezés! Csupa derű, és nyugalom. A napfény beárad az ablakon, az érzések és gondolatok még nem érnek el az ember tudatáig. Ez az a néhány pillanat, mely az élet legszebb ajándéka

Szántó Teri vagyok. Dani, Te emlékszel? Csak úgy kapásból? De örülök! Ez több, mint gyönyörű! És, még én féltem, hogy zavarok. Hogy én milyen boldog vagyok Tőled, annak, hogy hogy rád találtam! Évtizedek óta kereslek, mindenkit kérdeztem, aki akkorib

Továbbgondolt bölcsességek, Buddhát idézve.

Jellemformáló próbák és akadályok nehezítik életünket.
Nem elég a szó, nem elég a testbeszéd, az, aki fogást keres rajtunk, tudni akarja, mit rejtegetünk a szívünkben, látni akarja lehunyt szemünk titkait,

Magam vagyok.

Az Ég csak úgy ragyog

Mégsem látom- szemeim vakok...

Megrajzolom magamnak az álmaimat,

s lelkem mappájába gyűjtöm e rajzokat.

Az éj csöndjén át beszökik hozzám szavaid halk zenéje...

Egy dallamot hegedül a fülembe.

Magam vagyok.

S mintha mi

Átszűrni előbb, higgadtan. Ahogyan
jégre lépve tennéd, oly óvatosan,
mielőtt engednéd nyelved hegyéről
csatasorba állni

replikád. Ne siess lecsapni nyomban
minden ziccert; azt keresd inkább, hol van
a neked vetett tőr. Várja: belédőlj.
Csapda lehet b

"Így éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan."

( József Attila: Íme, hát megleltem hazámat)

„hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Korinthus 2:10)

Hajnalban keltem, sorra vettem,

kinek mit kell ma megbocsátanom,

s ahogy rajzolta árnyékát a rom,

ég volt alattam, föld felettem.

Fiam, nálad lesz jobb kezekben:

e fölfordult világot átadom,

kereszt