Üveg fallal körül zárva,
utam szoros dugó állja,
rajta fagyott viasz pecsét -
zöld homályán torzul az ég.
Hullám dobál erre-arra,
tenne már ki fövenypartra,
találjon meg kíváncsi szem -
széjjeltörné szűk ketrecem.
Olvasnivaló (1409)
Sorrend
Ereje teljében a kert, az öregemberalabástromgipsz nyugalommalbeljebb tessékel – szokmányos hagyatéka szemében / kontemplatív buzgalomvan kiszáradt asztalán, ’azt vagy háromkis laskasírítő: egyébként süvítőaz unalom a kifáradt szalmalikekprizmáján át
Csattan az ajtó mögöttem.
Megváltva lódulok ki a sötét éjszakába.
Ennyi volt. Vége. Mára már elég!
Dolgoztam híven zümmögve,
mint a gép reggel nyolctól,
és már éjfél felé jár.
Kiégett vagyok, fáradt és sóvár.
Mint csahos kutya üdvözöl a szél.
Mellém szegő
Monoton unalom kondul a kertben
a szeptemberi üres délutánban,
csepegnek rólam a permeteg percek,
érzem a nyugalom hanyag hullámzását.
Alig libben a levegő, szinte leült az élet
vagy talán le is dűlt sziesztára kábán,
s álmában fáradt fújta
Táncoló cirkuszCsászárbajszú tamarinok sóhajfalva közepénlézengenek, a sátor csalafintos főterén meg beruárkecskék kergetik a légtornászok közül a vénebbeket_ a sarokban egy csíkos bengáli köpül, pedig elmúltmár február, s a nepáli fakír, mint bélpok
Hortobágyi Béla napjai az „áprilisi tréfa” harmadik évfordulója felé közeledve ismét zaklatottan teltek. Hiába állapodott meg még év végén az APEH végrehajtójával – miszerint kölcsönkér 200 ezer Ft-ot, és azt befizeti a számlájára, s így fél mill
Talán hinni kéne valamiben, valakiben,
nem vergődni konok magam-hittel.
Talán tanulni kéne feltétlen alázatot,
s nem keresni, mi az indok és az ok.
Talán tudni kéne, ha összekulcsolom kezem,
imádkozom e, vagy csak a félelem?
Szomszéd kutyaházban
lakik Kotta Huba,
ő a híres-neves
zongorista kutya.
Huba bravúrosan
játszik csöndben, s zajban,
minden hamis kutya
zenéjére vakkan.
Hogyha a billentyűn
melléüti mancsát,
világgá űz százegy
csatangoló macskát.
Ötvenhárom lettem épp ma,
ennyire telt ezen nyáron.
Nőtt egy sort az életlétra,
hiába nem adjusztálom.
Felhasználom önző célra –
felmászom az égbe rajta!
Felhők között mormol a szél:
Csupán akkor látsz a mennybe
(kellemetlen hangon regél),
Hortobágyi Béla csüggedten autózott hazafelé a Nagyvárad téri parkolóból. Útközben összegezte a rendőrök brutális intézkedése óta eltelt időszak eseményeit. Rájött, nem túloz, amikor úgy véli, szinte az egész élete tönkrement, hiszen családja széthu
