SZÉPIRODALOM

 

 

Bárhová is vessen a sors

ezen a varázsos éjjelen,

Én ott leszek veled.

 

Bárkivel is töltsd

e vidám ünnepet,

egy pillanatot kérlek,

         szentelj nekem.

 

S abban a percben

mikor a pezsgő pukkan,

s egymás nyakába

borulnak az emberek,

kérlek Te hunyd be

csak

Ha harmat üli meg, a szempilláidat,

Ne szégyenkezz miatta, az egy vádirat.

Ha döbbent fájdalom némítja ajkad,

A szemed mondja el majd, a vádakat.

 

Nem rajtad múlt, te mindent adtál.

Nem rajta múlt, hogy semmit se kaptál.

Oly álmokat szőttél könnyelmű lényé

1. Ha leng a zászló, még nem biztos, hogy jó irányból fúj a szél.

 

2. Ha beismered hibádat, más hibáját is könnyen a nyakadba varrhatják.

 

3. Könnyű meghalni olyan valamiért, amiért nem akarsz életben maradni.

 

4. A valóság hatalmas terhét csak a képzel

Milyen a hó alatt

megsüllyedt világ?

Szökött titkok őrzik

elmúlt villanások

fekete dobozát.

 

Szürke háló foglya

a törekvés üzenete,

cseppekbe dermedt dal

jégvirágos csókja

tapad a kéregre.

 

Meztelen pásztor a szél,

kiürül a zsibongás.

Rügyekbe rejtett csoda

dider

Kopogtató

Manapság mindenki
rébuszban beszél,
nehéz jövőképről,
hogy tán meghibbantak
mérsékelt évszakok,
sokszor szóba hozzák,
hogy zavart a világ,
hibát keresgélnek
ünnep- s hétköznapok.

Még veletek vagyok,

s nem vitázom,
így várom az estét,

Mikor a sóhaj ráfagy a létre,
a tündérek a nyújtózó éjre
kapaszkodnak és suhannak tova,
iránytűjük a csillagok sora.

Szárnyalnak hangtalan utcák fölött,
álmosan pislogó házak között,
szétszórják a tél szikrázó porát,
belopnak szobánkba ezer csodát.

Gyerekkor

Sorsod toronyba zártbűntudat, s ha faladlebontod, lerogysz te is.Nincs feloldozásA lény, kit szeretsz,csak hiteles látszat,s mit lángolva ölelsza csend árnyékában,puszta önámítás.Saját hallgatásodmélyébe lopódzol,s magaddal összefekvebenned az iszony

Akár a jég érintése,
oly hideg a mozdulat,
elnyeli szemem a csendet,
s a Hold ölében heverve
már nem fáj a benti rettenet.

Száz éve nincs szabadulás,
hiába kaszabol a szél,
csak a por táncol testemen,
s mint koporsóba zárt hajadon,
semmibe alszom az ígéreten.

Úgy riadtam fel, mint akit golflabda csapott kupán...
Elismerem, hirtelen ébredve álmomból időnként félek.
Mi történhetett? Reccsent a bútorok kiszáradt kötése,
vagy éjszakai kompom futtattam zátonyra balga mód?

Az őszi ritkulásban kandin kémlel

Olykor seregestől zuhan ránk az emlék,
legendává duzzad múló pillanat,
olykor egy hunyorgó, méla délutánon
magába néz az ember, s furcsán megriad,

a kedves kishídról pattog avult festék,
verőfény térdepel vastag avaron,
és mi, gyalogosok

Csendes mosollyal érkezett,fodrokat rajzolt, narancs-vöröset,aranykoronában köszöntek a fák,csodálva figyeltem mozdulatát.Varázsolni készült, hétköznapit,nem is gondolta, hogy észreveszik,mikor lágy szellővel, puhán lépett,s nyomában az éjből, fény l