Olvasnivaló (1409)
Kotord elő a legjobb kedved, kedves:
rendelj rongyokat sikerekben gazdag
életed fess turkálójában - különben meg
cserfes álmaid elapadnak, mint Krisztina
körúton a kis pinák: de valójában csak
pitlikelt inakba szállt a bátorság lent
a hátországban
/ vágyain
Ritka látogatóként múltidézni jöttem,
s míg tudatom gyermekéveken matat,
ereklyéim és virágaim rendezgetem –
előkerül most sok-sok emlékkacat.
[…]
Bolygó fények, libbenő árnyak –
kóbor lelkek köztünk járnak –,
mécses fények égbe szállnak,
viasz se
Hortobágyi azon elképzelése, hogy a bíró a fegyverrel és erőszakkal elkövetett magánlaksértés miatt küldte volna el az ügyészségnek a peranyagot, nem igazolódott be.
A bíróság a súlyos testi sértés vádjának felmerülése okán kereste meg a nyomozó ügy
Vágtató ménesként szaladt szét a láva,
felnyihogtak szökött, veszett vadlovak,
lúgos iszapba halt a fák ragyogása,
lelkek holnap-vágya gyásznappá apadt.
Kiszivárgott titkok úsznak csúf kupacban,
kimarják a falvak vöröslő sebét,
a bűn behunyt szemmel
Bújj mellém,
hogy elmeséljem,
az Éden messze van,
de akkor egy percig
nem volt távol tőlünk…
Gondolj a telt búzaszálra,
mi csiklandozta bőrünk,
lásd a búzamezőt,
ahol ránk dőlt a szél…
ott kalásszá nőttünk,
ahogy hengergőztünk
a föld és a nyár ölén
A megriadt madár
vezetéknek repül, –
egy mámorból ébredt
csöves kábán felül.
Autó sodródik,
sivítva kanyarog,
fuldokló neon-lét
utolsókat dadog.
Visszacsordogál nyűtt
mederébe az éj,
szikkad a sötétség,
sóhaja tűnő kéj.
Szellemszellő csörtet
sörös dobozt hord
Iszonyat a mélység felett
(nem tudja, ki nem élte meg):
kezem görcsöl, lábam remeg,
ha lenézek, énem tömeg.
Csodálom a bátrak bátrát –
olvasgat a város felett
lazán lóbálgatva lábát,
s alatta még száz emelet.
Volt, hogy tizediken laktam –
megrette