Olvasnivaló (1363)
Monoton unalom kondul a kertben
a szeptemberi üres délutánban,
csepegnek rólam a permeteg percek,
érzem a nyugalom hanyag hullámzását.
Alig libben a levegő, szinte leült az élet
vagy talán le is dűlt sziesztára kábán,
s álmában fáradt fújta
Hortobágyi Béla napjai az „áprilisi tréfa” harmadik évfordulója felé közeledve ismét zaklatottan teltek. Hiába állapodott meg még év végén az APEH végrehajtójával – miszerint kölcsönkér 200 ezer Ft-ot, és azt befizeti a számlájára, s így fél mill
Talán hinni kéne valamiben, valakiben,
nem vergődni konok magam-hittel.
Talán tanulni kéne feltétlen alázatot,
s nem keresni, mi az indok és az ok.
Talán tudni kéne, ha összekulcsolom kezem,
imádkozom e, vagy csak a félelem?
Szomszéd kutyaházban
lakik Kotta Huba,
ő a híres-neves
zongorista kutya.
Huba bravúrosan
játszik csöndben, s zajban,
minden hamis kutya
zenéjére vakkan.
Hogyha a billentyűn
melléüti mancsát,
világgá űz százegy
csatangoló macskát.
Ötvenhárom lettem épp ma,
ennyire telt ezen nyáron.
Nőtt egy sort az életlétra,
hiába nem adjusztálom.
Felhasználom önző célra –
felmászom az égbe rajta!
Felhők között mormol a szél:
Csupán akkor látsz a mennybe
(kellemetlen hangon regél),
Hortobágyi Béla csüggedten autózott hazafelé a Nagyvárad téri parkolóból. Útközben összegezte a rendőrök brutális intézkedése óta eltelt időszak eseményeit. Rájött, nem túloz, amikor úgy véli, szinte az egész élete tönkrement, hiszen családja széthu
Hortobágyi Béla élete visszatért a régi, megszokott ritmusába a rendőrségi és bírósági tortúrák, megpróbáltatások után. Úgy gondolta, mivel az elsőfokú bíróság nagysokára jogerős ítéletet hozott, valószínűleg nem fellebbeztek az ítélet ellen egyik r
A bírósági folyosón nagy volt a sürgés-forgás, rutinosan tájékozódó ügyvédek, maszkos, fekete egyenruhás félelmetes kinézetű alakok és az általuk kísért rabok, valamint tétova civil személyek jöttek-mentek. Legtöbbjük ennivalót, iratokat vagy bőrszíj