Bújj mellém,
hogy elmeséljem,
az Éden messze van,
de akkor egy percig
nem volt távol tőlünk…
Gondolj a telt búzaszálra,
mi csiklandozta bőrünk,
lásd a búzamezőt,
ahol ránk dőlt a szél…
ott kalásszá nőttünk,
ahogy hengergőztünk
a föld és a nyár ölén
A megriadt madár
vezetéknek repül, –
egy mámorból ébredt
csöves kábán felül.
Autó sodródik,
sivítva kanyarog,
fuldokló neon-lét
utolsókat dadog.
Visszacsordogál nyűtt
mederébe az éj,
szikkad a sötétség,
sóhaja tűnő kéj.
Szellemszellő csörtet
sörös dobozt hord
Iszonyat a mélység felett
Talán mégis szeretsz,
szeretsz, mégis Isten,
mindennapi kenyeremet
megadtad ma is,
elnézted éhes vétkeimet,
hidegben meleggel
bélelted be lelkem,
így mehettem
üveghegyre,
majd azon is túlra,
kijutva kusza
ingoványból.
És lásd, bárhol jártam,
meg
41.
A hideg éjszakában sétálgattam fel-alá a hármas kutatóárokban. A Hold éppen csak megvilágította gyér fényével az előttem magasodó két méteres falmaradványt, ami a háromezer éve épült Aton szentélyből megmaradt. Az oltár többi részére egyelőre ne