Olvasnivaló (1297)
Sorrend
amióta elment anyám
rideg lett a házam
amióta elment anyám
komor hangulat bánt
amióta elment anyám
gonoszak az árnyak
amióta elment anyám
rémiszt minden hibám
amióta elment apám
nem tetszik a munkám
amióta elment apám
Tegnap lementem a sarki közértbe néhány
fehér nyulat venni, te meg jöttél velem szembe
az extra méretű tamponok csíkjai mentén, hogy
elcsacsogd az életed. Mondom, trillázz arrébb,
én már nem az vagyok, aki voltam, különben
is a sejtek hét év
Lehet-e, szabad-e követni vágyadat,
úgy is, ha eközben megsebzel másokat?
Lehet-e, szabad-e követni szívedet,
s annak ki szeretett sajátja megreped?
S lehet-e, szabad-e eltemetni vágyad,
szívedre rázárni hét lakattal zárat?
Lehet-e, szabad-e álmodat
Gyáva voltam, gyáva egész eddig.
Csak álmodni mertem, talán azt se mindig.
Vágyam is volt, végtelen, mély tenger,
csak a parton álltam, hajózni nem mertem.
Most már hiába is szállnék fel hajómra,
korhadt a deszkája, rongyos a vitorla.
Késő már a bána
Csak álmodni mertem, talán azt se mindig.
Vágyam is volt, végtelen, mély tenger,
csak a parton álltam, hajózni nem mertem.
Most már hiába is szállnék fel hajómra,
korhadt a deszkája, rongyos a vitorla.
Késő már a bána
Újév közeleg, a régi már zavartan imbolyog,
kezében bábu – világos király, pityókásan,
torz képpel felzokog:
nyitásom anno fedje bölcs homály!
Újév közeleg, a régit szabó hamisan hadar,
hisz’ molyrágta posztóját rámérte –
dicséri, milyen jól mutat,