Tegnap lementem a sarki közértbe néhány
fehér nyulat venni, te meg jöttél velem szembe
az extra méretű tamponok csíkjai mentén, hogy
elcsacsogd az életed. Mondom, trillázz arrébb,
én már nem az vagyok, aki voltam, különben
is a sejtek hét év
Olvasnivaló (1409)
Sorrend
Lehet-e, szabad-e követni vágyadat,
úgy is, ha eközben megsebzel másokat?
Lehet-e, szabad-e követni szívedet,
s annak ki szeretett sajátja megreped?
S lehet-e, szabad-e eltemetni vágyad,
szívedre rázárni hét lakattal zárat?
Lehet-e, szabad-e álmodat
Gyáva voltam, gyáva egész eddig.
Csak álmodni mertem, talán azt se mindig.
Vágyam is volt, végtelen, mély tenger,
csak a parton álltam, hajózni nem mertem.
Most már hiába is szállnék fel hajómra,
korhadt a deszkája, rongyos a vitorla.
Késő már a bána
Csak álmodni mertem, talán azt se mindig.
Vágyam is volt, végtelen, mély tenger,
csak a parton álltam, hajózni nem mertem.
Most már hiába is szállnék fel hajómra,
korhadt a deszkája, rongyos a vitorla.
Késő már a bána
Újév közeleg, a régi már zavartan imbolyog,
kezében bábu – világos király, pityókásan,
torz képpel felzokog:
nyitásom anno fedje bölcs homály!
Újév közeleg, a régit szabó hamisan hadar,
hisz’ molyrágta posztóját rámérte –
dicséri, milyen jól mutat,
Hiába rejted lelkedet,
hiába hangsúly, ékezet -
rémálmaidban ott vagyok,
mindenről, mindent megtudok.
Én oldok zárat, nyers kötélt –
hisz sosem voltál eltökélt –
hóhérod úgyis én vagyok,
nyakadba hurkot én rakok.
Kijárna talmi képzelet,
mi versbe
Adagio
Bolond, bolond,
bolond idő,
ártatlanra
köt koloncot,
angyal nem szól
értünk fohászt,
ördög húzza
a kolompot.
Karácsonykor
hangos az ég,
szikráznak villámok,
siratja az Isten
e díszlet-világot.
Hordókat gurigáz
műjégen Szent Péter,
prédikál a papság,
igéket fecsérel
Biztonságos meleg szoba
pattogótűz hangulata,
fenyőfaág, illatgyertya –
boldogságunk hozadéka.
Forró borok illata száll,
az éjszaka mámort ígér,
az ünnep már a kapuban áll,
szemében száz csillagfüzér.
Családtagok szava hevül,
körbevesz,
