Olvasnivaló (1297)
Sorrend
Tavaszváró
Új nap oson felém új remények hitek
hamvukból lobbannak méla pásztortüzek
gondolat-emlékek üszkén a szél zenél
töprengő ráncos tél zsenge tavaszt regél.
Őszintén
Köztünk már ősz rohan
lobog kabátszárnya
kalapját mérgesen hóna alá
Új nap oson felém új remények hitek
hamvukból lobbannak méla pásztortüzek
gondolat-emlékek üszkén a szél zenél
töprengő ráncos tél zsenge tavaszt regél.
Őszintén
Köztünk már ősz rohan
lobog kabátszárnya
kalapját mérgesen hóna alá
Szeretném elmondani Neked,
mennyire szeretlek.
A világirodalomban erre
gyönyörű versek születtek,
idézhetnék belőlük számtalant én is -
mégis keresem most a szavakat,
mik csak Neked szólnak,
csak belőlem fakadnak,
csak az én szívem gyöngye mind -
ill
s az út porától szádban már keserű vályogot köpült a nyál
- itt terített asztal vár, a vázában virág, és friss vízzel a pohár.
Ha majd megérkezel –
szakadt gúnyádat a székre letedd, s ne bánd, hogy elmúlt a nyár
– itt bent patto
tétován fordulsz felém,
arcomra téved kezed -
derengő éned egén
pilledő pára lebeg,
madarak könnye szitál,
álmodó kérdés remeg -
hozzám feszülve riszál,
mellemen elszendereg.
szunnyadó vállad átölelem -
kábulatod elmúló tünet -
szemedben tágul a f
kábulatod elmúló tünet -
szemedben tágul a f
Lehelet borzongat,
október vonaglik végig
testemen furán,
magányos esték
bolyhos zsebébe nyúl
a zavartan mosolygó
céda délután.
Rostélyon sistergő évek –
serceg a hajdan-hangulat,
parázsra fröccsen az idő,
s fellángol néhány
régmúlt pil
November másodikán vagy harmadikán adta ki a diri az ukázt nekünk, fiatal mérnököknek:
- Tizedikén kell jelentsük a terv teljesítését, tizenkettedikén nagygyűlés, jönnek a minisztériumból is. Rendbe kell szedni a kimutatásokat, és meg kell írni addig
Négyszáz percnyi
boldogságra vágyva
repülő szárnyára ültem
virrasztani felhők felett,
letérdeltem a bioszférára,
széttéptem a fellegeket.
Bolyongó fényeket kerestem
a csillagokhoz közel,
nem riasztott fagyhalál,
sem oxigén hiánya,
reménykedtem, h
Nem értem, mi ez a nyugalom.
Látom a lombokon napfény játszik,
zöldeket kerget,
az érő cseresznye kikacsint:
megint te vagy a hunyó.
A macska ásítva egeret szendereg,
bajsza megremeg.
Rózsa szirmán bogár hentereg,
h
Hány ingoványba süllyedt tény,
hány kútba hullt hideg tetem,
hány mélyben kongó érvelés
hányatja talmi életem.
Hány ígéretre gyűlt - ravasz,
hányaveti okoskodás,
hány fészket síbol héja most -
és hányban kel kakukktojás?
