Olvasnivaló (48)
Sorrend
de pixelek sorozata most képed
léted virtuális -
szedném magam atomokra
máris ROHANNÉK át az éteren HOZZÁD
ám csak a kamerába mutathatom
ujjaimból formált ikonon
SZERETLEK nagyon -
a vibráló monitort figyelem
feszül bennem a lá
Tanuló férgek vagyunk
a világegyetemben.
Szétfúrt gyümölcsünkből
matató távcsöveinkkel
(ragacsos csápjainkkal)
tapogatjuk az áttetsző,
végtelen óriástestet, –
amiben élünk.
Ő dajkánk és tanítónk,
ő a temetőnk is.
Mivel türelme rengeteg,
elvisel be
Lomhán csurran nyáréj-patak,
csobbanása csendbe ragad.
Hullámhangod ringató dal,
így alszom el – altatóval.
Örvény húz le, mélye álom –
segít meddő éjszakákon,
mikor messzeséged mérem,
nyúlok feléd a sötétben.
Idő dörren, villan emlék,
fellegbő
Döglött nappal nyűgjét sötétben virrasztom,
tüzes tű az elmém, menekül az álmom.
Utcán sétáltat egy száznapos gondolat,
hullajtok fejemből disszonáns hangokat.
Szikkadó vágyak felszálló páraködén
végül, sóhajok illannak el könnyedén?
...
Szememb
Leszoktam a piáról,
leszoktam a bagóról.
Olvastam a szex is gáz –
abbahagytam az olvasást.
Néha tematikusan elgondolkodom:
mégis, hová folyik el a jövedelmem?
A lemondásnak, a visszafogásnak
valahol meg kellene mutatkozni…
Talán, ha le lehe
Szuszogásféle.
Olyan kis halk periódusokban ismétlődő háromszori szusszanat, amit az ótvar levegőindikátor kifúj magából minden egyes alkalommal az altatókabin nyílásakor. A rendszer beindul, a dehibernáló panelek felizzanak, minden a helyén. Három pe
