Újra Pest,
a szélesvásznú emlék,
felújított film,
s én – későn jött vendég
kapuk, hidak,
fák, tornyok alatt,
képzeletben ismét téged
láttalak;
a vár feletti
furcsa fellegen
felismertem arcod,
itt voltál velem,
galaktika szülte
új alakodat,
de a vad harangzaj
e
Sok-sok éve, egy napsütéses februári délelőttön láttam meg a napvilágot. Nagynénémet küldték a bábáért, tőle tudom, hogy míg szaladt a segítségért, álmélkodva észlelte, hogy úgy szikrázott azon a téli délelőttön a Nap, mintha a családommal örült vol
Oh Uram, hogy gyűlöllek téged!
Mert képedre teremtettél,
s rám mint tükörbe nézve,
elűzted magadtól – magadat.
Oh Uram, hogy gyűlöllek téged!
Mert nézve, hogy fejlődsz ki bennem,
megundorodván magadtól
folyton büntetsz Engem.
Oh Uram, hogy gyűlöllek téged
Jeleket róni szűz papírra,
vászonra álmodni színeket,
rideg kőbe lelket lehelni,
holt fából bontani életet.
Szeretni vésővel, ecsettel,
kínnal szülni meg gyermeket,
rábízni édes mostohára -
az alkotó csak ennyit tehet.
2009. 09. 15.
Feltűntél bennem
mint csillag
a végtelen égben.
Titkos fényekkel
rejtett csillogása
két szemed tüzének
egy pillantás alatt
- megigézett.
Kerestem, hogy miért
öröm látni téged,
mért vibrálnak bennem
lázas tüzű fények.
A végtelenből jöttél,
s bennem,
végtelenné le
Kint szeptemberi bágyadt napsütés, néhány krákogó varjú déli dala, és haldokló levelek illata utolsó üzenetként arról, hogy az élet szép.
Bent jómagam, az álmosító meleget élvezve a monitor előtt üldögélek tétlenül, a bőség zavarával küzdve.
Míg kat
Drága ifjak és ti vének
szóljon hozzátok ez ének.
Odette vagyok édes szajha
nyughatatlan,virgonc kanca.
Szerelmemet bőven mérem
fényes arany fizetségem.
Van szeretőm nem is három
kiknek kecses lábam tárom.
Gondolatim testek rabja
mocskos,mint a Szajna habja.
A
A szabadság elázott kürtőkalapján át süllyed az ország,
tovább vonulnak lám győztesen kastélyuk felé a farkascsordák:
felkoncolt birkák cefréznek be, s várják a szép tavaszt.
A város főterén övön aluli szökőkút áll, mint bálvány,
az aranyjárdán kartács
Láttalak kólikázni articsókás kedvedben,
megannyi barackzsámolyon verkliző Barbie babával:
Vegyél magadnak nikkelrúdon betliző vaginapárbajt,
patakokban folyó merev másállapot nedvekben
.
Lihegj át végtelen gyantamezőkön, permetezz
perverzfalú, kócos ábrá
Alszik a párnán a kedves.
Szeme körül álompillangó kerget
szivárványtüzű árnyékvilágot,
most talán eléri amire vágyott.
Haja mint hullámzó tenger szétterül,
s mint megannyi huncut, csillogó patak
futnak ki tincsei a párna redői közül,
hogy végül a félhomál
Amikor ezt hallom, mindig töröm a fejemet, hogy milyen anya lehet, aki nem érti a gyerekét.
Az én anyám még a gondolataimat is kitalálja. Tudja, mit ennék, tudja, mikor kell egy kis szeretgető dédelgetés, mikor vágyom magányra, és mikor lesz elegem
Vitasd el tőlem aszott karminőgyelgésemet
csupornyi életem szalmadicsőséges karimáján,
Virtuóz vértörmelékek tetteid fénymustáros barikádján:
Alattuk tolonc szatírölelés hegyek.
Takard el gyémántszilánkos gyökércsarnokod,
Mit egy dézsányi hiéna kattanty
Tudod, amikor azt mondtad, ki tudja hányadszor, hogy megmondod az igazat, én már nem tudtam hinni neked. Annyiszor megjártam már az iszonyat, fájdalom, és a magány mérhetetlen mély bugyrait, hogy hitegető szavaidra érzéketlenné váltam. Nem láttam a s
Az a nyár olyan volt,
mint soha még.
Színesebb volt a szivárvány
és kékebb volt az ég.
Volt e az útnak pora?
Lábam felette járt!
Lelkem tánca bársonyon siklott
tudtam, hogy eljön az ezerszer várt.
Simulva jött.
Éreztem a bőrét.
A mennybe ájultam, vagy ez a
Ócska, ében imitátor, kergettelek álmomban:
Maghasadt bajszok alatt édenfröccsös sznobparádé,
Mészáros tekintetek tövén otthonosan folyt a sármlé,
S lord bordává változtam.
Puttonyos pírek töltötték víg kelyhekből a royal tejet:
Passzióból passzírozott
Duzzogd fel belém mérhetetlen golyvaorgiád,
Dörgölőzz istenhez a szájkosaras tükörben-
Dölyfös bíborüstököddel fend a jövőt: ide különben
Is csak roskadozni jársz.
Szignálj szivarszirmos bömböléssel csöppetegnyi hatalmat:
Vérpanírba mártott, szilikát b
Ezt a cikket ketten írjuk. Ő meg Én. Miért? Mert ilyet még nem csináltunk sosem. Ő rajzol, szobrászkodik, Én elmélkedem és írok. MOST MI ÍRUNK.
Ada vagyok. Anya. "Ő" a lányom. Mindig is különleges kapcsolat volt köztünk. Azt hiszem, ahány életünk volt
Dilemma a rácsok mibenlétéről.
Mióta az ember feltalálta a rácsokat, azóta létezik az, az örök és mindmáig megválaszolatlan kérdés is, hogy: - Ki van mögötte?
A másság, mint megkülönböztető jelzése az emberek bizonyos csoportjának, már kezdetektől
Zabálj fel kócos kender,
Marj belém és korcolj össze-
Világok sara, ázalag pitypanghadak lössze
kapargászik bennem - hetven ólmos reggel
Teljen petrencényi zsíromban:
Fröcsögő napraforgótengerek meg keszeglé,
Csucsog a muskátlimájas, és nem tudni ezeknél
