SZÉPIRODALOM

Súlyos csend pihent a csempékkel kirakott helyiségben, amit csak néha ébresztett fel egy-egy felszálló sóhaj. Fent, a kék fényű lámpának ütközött, majd elszállt a résnyire nyitott ablakon át. Egy harmincas éveiben járó asszony feküdt a szülőágyon. L

Munch: Madonna

Hosszú út vezetett eddig,
megváltozott az ember szíve és álma,
helyükre kerültek a dolgok: a fényképek,
a leporolt könyvek és a boros poharak,
a vég nélküli beszélgetések,
a torkunkra forrott szavak,
az ujjak, lábak és karok,
minden,

“Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.”

(Továbbgondolt bölcsességek Márai Sándor kutyás gondolatait követve.)


Halálosan beteg édesap

Vakító fénypászmába botlasz legbenső

termedben. Szemed dörzsölve újra látni

kezded, amit eddig is, mígnem pókháló

ezüstje csillan egy sarokban, s egyszerre

ott találod magad. Villódzó porfüggöny

mögött mind élesebben kirajzolódó

kontúrok várnak. M

Utazom. Otthonról, haza.
Opálos köd rejti ma reggel a tájat, takarva tegnapot, mát.
Fent a Nap erőlködik, szeretne áthatolni rajta. Több-kevesebb sikerrel jár igyekezete.
Bámulok ki a vonat ablakán, szeretem ezt a rozsdásodó őszi látványt. Meleg színek

Szabó Krisztina

Harlem és a Mennydörgés

Van valami, amit csak a szerzetesrendi iskola tud nyújtani a diáknak, az az …, hogy a szerelem ráér.

Az egyház tagjai a keresztény élet teljességére és a szeretet gyakorlására gondolnak, amikor a hivatásukról kér

SZERETKEZZ NE HÁBORÚZZ!

Nagyon igaz! Ez jutott eszembe először, amikor a darabot megnéztem.

Iuvenalis, a római szatíraköltő (i.sz. I.-II. sz.) mondotta felháborodottan e szavakat:

„…ez a nép már rég túltette magát minden dolgon, s akitől rég vesszős bá

             rewind & play   újra  meg újra   / összefüggé-             nyelved / nehogy  mérgezett  szavakra nyíljon
         seket oldasz és kötsz / átforrasztod a hibás             a szád / el  nem  csókolt csókokat  csókolsz  /
      áramkörök

Voltak, és lesznek is mindig. Ők azok, akik arctalanul, névtelenül „bátrak”.
Eléd állnak a sorban a postán, pedig Te következnél. És Ők azok is, akik bevágnak autójukkal a szabályosan közlekedők elé, sokszor balesetet okozva ezzel. Száguldanak kétsz

                                         „Megküzd-e a nép az ő királyfiáért? Ha a halál tette őt
                                         védtelenné: ki az, aki eljön az ő nevében? Kicsoda győz
                                         a hős nevében?

 (Dr. Csókai Andrásnak) 

Ha meginog élet csónakja, elfogy a lélegzet,
Lelkekre árnyak hullnak, felhők tornyosulnak.
Reszkető kéz még remél, bátorság lábakba száll,
Akkor kell, az igaz, hű Barát! 

 Láttál már: éledő rügyet, boldognak induló élete

csak ennyi kell
merni kell
mindent egy lapra tenni fel
önmagunk kitölteni kell
                                                               lebonthatatlanok valóban
                                                               és megkerülni sem át

ad notam Latinovits Zoltán: Ködszurkáló
                                                          
Miféle chirurgus buzgalom
terjed itt közöttünk,
hogy már valahány oldalon
seregnyi felcser kész összevarrni
– ne leskelődne rajtuk illetéktele

Ha elmegyek, mert elmegyek egyszer
nem viszek magammal csomagot,
lelkemre ülnek becéző szavak,
szívembe marnak sóhajok.

Bakancsba dugom keskeny lábam
törje fel vastagon szeges kérge,
tele a papír kész van a lecke,
megvan már írva életem regénye.

M