Uram
nem ragaszkodom víg esztendőhöz
csak éppen tartsad őt távol
a megvont határtól
tedd hogy még ne érje el
ama szeretve féltett védett kört
önnön tükörképe láttán megfusson gyáván
hátat fordítson legalább egy évnyi
időre s hogy azután mennyi
Magányos küldetésben sem kevésbé
serény, mint a születést megjelentők
élén volt. A szolgálat fegyelmén túl
köti hagyomány, szokás, illedelem.
Kötelesség szólítja, és gyermeki
várakozás: fényesedni vágyók és
piros betűs napok benső csendjének
nyugalm
magára árvul magadra ébredésed
lóg a széken átizzadt ujjasod
kisuvikszolod fénytelen szemeid
bekötöd kardod fölsebzett markolatját
csillagokkal varrod ki palástod
horpadt koronádat egyengeted térdeden
magára árvult szemed mögé bújva
rubinló seb két
Ki-
nyitom
a szemem reggel,
virgonc vagyok,
tele tervvel. Különleges
napunk lesz ma, készülődünk
Karácsonyra!
Körülnézek
itthon, hátha
akad valami a fára.
Örülünk most mindenféle
vacaknak meg kacatnak,
főképpen a természetes anyagnak.
Kigondolju
Mitől más, mint a hétköznapok? Miért várjuk, hogyan készülünk rá?
Kérdések motoszkálnak bennem, emlékekkel kergetőzve.
Törvény szabályozza, hogy mikor ünnepelhet az ország népe. Ilyenkor zászlódíszbe öltözik határtól határig minden közintézmény, híd
Vakablakból nézed a világot,
s húsz éve igérsz egy
kastélyt nekem.
Mantrázod teremtőd
nevét, s más takarója
alatt várod, míg a csoda
véletlen ideér.
Most tető nélküli
parasztházadba
szivárog a napfelkelte.
Mégis azt hiszed, végre
fel
Január
Petárdahamutól megbolydulva indul el újra az év,
hangtalan lassúsággal vánszorog a sűrű nap - a halak
megfagytak, s a bogármúmiák Oresztészt hegedülnék
az ablak alatt,
ha a fúriák hagynák: a kisasztalon karácsonyról megmaradt
gyertyale
Fölvont szemöldök magasából szürkébb
a horizont. Ideje enyhíteni
dogmák szigorán. Szaporázd inkább, ropd,
mintsem hogy ősz hajszálakat szaporíts.
Álnok a késztetés, mely vékony jégre
visz. Hasznos, ha iránytűd agresszívabb
nálad. A psziché intimebb
Tíz összekulcsolt ujj kupolája alá,
az énvagyokság katedrálisába
nem költözik,
ne reménykedj,
de ha ---
(ezt meg itt fejezd be okosan,
mielőtt letelik az életed),
megköszöni.
A kislány, aki ott álldogált a hatalmas kertben s a kerítéshez lapult, sovány, vékony kis teremtés, rettegve nézett az apjára. Öt éves körüli gyenge, beteges kis lény. Apja most készült megverni. Tudta, érezte, hogy meg is tes
Posztolsz-e ott? … Csibészhunyor.
Így ezt a szót nem ismeri.
– A posztos rendőr hol guggol? –
Jó replika. Intek neki.
Javítgatok, kattintgatok,
egy ve
Esett. Vizes úton
fröccsenések között járok,
szürkén alvó tócsák
terülnek elém,
ha beléjük lépek,
felriadnak, de lábam
tisztulást remél,
és míg cipőm
ide-oda rántom,
visszanéz hervadt
csillogásom.
Melyikőjük tartott inkább a másiktól?
Ki érzékenysége gyanította – már
a kezdetektől – vonzással elfedett
veszélyek túlságos kockázatát?
Az ösztön vagy az elme hárított-e
kapásból, idejekorán végleges
döntést provokálva? Ennyi év múltán
mi késztet
Ő a harmad szülöttem. Amikor a nevét kapta, a magyar utónév szótárban még nem volt helye. Ezzel együtt az apjának az volt a kívánsága, legalább a harmadik viselje az ő nevét. Miután lánynak méltóztat
Ismét Karácsony lesz,
nagy szavak röpködnek,
– tán a csillagokból
hullik majd a hó –
angyalkar énekel,
girlandok villognak,
mint gyémánt,
kiragyoghat
belőlünk a szó,
ám mondd, mi történik,
ha alszanak az őrök,
s alattomban tőrr
Életem során már minden lehetséges szerepet eljátszhattam Mikulás érkezésére várva.
Voltam áhítatos szívvel cipőt pucoló copfos kislány, … majd lettem krampusz, mások örömére. Anyukaként pedig, – ahogy csonka családban szokás – szakállasan Mikulásko
Az
ember olyan, mint az ion, mert hiányos és magányos,
hozzá illő társat keres, 'ki aranyos és arányos,
idővel a pár megindul, egy másik párhoz csapódik,
alakul a molekula, s ahogy tovább folytatódik,
a csoportból csapat lesz majd, a csapatból pedig
|
Ismeretlenségében ismerszik fel
a már megismert is.
Feltárni, hogy feltárhatatlan,
ezzel mutatva fel lényegét.
Ápolni a létezésünkkel ütött
sebet a léten — nem: elrejteni!
Ép-íteni ami nem ép, ha lehet.
S ha már ártani kell:
szinte ártatlanul,
talá
Elébb a tornyot a szélből emeltet
valamennyi tisztázatlan termed
a pókhálót a bolthajtások sarkaiba
sosem gyúlt mécs füstjét a falakra
hiányzó fegyverek derengő helyét
a csikorduló vaspántos ajtót
a padlóreccsenést lépteidnek
a kidőlt napszakokat tr
