SZÉPIRODALOM

Dr. Loncay éppen két külföldről hazatért ötlethalász beszámolóját hallgatta. Egyikük, Szike J. még valójában csak mint adathalász tevékenykedett, de az addigi sikereit látva a Dr. biztos volt benne, hogy a következő bevetésen már mint ötlethalász tev

Felülről, ferdén, mint az orvlövészek,

fényképeztek még ’87-ben is.

Eső szabdalta táj az ablakon.

Váddá nagyított részletek sora.

Számzárak, játszmák, rekvizítumok.

Feltörhetetlen jelszavak mögött

amorf fényfoltok óriáshalmaza.

Államtitok: leplombált kamio

Milyen kellemes érzés. Megsimogatták őket, megcsinosították, hogy külsejük ne riassza a használókat. Megteremtődtek valamire, ami a tisztaság fogalmához szorosan tartozik. Még örültek is, hogy ilyen nemes feladatot kaptak, nem úgy, mint a szomszédban

Akár élhetnéd is. Ám mindegyre
elrúgod magad a valóságtól,
ahogyan magyarázkodsz. Fárasztó
lehet kitérni, szándékkal esni
mulasztásba. Minek törnéd szét, ha
szilánkjai zavarbaejtően
azonos képet sokszoroznának?

Bábozódj ki! — már nem védelmez, csak

Sivár esőt szitál a rakparton az éj,
fürdik a sötétség, mintha nem is lenne tél.

A Duna kreppelt csíkján – vonagló szirének –
tükörben táncolnak a parti lámpafények.

Pilléreit nyomva fekszik a híd-teher,
ledőlt daruként a folyó fölött hever.

Cs

Szállani a széllel, játékos lepkével!
Hulló levél röptét siratni egy éjjel.

Labda után futni, s vele elgurulni!
Kötelet ugrálni, tó tükrén csúszkálni!

Kutyust megölelve bámulni az eget,
futó zápor előtt kitárni tenyered.

Felhők játékában keresni ál

Zacc igazgató, a Légvétel Bizottság elnöke érdeklődve nézett Moff kisasszonyra, aki a kis társaság közepén állt és begörbített ujjával kérdőjelet mutatott felé.
- Tőlem kezdhetünk - válaszolta a néma felhívásra, majd kezével a hosszú asztal melletti s

Mi lesz, Uram, ha verni kezdesz,

- nem bottal, mert az nem szokásod,-
hanem engem, földi képmásod,
a mostanba beledermesztesz?

Mint Sétet, aki visszanézett.
Ha elveszel jövőt és múltat,
s a mát hagyod, az elborultat:
az lesz az igazi enyészet?

Vagy talán az

Mézszínű asszony a múzsám
- negyed évszázada már -
Az Ő szerelme burkán
nincs semmilyen határ...
Mézszínű asszony a nőm,
s a nap, ha pirítja,
bőre forró, mint a főn,
haját bodorítja.
Akácméz szín az egész teste.
Nem is bőr az, hanem bársony!
A termés

Áramszámlánk megnőtt. Ennek egyszerű oka van, mégpedig a naponta összegyűlt szennyesünk látványa, ami magasra tornyosul a fürdőszobában. Nehéz mosás következik, hosszú programmal.

Miközben a sajátommal bíbelődöm, eltöprengek.

Hány párna iszik verej

Érzéseim a szívedhez nőttek
s tán ettől fejlődött nagyra,
dobbanok benned ritmust, és
rád növök, mint jég tapad rá
a kirendelt fagyra,
s tartalak fogva belső parancsra,
mit diktálnak a dobogások,
és nem olvasztanak rólad le
a tavaszi sárga napnyal

idegenkedtem anno
a zsinórdíszes viselettől
mert a porondmestereket idézte
vállukon idétlen partvisfejekkel
meg a forgóajtót pörgető
szállodaportások gazsuláját
korábban kellett volna találkoznom
a kálomista lelkészi palásttal
de katolikusnak keres

Tűnődés. Történt velem valami! Különleges, újszerű, minden eddigitől eltérő, minden eddigi észlelésemtől különböző édes finomság. Nem mintha a korábbiakban bármiféle panaszom lehetett volna, de a mai élményem egyenesen felemelő. Mostanáig csak le

Minden van! Mindenből sok! És minden eladó! S minden értem történik! Értem, a kisemberért! Végre!

Eladó az egész világ, és ebben a világban én, ÉN, É.N. előléptem!!! Én a kis senki főszereplő lettem. Ezt látná a nagyanyám! Kihúzom magam, egyenes deré

Három tudással delelsz. Belátva őket
elérheted eged határait, hogy majd
visszatérj szárnyasulni. Akkor birtokként
egyszersmind mindenek birtokosa leszel.

Az eggyel együtt újrateremtődsz, betölt
a sugárzás, hogy kifelé is termőre
fordulj. Megtalálta

Szívemben szúrt sebbel

Érkeztem,

Ördög tudja, vagy tán

Az Isten jobban, hogy valóban

vétkeztem-e.

Talán csak rosszkor,

rossz helyre tett le

az időgép,

amiben átmenetileg-

benne felejtettek.

Égett a szemem, s

A lelkem még jobban,

Mikor felébredtem,

járni sem tudt