Sivár esőt szitál a rakparton az éj,
fürdik a sötétség, mintha nem is lenne tél.
A Duna kreppelt csíkján – vonagló szirének –
tükörben táncolnak a parti lámpafények.
Pilléreit nyomva fekszik a híd-teher,
ledőlt daruként a folyó fölött hever.
Cs
Olvasnivaló (1425)
Szállani a széllel, játékos lepkével!
Hulló levél röptét siratni egy éjjel.
Labda után futni, s vele elgurulni!
Kötelet ugrálni, tó tükrén csúszkálni!
Kutyust megölelve bámulni az eget,
futó zápor előtt kitárni tenyered.
Felhők játékában keresni ál
Szövök, szövögetek most
Távoli álmokat.
Mozgókép gyors snittjei.
Váltják csak egymást gyors egymásutánban,
Akárcsak szüntelen- gondolatok.
Surrannak völgyek közt megbúvó, gyors hegyi patakként,
Aztán törnek, zúzódnak porrá,
Part menti zúgók, mohazö
Zacc igazgató, a Légvétel Bizottság elnöke érdeklődve nézett Moff kisasszonyra, aki a kis társaság közepén állt és begörbített ujjával kérdőjelet mutatott felé.
- Tőlem kezdhetünk - válaszolta a néma felhívásra, majd kezével a hosszú asztal melletti s
Mi lesz, Uram, ha verni kezdesz,
- nem bottal, mert az nem szokásod,-
hanem engem, földi képmásod,
a mostanba beledermesztesz?
Mint Sétet, aki visszanézett.
Ha elveszel jövőt és múltat,
s a mát hagyod, az elborultat:
az lesz az igazi enyészet?
Vagy talán az
Mézszínű asszony a múzsám
- negyed évszázada már -
Az Ő szerelme burkán
nincs semmilyen határ...
Mézszínű asszony a nőm,
s a nap, ha pirítja,
bőre forró, mint a főn,
haját bodorítja.
Akácméz szín az egész teste.
Nem is bőr az, hanem bársony!
A termés
Áramszámlánk megnőtt. Ennek egyszerű oka van, mégpedig a naponta összegyűlt szennyesünk látványa, ami magasra tornyosul a fürdőszobában. Nehéz mosás következik, hosszú programmal.
Miközben a sajátommal bíbelődöm, eltöprengek.
Hány párna iszik verej
Érzéseim a szívedhez nőttek
s tán ettől fejlődött nagyra,
dobbanok benned ritmust, és
rád növök, mint jég tapad rá
a kirendelt fagyra,
s tartalak fogva belső parancsra,
mit diktálnak a dobogások,
és nem olvasztanak rólad le
a tavaszi sárga napnyal
idegenkedtem anno
a zsinórdíszes viselettől
mert a porondmestereket idézte
vállukon idétlen partvisfejekkel
meg a forgóajtót pörgető
szállodaportások gazsuláját
korábban kellett volna találkoznom
a kálomista lelkészi palásttal
de katolikusnak keres
Élet, te hazug, vén betyár,
ígértél nekem minden földi jót,
felét sem adtad ami jár,
másoknál hagytad a hintód.
Csak lőcsös szekéren utazom,
csak felét adtad az ígértnek,
most bámulsz vén betyár a bakon,
mert nem töröm héját a miértnek.
Tűnődés. Történt velem valami! Különleges, újszerű, minden eddigitől eltérő, minden eddigi észlelésemtől különböző édes finomság. Nem mintha a korábbiakban bármiféle panaszom lehetett volna, de a mai élményem egyenesen felemelő. Mostanáig csak le
Minden van! Mindenből sok! És minden eladó! S minden értem történik! Értem, a kisemberért! Végre!
Eladó az egész világ, és ebben a világban én, ÉN, É.N. előléptem!!! Én a kis senki főszereplő lettem. Ezt látná a nagyanyám! Kihúzom magam, egyenes deré
Három tudással delelsz. Belátva őket
elérheted eged határait, hogy majd
visszatérj szárnyasulni. Akkor birtokként
egyszersmind mindenek birtokosa leszel.
Az eggyel együtt újrateremtődsz, betölt
a sugárzás, hogy kifelé is termőre
fordulj. Megtalálta
Szívemben szúrt sebbel
Érkeztem,
Ördög tudja, vagy tán
Az Isten jobban, hogy valóban
vétkeztem-e.
Talán csak rosszkor,
rossz helyre tett le
az időgép,
amiben átmenetileg-
benne felejtettek.
Égett a szemem, s
A lelkem még jobban,
Mikor felébredtem,
járni sem tudt
Olyan reggel volt, mint a többi. Undorral nyomta le a vekker gombját, és – becsapva magát - még szundizott egy kicsit.
A tegnapról maradt kávé keserű íze keltette fel igazán. Pont, mint az élet, … az életem…- gondolta beletörődve Magányos Ákos.
Ne
Hasztalan bíbelődsz dedukciókkal.
Mi módon préselhetnél vissza három
tubusba akár csak eggyel több színt is?
Konstruált sosem lesz elég eleven.
Fényűzés kímélni érzékeid — ha
ritkábban siklanál át részleteken,
tudnád, hogy előre jelzik az irányt,
Leibniz nyomán
Valamit látok a semmin
innen,valami elindul
a felszín peremére lépve.
Valami felnyitja szemem,
s formát önt a létezők összessége.
Ragaszkodom a tévedéshez,
ujjaim közül kicsúszik a
harmónia. Gyilkol a képzelet.
Lopott almába törik fogam,
értelme
Portálunk szerkesztőjeként 2011. 08. 28-a óta találkozhatunk Sági Erzsébet nevével. Erzsi, vagy ahogy sokan becézik "Tuszka" tavaly áprilisban csatlakozott hozzánk, azóta követhetjük nyomon a 4 Dimenzió Online oldalain is emberközpontú írásait, a