Olvasnivaló (1363)
Sorrend
Kotord elő a legjobb kedved, kedves:
rendelj rongyokat sikerekben gazdag
életed fess turkálójában - különben meg
cserfes álmaid elapadnak, mint Krisztina
körúton a kis pinák: de valójában csak
pitlikelt inakba szállt a bátorság lent
a hátországban
/ vágyain
Ritka látogatóként múltidézni jöttem,
s míg tudatom gyermekéveken matat,
ereklyéim és virágaim rendezgetem –
előkerül most sok-sok emlékkacat.
[…]
Bolygó fények, libbenő árnyak –
kóbor lelkek köztünk járnak –,
mécses fények égbe szállnak,
viasz se
Kolbászból kerítést, aranyból serlegetígér a győztes: püspökujjas kezében cukorkagőze peng, mint orkabűzös rettenetterít, és arrafelé terelget, hol mézes csuporbalógatván kezét, unottan szórakozhat:itt sarjadó hipokraták, mint csillaggúlák szuszognak
Pöttyös az égbolt,képrejtvény fekete papíron,a legfényesebbtől indulvalassan kirajzolódik a lant.És idelent? Emberképek?Folyton változó konstellációk?Talán életutak, események,vagy helybentopogás.Mi ketten mit alkotunk?Van, ami összeköt minket?Vagy i
Furcsa. - Hallgasd !a hangokat elfeledtemés nem találok harmóniátdisszonáns rekedt hangok feszítikhangszálaim rekedt húrját.Fülem nem fogad beszárnyaló Verditizomborzoló Paul Mc Cartney-tszobámban 100 decibel dönögSaint Saéns haláltáncát járjabenne e
Hortobágyi azon elképzelése, hogy a bíró a fegyverrel és erőszakkal elkövetett magánlaksértés miatt küldte volna el az ügyészségnek a peranyagot, nem igazolódott be.
A bíróság a súlyos testi sértés vádjának felmerülése okán kereste meg a nyomozó ügy
Vágtató ménesként szaladt szét a láva,
felnyihogtak szökött, veszett vadlovak,
lúgos iszapba halt a fák ragyogása,
lelkek holnap-vágya gyásznappá apadt.
Kiszivárgott titkok úsznak csúf kupacban,
kimarják a falvak vöröslő sebét,
a bűn behunyt szemmel
Három folyó zihál fülembe,rejtett szentély a meder.Kiürült a régi fészek,nem kívánt vendég vagyok,jussom hiába követel.Arrabona lopódzik hozzám,megnő a múlt homloka,kirekesztett párbeszédtérdel a semmi csendjén,homályba dől a püspöki palota.Talán nem
Bújj mellém,
hogy elmeséljem,
az Éden messze van,
de akkor egy percig
nem volt távol tőlünk…
Gondolj a telt búzaszálra,
mi csiklandozta bőrünk,
lásd a búzamezőt,
ahol ránk dőlt a szél…
ott kalásszá nőttünk,
ahogy hengergőztünk
a föld és a nyár ölén
A megriadt madár
vezetéknek repül, –
egy mámorból ébredt
csöves kábán felül.
Autó sodródik,
sivítva kanyarog,
fuldokló neon-lét
utolsókat dadog.
Visszacsordogál nyűtt
mederébe az éj,
szikkad a sötétség,
sóhaja tűnő kéj.
Szellemszellő csörtet
sörös dobozt hord
Iszonyat a mélység felett
(nem tudja, ki nem élte meg):
kezem görcsöl, lábam remeg,
ha lenézek, énem tömeg.
Csodálom a bátrak bátrát –
olvasgat a város felett
lazán lóbálgatva lábát,
s alatta még száz emelet.
Volt, hogy tizediken laktam –
megrette
fogságban
elmét túr az őrök szava
abroncs szorítja a fejem
levenném - de az a kezem
szíváshegyek
esik eső halkan csöpög
levettem a hengerfejet
vízzel telik minden köcsög
merednek rám tengerszemek
esik eső búsan csöpög
Talán mégis szeretsz,
szeretsz, mégis Isten,
mindennapi kenyeremet
megadtad ma is,
elnézted éhes vétkeimet,
hidegben meleggel
bélelted be lelkem,
így mehettem
üveghegyre,
majd azon is túlra,
kijutva kusza
ingoványból.
És lásd, bárhol jártam,
meg
Pöttyös az ég,képrejtvény fekete papíron.A legfényesebbtől indulvalassan kirajzolódik a lant.És idelent? Emberképek?Változó konstellációk?Talán életutak, események,vagy helybentopogás.Mi ketten mit alkotunk?Van, ami összeköt minket?Olyan akartam lenn
Mikor két vágányt összeterel a váltóS az expresszvonat fölöttük átrobogTagadhatnak-e bármit egymásból?Fussanak párhuzamban, ágazzanak el -Zakatolásuk örökké rokonMeggyötört már annyira az életHogy ne féljek a haláltól -Egy valamitól mégis csak félek:
