...egyszer csak rám simult minden dobbanás
élő lett a csend, s benne a titok
néhány csukott ajtót újra kinyitott
s tavasz illata lengte be kertem alkonyatát...
...esett az eső - éltető cseppjei szívem áztatták
lemosott minden port és piszkot
s az a v
Kemény fiú, büszke fiú,
látom elűzni akarsz
mindent 'mi más!
A színest mert barna,
talán az sem érdekel,
mit is akarna.
Pedig még sárga is kell
a kaleidoszkópba,
évezredek teltek,
arany lett azóta.
Fülelj csak!
Rasta gyermekei
napsütötte arcc
Bosszú és irigység házasságra lépett,
esküdött, átkozott, Mandzsúria égett.
Olajért kutatott, a hatalmi mámor,
gyilkolt a veszettség közelben és távol.
Japán császárnak, az isteni vezérnek,
gyilokja bombája, ereje temérdek.
Várták az időt, miko
Hatalmat ölelve, tébolyult vággyal
tapostak a kor hazug csillagai.
Illúziók fénye kábulatában
hurrázott a nép apraja, s nagyjai.
Diktátori béklyó szépséget sugallt,
felsőbbrendűséget más népek felett,
kommunák jólétét, felhőtlen álmot,
vagy
Maradtam volna még...
Maradtam volna még,
de a kék lehalványult az égről...
s rojtok lógtak ki
a tél szakadt zsebéből
amikor sárba esett
a tegnapi csillag.
Együtt néztük
éjfél után...
s puha parázzsá vált a délután...
Sötét foltok nőttek az est szárnyára,
aztán
Életfolyómból múltvizet merítek,
kétmaréknyi tükrében nézem életem...
Hozzám hajolsz,
benne meglátom szemed,
simítanám arcod,
nyújtom kezem...
ujjaim közt a víz kicsorog,
nyitott tenyeremen lepereg,
nem marad m
Delíriumos álmok, széttaposott vágyak...
Tobzódó rongy-lelkek, nyegle gigerlik
osztják a csodát, aranyat, mézet,
míg az ügyeletes eskütevők, a soros esküt teszik.
Csak állok itt bambán, a valami
és a semmi közt félúton a csörtetés felett,
ví
Fogva tart a két szemed, bár meg sem születtél,
fogva tart, mint száz gyönyör, ha izzok tüzednél.
Messzi múltból tündökölsz, hol én sem éltem még,
te is csak egy álom vagy, édes szellemkép.
Semmi ködén követtél, hozzám köt hited;
jöhet nyár, vagy
/Az örök Éva /
Győző vagy vesztes volt, zsibong csak az ész,
hamva sincs, emléke mégis izgató.
Almacsutkát rágcsál, hamiskásan néz,
kígyóbőrrel játszik, mire is való.
Önmagára lelve úrrá lesz a félsz,
ijedt szeme rebben, tükröt vizslató.
Itt
tegnap szomorú voltam vesztett | tegnap szerettük egymást egész
a Fradi álmos is lettem nem aludtam | délelőtt aztán elkísértél a bankba
egész délelőtt csak arra vágytam mikor | cigarettát vettél és beültünk valahova
gyújthatnék
Mára megváltozott minden.
Fakóbb lett a kék, a zöld is erőtlen,
csak a sárga tündököl, mikor
ablakomba könyököl a nyár...
Szememben mégis szürke a táj,
mert az átok, amit rám hintettek,
még fáj.
Hiába gyűröm esténként párnám alá.
Tolakodón az álmaimba karcol
Nézlek, és nem jut eszembe semmi.
Elmúlt a tegnap lángos varázsa.
Tudtam, hogy téged el kell feledni,
ahogy holtvirágot ejt a váza.
S míg szilánkul a levél, a szirom,
magába roskad a bibeszála:
térdre rogyó, kereszt-húzó ikon -
mint porló
Tűz
szikra pattan
rőt láng lobban
lobog, lobog
egyre jobban
sárga szemmel
vörös hajjal
ezer ördög
ezer foggal
falja mind
a száraz ágat
szürke füsttel
táncot járat
Víz
csepp, csepp
cseppre csepp
langyos eső
cseper
Langyos vágyakban unottan fürödve,
szívtelen ritmust rezegnek a dobok,
íztelen italom már szomjamat nem oltja,
parazsam hamu lett, csak az idő robog.
Hiteltelen csodák hitemet emésztik,
mert ördögi a szép, az áldozat is hazug.
Vándorútra keljek sze
Hol mélyről böffent kormos lángot
sistergő kanóccal a gyertya,
s egy torka-zárt bacchusi látnok
száján a bor nem más, mint pletyka,
s a füst elönti egész egét
a pincébe rekedt sötétnek:
(csak verse marad némi ebéd
költő alatt a mérges mérleg),
ott s
