Csak ülsz, ülsz szótlanul,
szürke árny nehezedik rád,
szemed távolba réved,
nem gyúl már benne fénysugár.
Remegő kezed az öledbe rejted,
az utolsó ima hagyja el ajkadat,
Isten megtagadott régen,
nem kell, hogy hallja hangodat.
Bánattal festett
Olvasnivaló (1409)
Sorrend
Jó hírem van! Mikor úgy nézünk rátok, hogy már-már azt érzitek nyomban megszólalunk fittyet hányva az évszázados evolúciós folyamatokra, közel jártok az igazsághoz. Ugyanis gondolkodni bizonyos szinten képesek vagyunk mi is, ám ezek a gondolatok nem
– Jó napot kívánok!
– Adjon az Isten, magának is. Miben segíthetek?
– Donga István riporter vagyok, a helyi tévétől. Pitvarosi Elemért keresem.
– Hát elég donga, ami azt illeti. Mit mondott? Melyik Pitvarosi Elemért?
– Hogyhogy melyiket, tán több is van?
– Dicsértessék a Jézus Krisztus!
– Mindörökké! Ámen.
– Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Gyónom a mindenható Istennek, és Isten helyett neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta a következő bűnöket követtem el. Oldozzon fel engem,
A Titkos Völgy rejtekén
MESÉLŐ:
Sóhajka, a szellőlány, megpihent
A Néma Hegy lábához érve.
Mióta létezett, még nem tett ilyet,
Csak cseppnyi életét élte.
A Titkos Völgy rejtekét
Nem hagyhatta volna el,
De,ha egy érzés szárnyra kél,
Akkor bizony szállni
Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig
MESÉLŐ
Ki felnőtt fejjel úgy saccolta,
E költemény csak gyermeknek való,
Lélek szárnya épp oly lomha,
Mint földhöz ragadt lusta léghajó.
Fantázia temetőben
Sóbálvány a legszebb álma,
Mosolya épp előttem
Ráfagyo
Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig
MESÉLŐ
Hétike a hétpettyes katicabogár
Vidáman a mezőn sétált éppen,
Betűt pingált piciny arcára a Nyár,
S jókedvének hangot adott e-képpen.
HÉTIKE
Napsugár figyelj rám kérlek,
Olvasni én még nem tudok.
De ak
Előszó és szereplők
/verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig/
MESÉLŐ
Csak egy vagyok a sok közül,
Kiben a Gyermek él.
Sír, vagy nevet legbelül..
Az Életről mesél.
Köszöntelek e történetben,
Hidd el bátran, jó helyen jársz.
Titok fátyla aprót lebben..
H
Kezembe akadt egy retro:
Tizenegy éves írásomat olvasva eltöprengtem, hogy az általam felvetett problémákból azóta mi oldódott meg: mondhatni nem sok. Bár jó ideje, hogy kiköltöztem az agglomerációba, néha csak be kell szállnom a fővárosi mókuskeré
Egy megrázó hír:
„Egyelőre ismeretlen okból meghalt Nagy György, a köztévé legendás műsorvezetője, olyan műsorok arca, mint az Ablak, A Reggel, a Naprakész, a Szabadság tér 17, a Hol-Mi?, a Főtér vagy a Rocklexikon - jelentették be a rokonok a Fa
A homokdombok a mocsárig érnek,
fent, a csúcson tikkadó árvalányhaj liget,
lent a szél összesodort szamárkórót görget,
az őszi fényben méltósággal terül
a dűlőutak közötti, lilára festett szőnyeg.
Puttonyt cipelő nők, bágyadt gyerekek
közömbösen kerülgetik
Nakonxipánban ma hullt a hó,
úgy hiszem, megfagyott a szívem,
a kezem a szememnek rajzoló
megakadt egy végtelen íven,
már nem vonzanak titkos színek,
még a sötétkék csendje zavar,
társaim mindnyájan szelídek,
most sétálunk, ropog az avar.
Csak a sz
Sarkon ül a vak hegedűs,
szemgödrén holdfűszál simogat,
csillagokkal telt szeme hűs
éjen őriz ódon sírokat.
Haltak a boldog elődök,
repkény, moha fedte köveik
kidőlve, és azon tűnődök,
vajon az én ős előm melyik.
Mennyi érzés, hit, szeretet,
bánat, öröm, és s
Pillanatokat látok,a jövőből.
Mikor lemegy a nap.
Miféle ember vagyok délben?
Egy másik tudat éjfél után.
A világ fölé emelkedek, hogy lássam magam, a pokolba ereszkedek, (ahol már egyetlen ördög sincs).
És ti nem hisztek nekem.
Vért izzadva igyekszek bűnö
Gyerekkoromban olyan jól ment a sorunk, hogy a kenyér, cukor, olaj és liszt kivételével, minden más élelmiszert házhoz hoztak. A tejet, tejfölt, vajat, túrót és tojást eleinte egy borsi illetőségű és Róza névre hallgató, kedves mosolyú, középkorú
Legfeljebb harmadikos elemista lehettem, mikor apám elmagyarázta, hogy Könyves Kálmán királyunkig az emberek többségének nem volt vezetékneve. Apjuk neve révén különböztették meg őket egymástól. Például, ha a fiúgyermek a keresztségben a Péter nev
Még apró legényke voltam, mikor egy nap az iskolából hazafelé nyargalva Venyige Jóska bácsinak ütköztem a sarkon.
– Hová, hová ilyen sietősen, öcskös?
– Sok a tanulnivalóm, igyekszem haza, hogy mielőbb túl legyek rajta.
– A lecke megvár, komám, d
(utálom alkalmazni a szamárvezető szabályokat
gyűlölöm az előregyártott receptre írt nótákat
undort keltő divatos nagy költőket majmolni,
égő, erőmet meghaladó műveket gyártani)
pedig de szép lenne, istenem
azt mondani: „Írtam egy szonettet”!
vagy mondjuk
Szótlanul állok szomorú
fűzfának mohával benőtt
lehajló ágai alatt.
A szellő birokra kél az
idővel… levelek között
vágtat a holnap… a jövő.
Lelkemben őrzöm az álmot.
Most itt vagyok… lassítani
kellene lépteimen, de
magával ránt, nem kímél, a
könyörtelen muland
"álmodj új évet,
életet az évnek,a szépet vigyed nappal,
a szépet vigyed éjjel,
a szépet soha el ne engedd."
