SZÉPIRODALOM

Édes, édes Anna után 


Többre vágytam. Többet akartam és azt hittem bármi áron megszerezhetem a tiszteletet, az országos hírnevet. Aztán egyszer csak hajnalok hajnalán megcsörrent a telefon és felkértek, hogy egy háromszoros, gyilkossal készítsek eg

Mintha két bóbiskolás közt még most is emlegetnéd, amint apró gyerekként
Budakeszin egyedül szánkózol, és beleborulsz a sáros, hókásás latyakba,
később a Wesselényi utcai ház emeletén izgatottan töltöd magadba az új miliőt,
majd elszakadt le

Olykor nézem az eget és az visszanéz,
Isten tenyerében minden rész, egész.

*

Talán csak álmodom,
s a valóság fekete,
talán sosem láttam
a ragyogást, mégis
betakaróztam vele.

*

Néha távoli a táj, néha elhiszem:
Isten tenyerében ott vagyok egészen.

Az újságírás egyik fő követelménye, a történések, események, objektív bemutatása, mely mentes az író szubjektív egyéni látószögétől, személyes hozzáállásától! Tehát tudósítása igaz és valós, az 'igaz' és 'valós' hétköznapi értelmében, amit ugyebár Ei

· Ahogy FankaDeli nagy mondása közli:" Az igazság szavakban mindig hazugság!" Na igen, mondom ezt. A valódi tudás, megvalósított tökéletesedést kéne hogy jelentsen! · Papolni mindíg könnyű! Én már csak tudom. Bizonyára hallottuk már az egyre népszerű

· Most ugyanott ülök, pihenek, sütkérezek, ahol nemrég a fagy nem hagyott. És ahol nemsokára a perzselő hőség nem hagy ott ülni. · De most valami más. Furcsa és csodás. Ismeretlen ismerős éghinta, ahogy a szemhéjakkal játszik a könnyű, ifjú lomb fén

· Mindőjük sejti, hogy merre kéne, és hogy sokkal jobban kéne sejteniük. Csak hogy azt is jól sejtik, hogy a valódi fejlődés, önnön negatív, még nem igazi arcunkkal, más néven az elmével vívott szakadatlan és kemény harc! És ez nincs ínyünkre. Vagy n

A háború Csipkerózsikája

Sokszor elgondolkoztam azon,hogy mi a legborzalmasabb egy háborúban. A halál bármikor minket is elérhetett, annyiféle képen és annyi módon. Egy golyó, repesz vagy fertőzés, minden ami élt és mozgott az életünkre tört, s a mási

Kondás-ősünk feltarisznyált

sóval, kenyérrel, varjú-tollal

- balról űzött és tűzött a Nap -,

s bakacsizma-kolonccal nyakadban

a Tejút tájait végiggyalogoltad.

Arcod pergamentjére,

míg megtértél anyám karjaiba,

hány ráncot én rajzoltam!

(Álmot látok moha-ágy

Amikor az atyai szellem

elhagyja a fiúi lelket,

zavaros szemekbe nézel,

lehet, hogy két flaska must.

Amikor az anyai ágyékot

betemeti a föld,

s te sétálsz az avarban,

kezedben pacsirta a nő.

Ha már egekbe szállottál,

poklokba is hullattál,

s látod a fákon: tar

Bartis Ferenc emlékére

Hogy gondoltad, Feri bátyám,

testvérré fogadsz, aztán meghalod magad?

Hát tudd, álló napon keresztül bőgtem,

fájtam, elmunkátlanodtam.

Mennék én utánatok, a nagy titkokban

egyre többen vagytok -,

csontszú recseg bennem,

zsige

Anyám, életed teljében

elmaradt szívdobogásom,

sírba-hóba fúlt fekete tulipántom.

Sekrestyés hajnalok félálmaiból

felzengenek a csengettyűszavak.

Szivárványívbe komponált örök hiányom,

hogy arcod visszalelem -

földed visszakapom -

hogy újra álmodba látok -

hi

Anyámnak a fájdalomtól

lecsupaszult a karja,

már mozdítani sem akarja.

Befeküdt hát egy virágágyba,

álma eleven muskátlifáklya.

Magára húzta a pehely földet

dunyhának,ős-pihenőnek,

beköltözött e maradék szobába,

ébrenléttelen harmatban ázva.

Angy

Anyámnak a fájdalomtól

lecsupaszult a karja,

már mozdítani sem akarja.

Befeküdt hát egy virágágyba,

álma eleven muskátlifáklya.

Magára húzta a pehely földet

dunyhának,ős-pihenőnek,

beköltözött e maradék szobába,

ébrenléttelen harmatban ázva.

Angyal bújik mell