Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig
MESÉLŐ
Ki felnőtt fejjel úgy saccolta,
E költemény csak gyermeknek való,
Lélek szárnya épp oly lomha,
Mint földhöz ragadt lusta léghajó.
Fantázia temetőben
Sóbálvány a legszebb álma,
Mosolya épp előttem
Ráfagyo
Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig
MESÉLŐ
Hétike a hétpettyes katicabogár
Vidáman a mezőn sétált éppen,
Betűt pingált piciny arcára a Nyár,
S jókedvének hangot adott e-képpen.
HÉTIKE
Napsugár figyelj rám kérlek,
Olvasni én még nem tudok.
De ak
Előszó és szereplők
/verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig/
MESÉLŐ
Csak egy vagyok a sok közül,
Kiben a Gyermek él.
Sír, vagy nevet legbelül..
Az Életről mesél.
Köszöntelek e történetben,
Hidd el bátran, jó helyen jársz.
Titok fátyla aprót lebben..
H
Egy megrázó hír:
„Egyelőre ismeretlen okból meghalt Nagy György, a köztévé legendás műsorvezetője, olyan műsorok arca, mint az Ablak, A Reggel, a Naprakész, a Szabadság tér 17, a Hol-Mi?, a Főtér vagy a Rocklexikon - jelentették be a rokonok a Fa
A homokdombok a mocsárig érnek,
fent, a csúcson tikkadó árvalányhaj liget,
lent a szél összesodort szamárkórót görget,
az őszi fényben méltósággal terül
a dűlőutak közötti, lilára festett szőnyeg.
Puttonyt cipelő nők, bágyadt gyerekek
közömbösen kerülgetik
Nakonxipánban ma hullt a hó,
úgy hiszem, megfagyott a szívem,
a kezem a szememnek rajzoló
megakadt egy végtelen íven,
már nem vonzanak titkos színek,
még a sötétkék csendje zavar,
társaim mindnyájan szelídek,
most sétálunk, ropog az avar.
Csak a sz
Sarkon ül a vak hegedűs,
szemgödrén holdfűszál simogat,
csillagokkal telt szeme hűs
éjen őriz ódon sírokat.
Haltak a boldog elődök,
repkény, moha fedte köveik
kidőlve, és azon tűnődök,
vajon az én ős előm melyik.
Mennyi érzés, hit, szeretet,
bánat, öröm, és s
Pillanatokat látok,a jövőből.
Mikor lemegy a nap.
Miféle ember vagyok délben?
Egy másik tudat éjfél után.
A világ fölé emelkedek, hogy lássam magam, a pokolba ereszkedek, (ahol már egyetlen ördög sincs).
És ti nem hisztek nekem.
Vért izzadva igyekszek bűnö
Gyerekkoromban olyan jól ment a sorunk, hogy a kenyér, cukor, olaj és liszt kivételével, minden más élelmiszert házhoz hoztak. A tejet, tejfölt, vajat, túrót és tojást eleinte egy borsi illetőségű és Róza névre hallgató, kedves mosolyú, középkorú
Legfeljebb harmadikos elemista lehettem, mikor apám elmagyarázta, hogy Könyves Kálmán királyunkig az emberek többségének nem volt vezetékneve. Apjuk neve révén különböztették meg őket egymástól. Például, ha a fiúgyermek a keresztségben a Péter nev
Még apró legényke voltam, mikor egy nap az iskolából hazafelé nyargalva Venyige Jóska bácsinak ütköztem a sarkon.
– Hová, hová ilyen sietősen, öcskös?
– Sok a tanulnivalóm, igyekszem haza, hogy mielőbb túl legyek rajta.
– A lecke megvár, komám, d
(utálom alkalmazni a szamárvezető szabályokat
gyűlölöm az előregyártott receptre írt nótákat
undort keltő divatos nagy költőket majmolni,
égő, erőmet meghaladó műveket gyártani)
pedig de szép lenne, istenem
azt mondani: „Írtam egy szonettet”!
vagy mondjuk
Szótlanul állok szomorú
fűzfának mohával benőtt
lehajló ágai alatt.
A szellő birokra kél az
idővel… levelek között
vágtat a holnap… a jövő.
Lelkemben őrzöm az álmot.
Most itt vagyok… lassítani
kellene lépteimen, de
magával ránt, nem kímél, a
könyörtelen muland
a szépet soha el ne engedd."
Sosem üres ház
Nem tudják az új lakók, hogy ebben a házban éltem pontosan 22 évig. Kissé túlzás ez a pontosság, de a percekre nem adunk. Az új család azt sem tudja,hogy ez a ház sosem üres. Én mindig itt vagyok. Nem látnak, nem hallanak csak kivételes
két térfél, egy cél
fellázadó stadion
himnuszküldetés
hálón dús szövés
szemekben győzni vágyás
kezekben sálak
iramban bitang
vadállati ádáz harc
lelátó vére
kocsonyás sorfal
pepita bőrkockákon
lesúrolt sebek
trükköző cselek
meddő tizene
akinél a víz, annál a hatalom van,
fortyogó irigység mások szemén,
kiszáradt remények a kanapén:
unottan csobban a megszokás.
a tévén át kánaán csorog,
egy bögre klónozott megváltás,
és a mindenütt habzó reklámsávban
a feledésből szomjasan kortyolok.
a kép
„ Önmagát senki sem látja, ezért keresi oly elszántan, és ezért használ tükörnek más embereket: szeretőket, barátokat, ellenségeket.”
Voyti Attila:Trilégia
Ülök a téren. Minden tökéletes. Ülök a téren, nézem az embereket, a sencha tea párája vékony gő
„Külföldön tömegeket gyilkolnak, itthon pedig a lassú népírtást gyakoroljuk. Meddig tekinthető még demokratikusnak az a nemzet, amely úgy működik, mint egy üzleti vállalkozás, amelynek célja a test
