Ó, nézd, hogy ring a víg derűbe vont
bokrok között a szöszös, csillag-álom!
Mint halk sóhaj, amit a csend lebont,
úgy lebben át az őszi pirkadáson.
Pihékből font kis égdarab talán,
vagy angyaloknak elhagyott ruhája,
fehéren lengve a rét udvarán
még a
Óh, jöjj, tavasz, szelíd szívű csoda,
te halk mezőn suttogó jóbarát!
Csókod nyomán harmatcseppek nőnek
s édes gyöngyökké érleled a fát.
A levegő lágy, ébredő sóhaj,
Napod nyakamban lógó színarany:
már éget, amint régi ölelés,
mely fáj, ám gyö
56
Éjszaka a kert félelmetes és titokzatos volt. A reggeli nap fényében vadvirágokkal színezett zöld bozóttá változott egy borostyánnal félig takart ház körül.
Egyikük sem járt a földön mert nem akarták eltüntetni az esetleges lábnyomokat. A ház kör
41
Átváltozott a negyvennapos böjt után. Nem messze nagyszülei házától az erdőben telepedett le. A hatalmas tölgy alatt ülve látta a Kopasz hegyet és a soha többé nem füstölő ház kéményét. Hallgatta a madarak énekét és a csendet. Gyökerekkel, vadgyü
26
Nem utaztak tovább gépkocsin. Hosszú és fárasztó volt az út és a tankolás problematikus. Villany hiányában semmire nem szolgáltak a benzinkutak.
— Egy borzalmas és egyre nehezebb világban élünk. Senki nem reagált Shannon észrevételére. Lily talán
15
— Mire gondolsz?
Kérdése meglepte Carnavont és hirtelen visszatért a valóságba.
— Tudom, hogy nem hiszel majd, biztos vagyok benne. A szerencsétlenség profétáira gondoltam. Évezredek óta ígérték a világvégét. Ismeretlen zsidó proféták beszéltek
Esik az eső.
Tavasz van.
Mára szabadnapot vett ki a munkahelyén. Mérgelődik, amiért pont ilyenkor romlik el az idő.
A lány nem szokott egyedül betérni presszókba, de most ilyen kedvében volt, és amúgy is szakad, paskolja az eső az ablakot, patakok
9
A pillanatnyi kábulat után megpróbált felállni, de bal lába annyira fájt, hogy majdnem elájult. Egyetlen gondolata volt: elmenekülni! Elhagyni a végtelen folyosókat, a bezártság szagában fürdő üzleteket és hazamenni. Judithra gondolt és a fájdal
Mondd, látod-e, testvér, hogy morog
és csetlik-botlik ez a világ,
látod, hogy velünk együtt forog,
hogy megrág, kiköp, s szalad tovább?
Hogy a múlás gondolatától
születő napok megremegnek,
és mondd, tudod-e, hogy reménye
sem lehet az itt elveszett
8
Shannon attól félt, hogy megbolondult. A kellemes szieszta után mintha elbűvölték volna, egyedül találta magát. Senki nem volt szülei tanyáján, ahol egy hétig nyaralt. Apja, anyja, a húga, a földeken és a ház körül dolgozó személyzet, mindenki ny
1
Tudom jól, a születésnapom ünneplésére készülnek, a 964-re! Annak ellenére, hogy nem szeretem a figyelmet magamra vonni, látom az arcukon, hogy titkolóznak és egy ünnepségre készülnek. Drága Judith és Alma cinkosok. Soha egyetlen alkalmat sem f
Carnavon nem értette miért volt kihalt a város. Két óra tűnt el az életéből. Pontosabban, nem tudta mi történt ez idő alatt.
Óráján megnyomta a gombot és egy kellemes érzéki női hang suttogta: 18 óra 44 perc és 10 másodperc.
Korábban, 16 óra negyv
Emlékeim, mint két tükör
egymással szemben a falon,
sok végtelen szobát látok,
s benne végtelen a plafon.
Beljebb jutva minden kisebb,
oly sokszor láthatom magam,
s az utolsóban eltűnök,
mint ifjúságom és nyaram.
Minden egyre kisebb benne,
beljeb
Ki vagyok én?
Honnan jövök?
Semmit nem tudok.
Nem tudom honnan és mióta…mióta? Egy örökkévalóság. Nem volt semmi csak én. A mindenség. Egyedül. Minden üres. Mozdulatlan. Az örökkévalóság. Csak a g
Láttam a fényt a víz tükrén lobogni,
lábam alatt kövek, köztük a tegnap,
álmokkal rakott utakat tapostam,
s minden léptem egy árnyékba fúlt csak.
Egy gyűrt levélben régi szó maradt,
kopott betűk, mint törött ablak üvege,
olvastam volna, de az i
