Jeff magasra nyújtotta harmadik karját, majd letépett egy ikeralmát a fáról. Tüzetesen átnézte: közelről távolra, távolról közelre. Megkopogtatta, ellenőrizte tömörségét, vájatokat keresett benne, hogy valami geoféreg esetleg megkezdte már a belsejét
Olvasnivaló (1481)
Sorrend
Lombok elé gombok vannak varrva a fákra, hímzett virágok mellé, a ruhára. Cserben hagyott szerelem fekszik az ágyon, selyemharisnya a lábon. Meztelen karban meztelen hajlat, kócolás nyomai a barna hajban. Mozdulatlan szemekben matt tükröződés.
Lekap
Az ágyánál álltam és elengedtem a kezét...
S közben figyeltem halkan búcsúzó, könnyes tekintetét.
Ő soha, soha nem engedte el kezem,
Féltett, óvott mindig türelmesen,
Cserébe ócska hálám simogatta,
Mégis... most mégis utoljára
Kezem szorosan fogta, s
– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát.
– Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal leszámoltam a munkadíjat a férfi széles tenyerébe némi borravalóval megtoldva.
– Ha a jövőb
Az őrület árnyéka
Ünnepek, szózatok, felemelő fények,
csodájára járunk, mi egyszerű lények.
Imát zengünk álmodón, örömtől zsongva,
színes ködben tündököl a tisztesség szobra.
E szobor mögül kilesünk a ködöt hessegetve
hogy kutató lényünk, a gyönyört megk
Keveseknek beszéltem róla, hogy kislányként, képzelt dobozkát őriztem, amibe egyetlen vágyamat rejtettem. Azonkívül nem is volt másom (a szüleim korán meghaltak), csak az esténkénti sírásom. Attól megnyugodtam, és elaludtam. Álmaimban mindenütt, a vá
Lennék vágy, mi benned ringna,
elmerülnék álmaidba,
erdő szélen, lennék patak,
eloltanám a szomjadat.
Lennék hold, az éjszakában,
hűs árnyék, a forró nyárban,
rossz kedvedben, lennék remény,
ha sötétben jársz lennék a fény.
Madár dal, mely hozzád
– Hógolyózzunk! – kiáltotta el magát Misi, és máris hatalmas hógömböt formázott kesztyűs kezével.
Az udvaron gyülekező osztálytársai rögtön beszálltak a játékba.
– Hócsata! – kiabálta futva Peti, Misi legjobb barátja.
Az iskola udvara megtelt hangoskod
Hatvan év felett is
lehet szép az élet,
őszi virágzásban is
szomjazik a lélek.
Hatvan év felett sem
fakulnak a csodák,
megújuló hitünkből
reményt lel a világ.
Hatvan év felett is
szükség van a bókra,
szerelmes szívből nyíló,
boldogító szóra.
Hatvan év felett is
h
Lokomotívon utaztak. Ketten ültek a kabinban, vagy ahogy a vonatokon mondják, a fülkében. Egymással szemközt, közvetlenül a résnyire lenyitott ablak mellett, aláhúzott lábakkal. A férfi váltakozó mélységben szemlélte a tájat. Szemei sarkaiból többsz
Többször köröztem a fővárosi hivatal parkolója felett, mire végre intett az őr, hogy van egy szabad hely. Leszálltam a varázslények számára fenntartott parkolóba és seprűmet betámasztottam a falnál lévő üres helyre.
– Manus profana non tangat! – in
(Földim születésnapjára)
Elmúló éveid
múzeum csarnoka,
sorakozik benne
számtalan tétova
gondolat s mestermód
megcsiszolt kőszobor.
Hetvenkét év-emlék
nem lehet búskomor.
Simítanád őket,
ám kezed didereg,
az ifjúkor elszállt,
a derék megremeg.
Bá
Ferdén lógnak a felhők az égből, mintha elbotlott volna a nyár a szeptemberben. Szótlanul bámulom a házból az esőverte udvart. Éppen dél van. Macskám belenyávog az úszó harangszóba, aztán már mellém is szegődik, mint valami szürke sejtelem. Mustárs
Lívia tökéletesen megvolt róla győződve, hogy talán örökre benne ragad a tanárkodásba.
Pedig - ha valamely szakma -, akkor a pedagógusi pálya mostanság csöppet sem kecsegtetett előléptetési lehetőségekkel.
Már ha az előléptetési lehetőségek cím
Félő kézszorítások melegét
manapság már egyre ritkábban,
talán csupán csak kivételes
alkalmakkor kínálja fel
egy-egy eltévedt, kézfogó kéz;
afféle meggyökeresedett szokás,
de egyáltalán nem segíteni vágyó szándék,
melyben ideiglenes körülmények
közt
