Acélodat folyton fened,
küzdelem a lételemed,
arcolsz, harcolsz,
cél a cél -
csúcs az, aki csúcsra ér.
…
Ám hovatovább -
hova
tovább?
Olvasnivaló (1493)
Sorrend
Sokáig ültem az asztalnál.
Előttem a szétfoszlott régi nejlonzacskóból kiborított nagy halom, feketére, szürkére patinásodott öreg süteménykiszúró. Rakosgatom őket méret, típus szerint, párba, csoportokba. Ezt megtartom, ezt talán, ezt kidobom… vag
(Mint említettem, Földim A 404-es csapdája c. verse alatt, eszembe jutott egy hasonló témakörű szösszenetem. Megkerestem... Biz' ez még régebben íródott - 2007-ben.)
Lefagytam.
A kurzor villog a monitoron,
szemembe röhög:
sokat akartál,
tess
Kifogott rajtam a random taktika,
izzadtan, ám még világos tudattal
állom a sors kemény bal csapottjait –
hiábavaló már minden praktika.
Tárgytalanná szikkadt a fájó miért,
a múlton rágódás abszurddá apadt,
a kegyetlen óév menjen békével,
észsz
Lassan sétáltam a délutáni hóesésben.
Az óváros szűk utcácskáin keresztülvágva közelítettem kedvenc helyem felé. A hópelyhek lassan táncolva hullottak az utcai lámpák és üzletek fényeiben. A világításban egy-egy pillanatra megcsillant a hópihék apr
– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre.
– Biztosan. – jelentettem ki magabiztosan. – Hiszen jók voltunk. – És cinkosan rákacsintottam.
Széles mosolyra húzódott a s
Másnap éjjel kétségek között jelentem meg.
A láthatatlanság leplét öltöttem magamra, így biztosítva, hogy ne ismétlődjön meg a korábbi eset.
Zaklatott álmai ugyanoda tértek vissza újra és újra.
Szerelmes Lucia.
Boldog nászút.
Lucia a halálos ágyán.
Szorosan egymás mellett álló testünk körül megjelent egy hullámzó arany-kék fényfonál. Egyre gyorsabb ütemben pulzált, miközben összepréselt minket, mint egy hordó deszkáit az abroncsa.
– Csukd be a szemed és végy egy mély levegőt! – tanácsoltam.
R
Az első éjszaka után minden éjjel meglátogattam.
Beléptem az álmaiba, hogy háborgó, feldúlt lelkének megnyugvást adjak.
Egyre inkább azt éreztem, hogy egy mély kötelék fűz hozzá.
Vesztesége hátborzongatóan emlékeztetett saját fájó múltamra.
Egyik éj
Egy napsütötte homokos tengerparton találtam magam.
Vidám nevetgélést hallottam a közelből.
– Még egy koktélt? – Jake hangja incselkedve hangzott fel.
– Szerintem épp eleget ittam mára – szólalt meg egy ismeretlen, lágy női hang.
– Ugyan Lucia! His
Egy nyári délutánon kedvtelve hódoltam egyik szenvedélyemnek.
A láthatatlanság leplébe burkolózva figyeltem az embereket egy eldugott padon ülve.
Felpillantva, a park, harsogó zöld fái között kanyargó fehér kavicsos úton megpillantottam egy négyéves
– Késtél! – húztam össze szemöldököm és kémleltem Simon esőáztatta arcát.
– Aggódtunk. Hol voltál? – A mellettem ülő Lydia apró mozdulatokkal kocogtatta kanalával az asztalon álló félig üres cappuccino-s poharát.
A magas, szőke, kisfiús vonásokkal
Minden, ami voltam, beléd oldódik,
mint vízbe hullt fény, hangtalanul,
a szerelem lényege lehet ez,
önmagunkkal a másik azonosul.
mint vízbe hullt fény, hangtalanul,
a szerelem lényege lehet ez,
önmagunkkal a másik azonosul.
A hiány milliónyi alakja vagy,
a kimondhatatlan, amit keresek,
melletted nem hiszek semmiben,
mégis minden nap igazabb lesze
Pali 15 éves volt. Ballagására készült.
Tisztította cipőjét, nyakkendőket próbálgatott. Szürke öltöny mellé kék nyakkendőt választott.
A ballagás varázslatos és szép volt. A gyerekek kórusban énekeltek egymás vállát fogva. A szülők sorfalat álltak
Kövér izzadtságcseppek gördültek le a homlokomról, hátamon a vászonruha csuromvizes volt, miközben a városi dugóban várakoztam.
Pokoli meleg volt.
Sohasem fog zöldre váltani a lámpa!
Piros kis suzukim ventillátora heroikus küzdelmet folytatott a k
Nincs virág,
a föld sem kér díszt,
egy ösvény fordult el
másik irányba,
valaki volt itt,
most is itt van,
de a Nap már nem találja.
Néha átlépsz valamin,
amit nem látsz,
olyankor mintha
elfordítanák a fejed,
Ő itt volt, kincseket hagyott,
a másik épp’ csak ma é
A felkelő nap első sugarai áttörték az égbolt sötétjét. A csillagok még pislákoló fényei erőlködve próbáltak tündökölni, de az egyre feljebb kúszó nap kíméletlenül elbánt velük.
Három macskakölyök bandukolt a közeli erdő irányából a házat körülölel
Lassan lépdeltem felfelé a lankás, sziklás domboldalon. Kisebb facsoportok szabdalták a tájat, lábaim mellett ismerősen kanyargott a Rókás patak. Szemem egyre a nyári napsütésben fürdő, magaslaton zöldellő rekettyést fürkészte. A sűrű bozótosból tor
Zihálva kapkodtam a levegőt, miközben a hideg várfal köveihez lapulva vártam, hogy az idegen zsoldosok eltűnjenek a keresztfolyosó sötétjében. A bal karomhoz nyúltam, kezeim ragacsosak lettek a vértől. Letépett ingujjamból rögtönzött kötést készíte
Köd ül a hegyek vállain,
a fák, mint vén, szelíd halottak,
hallgatnak, s néma lombjaik
az égről válaszokat lopnak.
Lépésem árnyékba süllyed,
minden járda csupa elmúlás,
a tegnap hűlt teste egy falevél,
mi sírna más…
Az ősz bezárta a nyara
