SZÉPIRODALOM

Száll madár messzire

úttat kutat ég felé

Tán a célt sem látja

Céltalanul elveszve

hányan élhetnek

minden egyes nap tovább

Okkal születik

mindenki ki lélegzik

Csukva van szeműk

Van aki tudja célját

Hosszú útján jár

helyét megtalálta már

Helyükön lévők

sok felé tar

Sörös doboz halála

Nem tudta mikor, de egyszer öntudatra ébredt. Akkor már a bevásárlóközpont polcán pihent, hátulról a harmadik sörös doboz lehetett. Talán ez a bűvös helyzete, talán valami más volt az amiért életre ébredt. Más volt mint a többi, ez

   Szinte imponál, ahogyan eltörted a pálcát.
   Most hát nem vagy egyikük sem.
   Egy fokkal persze jobb helyzet,
   ahhoz képest, hogy nemrég még
   mindegyikük te akartál lenni.
   Csak így meg külön világokban éltek.
   Elszigetelődtél sa

Belé vetítem magam. Befogad, majd
a finomra hangolt psziché a saját
arcával projektál vissza — engem. A
könnyednek induló mentális játszma
a kölcsönösségtől észrevétlenül
és magától értetődően válik
abbahagyhatatlanná. Tükrözések
és azonosulás

Lusta forró nyár volt,

A folyó partjától,

Két lépésnyire álltam,

Néztem, mi folydogál,

Lenn a mederben, az árban,

A megnyilvánuló világban.

A történet ott folyt előttem,

S én magamtól

Megkülönböztettem,

Amit láttam, ami lent úszott

Örvénylett hibátlan,

Az idő t

Álmok röptéi közben, fölülről nézte
ki magának, majd új meg új földerítő
körökkel szabatosan meghatározta
a menteni kívánt koordinátákat.

Kissé elbizonytalanodott, mivel csak
organikus merevlemeze volt kéznél.
Az adatvesztés veszélyét kizá

A fiú jómódú családból származott. Birtokaik voltak, nagy gazdaságot vittek, apja tisztséget viselt a városban, anyagiakban sem szűkölködtek. Szülei jó neveltetésben részesítették, igazi úrifiúvá vált. Egyke volt, a család szeme-fénye-közepe. Emelle

Sehol se vagy. Sehol sem talállak. Sehol sem lelek rád. Útra kelek hát, hogy megkeresselek. Hosszú és fáradságos lesz az út, minden megtett lépés, minden érted gondolt gondolat, minden leírt és kiejtett szó, minden hősies és elvetemült tett. Bejárom

            A víz illata, mióta eszedet
            tudod. Napjaid mégis part fövenyén.
            Peregnek. Lábujjaid között homok-
            szemek. Néha feltűnik egy vitorla
            a horizonton. Ilyenkor felsejlik
            m

                 Testedbe zárva egyre rád pályázik
                 Feszélyez közvetlensége. Belédköt,
                 lépten–nyomon provokál, amíg meg nem
                 érted, hogy a válaszod akarja, nem
                 mítoszok személytelen fele

olyan eleven érzékekkel ébredsz,
érkezésed sincs meglepődni rajta.
(az ököllel gyötört szívgödör milyen
gyorsan felejt!) már nem kell emlékezet,
hogy előhívjad a színeket. sarkig
tárulsz, miközben felszikrázva körül-
ölel. eddig csak húzta maga utá

       A végtelenek völgyébe váltottam jegyet és fel sem tűnt, hogy a vonat, amely oda vitt a múlt fojtogató ködét hasította keresztül. A jegyem, nem az első osztályra szólt, csupán csak a másodosztályra. Az alig fűtött fülkébe, kissé koszos ablak

- Na, Pali bácsi már megint itt van.

     Két gyönyörű almásderes szinte mozdulatlanul állt az út mellett. Néha lehajoltak egy-egy szál fűért. A szekérre szépen asztagba volt pakolva a széna, a tetejére feldobva a villa. Az emberek elmentek a lovaskoc

Átviharzott az irodán. Ezt sokadszor tette meg. Benyitott, berohant, üvöltött egyet, majd kirohant, de ez csak az első felvonás volt. Tudtuk mind a hárman. Szemben velem Viola, mellettem Lili, és a harmadik sarokban jómagam. Megrettenve ástuk bele ma

        Időben történik minden,
        mióta együtt is látszunk.
        Egyszerűbb várni, mint hittem.

        Horizonttól horizontig
        nyílik összezárulásunk.
        Sors és történet. Kibomlik.

      
       
        Ismerős, ahogy kaptatok
        lépcsők végeláthatatlan
        során. Azt a pillanatot
        is számtalan változatban

        megéltem – és jó előre –,
        amikor majd felismerem.
        Már bárki közeledőre
        simán

Bölcs asszonyok megértő türelmével
kezel első találkozásunk óta.
Szemrehányásokkal soha nem illet.
Igaz, tulajdonképpen nincs is nehéz

dolga velem. Kezdettől érezheti:
hatalma korlátlan fölöttem. Vele
élek, vele hálok, és ha rajtam áll
majd, ott lesz ő is

Már nem sírok csak temetek, 
Fájdalmat, évet, szeretetet, 
Keserű hosszú életeket, 
Álom nélküli, téli éjeket,
Csendes, üres névtelent,
Bús borongós fellegeket...