SZÉPIRODALOM

· Ahogy FankaDeli nagy mondása közli:" Az igazság szavakban mindig hazugság!" Na igen, mondom ezt. A valódi tudás, megvalósított tökéletesedést kéne hogy jelentsen! · Papolni mindíg könnyű! Én már csak tudom. Bizonyára hallottuk már az egyre népszerű

· Most ugyanott ülök, pihenek, sütkérezek, ahol nemrég a fagy nem hagyott. És ahol nemsokára a perzselő hőség nem hagy ott ülni. · De most valami más. Furcsa és csodás. Ismeretlen ismerős éghinta, ahogy a szemhéjakkal játszik a könnyű, ifjú lomb fén

· Mindőjük sejti, hogy merre kéne, és hogy sokkal jobban kéne sejteniük. Csak hogy azt is jól sejtik, hogy a valódi fejlődés, önnön negatív, még nem igazi arcunkkal, más néven az elmével vívott szakadatlan és kemény harc! És ez nincs ínyünkre. Vagy n

A háború Csipkerózsikája

Sokszor elgondolkoztam azon,hogy mi a legborzalmasabb egy háborúban. A halál bármikor minket is elérhetett, annyiféle képen és annyi módon. Egy golyó, repesz vagy fertőzés, minden ami élt és mozgott az életünkre tört, s a mási

Kondás-ősünk feltarisznyált

sóval, kenyérrel, varjú-tollal

- balról űzött és tűzött a Nap -,

s bakacsizma-kolonccal nyakadban

a Tejút tájait végiggyalogoltad.

Arcod pergamentjére,

míg megtértél anyám karjaiba,

hány ráncot én rajzoltam!

(Álmot látok moha-ágy

Amikor az atyai szellem

elhagyja a fiúi lelket,

zavaros szemekbe nézel,

lehet, hogy két flaska must.

Amikor az anyai ágyékot

betemeti a föld,

s te sétálsz az avarban,

kezedben pacsirta a nő.

Ha már egekbe szállottál,

poklokba is hullattál,

s látod a fákon: tar

Bartis Ferenc emlékére

Hogy gondoltad, Feri bátyám,

testvérré fogadsz, aztán meghalod magad?

Hát tudd, álló napon keresztül bőgtem,

fájtam, elmunkátlanodtam.

Mennék én utánatok, a nagy titkokban

egyre többen vagytok -,

csontszú recseg bennem,

zsige

Anyám, életed teljében

elmaradt szívdobogásom,

sírba-hóba fúlt fekete tulipántom.

Sekrestyés hajnalok félálmaiból

felzengenek a csengettyűszavak.

Szivárványívbe komponált örök hiányom,

hogy arcod visszalelem -

földed visszakapom -

hogy újra álmodba látok -

hi

Anyámnak a fájdalomtól

lecsupaszult a karja,

már mozdítani sem akarja.

Befeküdt hát egy virágágyba,

álma eleven muskátlifáklya.

Magára húzta a pehely földet

dunyhának,ős-pihenőnek,

beköltözött e maradék szobába,

ébrenléttelen harmatban ázva.

Angy

Anyámnak a fájdalomtól

lecsupaszult a karja,

már mozdítani sem akarja.

Befeküdt hát egy virágágyba,

álma eleven muskátlifáklya.

Magára húzta a pehely földet

dunyhának,ős-pihenőnek,

beköltözött e maradék szobába,

ébrenléttelen harmatban ázva.

Angyal bújik mell

Itt a szívemben


Soha többé nem fogok egyedül sétálni,
Ez az a bánat, amely felőrli szívemet.
Ebben az örökké változó pillanatban,
Hinni szeretném,hogy létezik a szerelem,
S nem csak áramló elmúló érzelmek...
Évszakok örökké változnak újra és újra..
Már nem

Isteni figyelmeztetés 

A legszörnyűbb tettek előtt az embereknek ezt mondják, ne csinálj olyat amit később megbánsz. Mint egy jó angyal, a bűn elkövetése előtt, figyelmeztet a lelkiismeretre, amely Isteni jóságból, erkölcsökből és empátiából összegyúr

Szeretők búcsúja

Úgy érezték a kinti feszültség, semmi ahhoz képest amit a szívük generált. Az elektromos kisülés végig cikázott a sötét fellegeken, becsapódott a földbe és elhalt. Egy másodperc volt az egész. Tekintetük össze találkozott, egy egy vi

Csengő zendül fel
lábak gyorsan dobognak
falak hallgatnak

Ajtó kitárul
táskák hamar ledűlnek
Ablak hangtalan

Felcsendül a hang
Az elsők már megjöttek
terem még csendes

Felsóhajt terem
Ajtó hangosan felsír
Pad még nesztelen

A szék felnyekken
terem

Száll madár messzire

úttat kutat ég felé

Tán a célt sem látja

Céltalanul elveszve

hányan élhetnek

minden egyes nap tovább

Okkal születik

mindenki ki lélegzik

Csukva van szeműk

Van aki tudja célját

Hosszú útján jár

helyét megtalálta már

Helyükön lévők

sok felé tar