Tekinteted öröknyarát, tüzét.
Didergésekből vissza: melegedni.
Arcodat — egyedül lehetséges
arcát a szerelemnek.
A fészekrakás nem múló izgalmát.
Szálanként tapasztani hozzád életem.
Közeledből tovább a közeledbe.
Egyetlen belakott földnyelvr
Állok a napon, s arcom
kivágott fényképét lassan
lángra lobbantja a megfordíthatatlan
távozási sorrend ismétlő fegyvere.
Még lázad testemen az
első ütés, de tűrnöm kell.
Talpam alatt az ifjúság
már kidolgozta a szökési tervet.
Koponyám üres foglalatát
hiába t
Az idei Ünnepi Könyvhét forgatagát valószínűleg nem élveztük volna kedves Földimmel, ha Békéscsabáról felutazó arany Erikánkat nem akarjuk meglátogatni valamelyik standon.Marlamnak nem sok kedve volt az egészhez. Ez már akkor látszott rajta, amikor a Jan Van Galenstraat-on leintették a taxit, és megindultak a belváros felé. Eredetileg úgy volt, hogy a Vondelparkban találkoznak előző este azon a szabadtéri
Rejtezkedve nyomul. Védekezésül.
Még csak nem is önző: magát sem képes
szeretni. Nincs kit. Túltengő egója
üres képzelgés valami valóban
létezőről. Folytonos rettegésben
tartja hiányának biztos tudata.
Nem mentsége, de tragédiája, hogy
képtelen ne
Kép: saját, zsírkréta
tegnap óta valahogy a fák is nagyobbak lettek
megelevenedett a komor képek sora
rám nehezült az éjjel, a napok halotti tora
tükörben nézem, vajon ki vagyok
megvakult foncsoron elkenődött kontraszt
alig
Tornádó tölcsére
őrült táncát járja,
halálos szippantást
nincs ember, ki várja.
Pusztít mindent, tör-zúz
gyökerestül fákat,
Kutyánk nyüszít félve:
- Elviszi a házat!
Özönvíz követi,
bárka kéne újra!
De védelem nincsen
esőre, borúra.
Árvízi hajós
Hogy közöttünk minden a helyén legyen,
versrím, szótag, és persze az érzelem,
írom, s míg siklik a kezem a papíron,
az ünneplő ruhám zihál a mellemen,
nem mintha sírnám e borús mondatom,
könnyem az nincs, a szemgödröm befagyott,
mint északi hajnal bevakul
Genedics Kamilla festménye
Kint már varjak kárognak a város felett
és a csendfüggönyt tépik éhesen,
a rongyidő szakadt széleibe hámlott,
öröknek hitt szerelmes perceket.
A képzelet véges pillanatokat temet,
pedig milyen jó lenne még simulni arctalan.
Felfedni drága kincseit a rög
„…Caius idealista, ezt mindenki tudja. Ami azt jelenti, hogy még tudatlan. Én már nem vagyok az, ezért nem foglalkozom semmivel…
…Ennek a világnak nincs többé semmilyen fontossága, és aki ezt felismeri, megszerezte szabadságát.”
Albert Camus - Caligu
Sorsok 2
Maja és Erzsi minden reggel együtt költik el kávéjukat Maja elegáns konyhájában. Amíg lefő a kávé, Maja kinyitja hetvenhét zárral felszerelt vasrácsát, mellyel azok ellen védekezik, akik minden zárat kinyitnak, amelyet igazán akarnak. Aztá
Képtelenség. Annyira határozottan
állítod, mintha tényleg volnának el nem
képzelhető képek. Nem bírom megállni,
hogy azonnal próbát ne tegyek. Komolyan
igyekszem elgondolni egyet. Hiába.
Végül is megnyugtató: ha akarnánk, se
tudnánk csak úgy, a
Nem másztunk fel a Bolond Gerőre…
Abban az időben több egymás utáni évben is a Magas Tátrában pihentünk családostól, mintegy 8-10 napot nyaranta. A pihenést persze nem kell szó szerint érteni, hiszen időnk jó részét minden alkalommal a Tátra más-más r
Éjszakázás Krasznahorka várában
Régi történet, amit most mesélek, de olyan élményről szól, amit rajtam és társaimon kívül nemigen élt meg más utazó, legalább is szlovák földön. Ezért hát bizonyára érdekes lesz az olvasónak. Diák voltam még, a múlt szá
a fényt a szemérmes sötét
s a kocsmapulton hangtalan
poháralátét lesz a Nap.
Maszatos pecsétként
fut szét az alkonyat.
A sarokban félkarú rabló csattog,
miközben kereket old a remény.
Kezek matatnak üres zsebekben.
A fejekbe a
„ … Az ellátási területen kívüli lakcímmel rendelkező gyermekek átmeneti, vagy tartós nevelésbe vételére egy esetben sem került sor. Lakcímváltozásra a gyermek gondozása-nevelése alatt került sor, az anya lakóhely változtatása következtében. Ezt a p
'77 augusztusa, három hetes katonai kiképzés Bukarestben. Csak mi lányok vagyunk bent, a fiúk vakációznak, a Petőfi Ház üres, az őszi szesszió még messze van. Por, meleg és dög unalom.
Nagyjából így kezdődik minden valamire való mese. Hát ezért kezd
Tarts egyensúlyt a penge élén, másként
esélytelen leszel. Részes vagy benne;
panaszod blöff. Aki belegányolt, nem
hivatkozhat többé a jótállásra.
Pontosan tudod, önmagadon ejtesz
csorbát, ám még sincs merszed kimaradni
a sorból. Hiába igaz, hogy más
Egy illúzióval kevesebb (Róma 2008)
Az év tavaszán kanadai barátaim hívására – akik egy Földközi tengeri hajóúton vettek részt, és szerették volna Rómát is megnézni – az Örök Városba utaztam. Mutatnám meg nekik – mondtá
