Őrült egy körhinta repített az éjjel,
S jutottam fel újra, Bacchusnak csúcsára,
Borgőzös szemekkel, támasztom az asztalt,
S mártom a pennám a hullámzó tintába,
Petárdák vad hangja, pezsgő édes csókja.
Ébreszt reá arra, egy ajtón átléptem,
Őszintén örülök
Olvasnivaló (1493)
Sorrend
Eső szemel. Ködben a táj.
Fákon gubbasztó madarak.
Ünneptemető: csúcsra jár.
Elsápadsz. Nem volna szabad.
A köd azért majd felszakad.
Jól teszi, aki most kivár.
Napfényben szikrázó havat
Hoz kárpótlásul febru
Elszálltak a napok órák, sokat adtál nékünk
Megtiszteltél, velünk voltál, te voltál miértünk
Olykor biza nem becsültünk, balga fővel szidtunk,
Feledtük, hogy csak azt kaptunk, amit másnak adtunk.
Megköszönjük, amit adtál, bántó volt, vagy kedves,
E
Csak egy helyben állt,
belélegezte a hangulatot,
a karácsonyfa díszei
arcára szórták
a fény szilánkjait,
kitalálóst játszott
az aranyszínű szalaggal
átkötött csomagokkal,
érezte a fenyő
és a friss kalács illatát.
Közben az erős szél sürgette,
ideje tovább indul
Egy csendes kis faluban nőttem fel, ahol telente nagy fehér hótakaró borította az utakat, háztetőket. A falu szélén laktunk, az utcában csak egyik oldalon voltak házak, a túloldalon a régi körgát húzódott, ameddig a szem ellátott tartott a látóhatár
Az első gyertya
Ádám és Éva – mint akiknek elsőként
ígérte meg Isten a megváltást (hit)
Bátortalanul lobban most fel,
Az első gyertya kicsiny lángja.
Fénye lassan telik meg erővel.
Mintha még egy kicsit fázna.
Hinni kell egy szebb világban,
Ám k
Jó húsz esztendeje egyik ismerősöm mesélte, hogy Balánbánya környékén él egy öregember, aki karácsony táján titokban sorra járja a vidék nélkülözőit, élelmet visz nekik, tüzelőt és játékot. De olyan ügyesen lopja oda ajándékait, hogy sokáig senkinek
Kortévesztés már e tánc,
amit véled járok.
Íme, az egyasszonyos
élet koreográfiája.
Úgy voltunk kezdet egymásnak:
folytatódnunk kellett.
Rendhagyó történet, mégis
mily
Az első könyv az ember számára olyan, akár az első szerelem. Amíg él mindig emlékezik rá – ölelt magához apám, amikor az első osztály végi bizonyítványosztáskor két jutalomkönyvet is kaptam. A sorrendiséget illetően egyszerűbb lett volna, ha csak egy
Ezt a kis szösszenet Szilágyi Anikó segítségével született meg.
Szeretem. Még mindig. A vonat zakatol. Hazafelé robog, át a pusztaságon, az otthonom felé, amelyben soha nem laktunk együtt, vissza Apához, aki csendben vár. Szerelmi fészk
Főszabály: a pillanat teljessége.
A psziché prizmáján most átlépő fény
spektruma. Az árnyalatok. Nem gondol
rájuk, amikor újraéli: a régi
történések már nem foglalkoztatják.
Érzetekre figyel. Változó szögből,
más-más fénytöréssel. Egyedül magá
Hóvári Zoltán: Idős asszony című festménye
Káposztáslepény illata járja át a lakást. A család nagy kedvence. Évente legalább egyszer megsütöm a békesség kedvéért. Bevallom, szeretem sütni, bár nagyon időigényes. Tavaly ősszel elmaradt. M
Magas, enyhén hajlott hátú, hatvanas éveiben járó férfiú volt Kétméteres. Gyermekkoromban velünk átellenben lakott a Szent János utcában. Noha apja, anyja román volt, születésekor Bulzán Jánosként anyakönyvezték, a Csucsával szomszédos Feketetón. Akk
Ha nem tudod mi bánt, miért jön derűre ború
Nem tudod, miért vagy bosszús, vidám, vagy szomorú
Ha nem tudod, hogy miért van az, hogy néked csak ez jut
Miért van teli gödrökkel az elátkozott út
Sosem mástól kérdezd a válasz benned él
Közhely szerint fricsk
Drága Dédi!
Fenn a magasban ritkán viszik az angyalok a híreket. Oly rég elutaztál abba a távoli, ismeretlen országba, hogy azt hihetnéd már a feledés homálya takar. Dédi, ne hidd ezt, Nagyi sokat mesél Rólad, szívében élsz, amíg szíve dobog. TE
Tágra nyílt szemekkel lapozta az évkönyvet. A legcsodálatosabb ajándék volt, mit eddig kapott. Tátott szájjal bámulta a napok, bolygók, csillagködök, galaxisok fényképeivel gazdagon illusztrált lapokat.
Csodálta a képeken ábrázolt végtelen határtalan
A szem fáradtan csukódott be. Még látta a zöldre festett falakat, az infúzió palackját. Hallotta egy rohanó nővér ijedt kiáltását.
- Gyorsan! A hatosban a betegnek megállt a szíve.
Már hidegen hagyta. Először minden olyan volt, mint amiket mondtak, mes
Látom a képzeletbeli kórót elgurulni előttem. Ide csak a legbátrabbak merészkednek. Arcomon borosta, nyakamban dögcédula, kezemen anyu keze, nyugtatgat.
- Te következel, sápadt arcú! - szól hozzám Nagy Fehér Köpeny.
Bemegyek hozzá, felültet, a valla
Az Észak-Dunántúli kisváros legeredetibb egyénisége volt Krapajcsek a mindenes. Pár hónapja került oda, mégis úgy hozzáidomult,hozzátartozott a településhez, mint a főtéren levő lovas szobor, a tömjén trágyaszag, mely a városka határába húzódó disznó
Korán kezdtem a kocsmázást. Tízéves se voltam, de már napi rendszerességgel betértem egyik vagy másik ivóba. Nem mintha rabja lettem volna a sörnek, bornak vagy a pálinkának. Még a szagukat se szerettem. Az én kocsmába járásomnak a málnaszörp volt az
